Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
These New Puritans – Hidden
(Domino)
A szigetországi These New Puritans története egyáltalán nem mondható mindennapinak. Úgy kezdődött, hogy néhány kreatív, vicces kedvű fiatal elindította egy akkor még nem létező zenekar honlapját, majd hozzá híreket, történeteket és egy komplett kis világot kreált. Még egyetlen daluk sem volt, amikor már rajongóik is akadtak. A nem várt érdeklődés hozta meg a kedvüket ahhoz, hogy végül elkezdjenek számokat is íni. Így esett meg, hogy egy weboldal, egészen rendhagyó módon, együttessé vált. Méghozzá nem is akármilyenné! A Beat Pyramid című debütáló anyaguk 2008-ban igencsak megosztotta a zenekedvelők táborát. A magasztaló kritikák tömkelege mellett ugyanis jó pár kedvezőtlen bírálat is érte a csapatot. Egy biztos, a These New Puritans jól felkavarta maga körül az állóvizet. Teljességgel lehetetlen volt szó nélkül elmenni a rendhagyó munkásságuk mellett.
Ahogy az előző lemezen, úgy a Hidden című folytatáson is a gépies ütemek feszessége adja a dalok átütő erejét. A fémesen csattogó dobok erősen indusztriális jelleget kölcsönöznek az albumnak. Olykor annyira harcias módon, hogy például kard- és lövéshangokat is hallhatunk. A kemény, EBM-szerű elektronika csak tovább fokozza az ipari hangulatot. Akarva-akaratlanul is az ocsmány jelző juthat leghamarabb az eszünkbe, és bármilyen meglepő, mindezt pozitív értelemben használva. A konzervatív fülek számára bosszantó lehet még az éneket helyettesítő és egyúttal a dallamokat mellőző, monoton skandálás is. Külön izgalmas, amikor ezek mellé belépnek a már-már meghökkentően drámai vokálok. Azért Carl Orff talán nem fosná magát bokán az eredménytől, de a mezei zenehallgatók közül egész biztosan sokan bedőlnek majd neki.
A kezdő Time Xone egyenesen a semmiből vezeti fel az albumot az első single, a We Want War vadságáig. Ezt egyébként nem csak, mint a Káosz Brigád himnusza könnyű elképzelni, hanem kiváló aláfestésként szolgálhat egy esetleges szélsőséges arab invázió esetén is. A Hologram egy érthetetlenül elragadó popsláger, mellyel a These New Puritans bebizonyítja, hogy igenis van szépérzéke és ért a dallamok nyelvén. A kellemes kitekintés után az Attack Music, különösen annak kórusa, döngöl újra a földbe. A hatásvadászat az Orionnal éri el a csúcsát. A White Chords ismét egy dallamosabb szerzemény, melyben – a Hologram után – Jack Barnett újra az énekléssel próbálkozik. És másodjára is be kell lássuk, hogy ez nem is áll neki rosszul! Végül az outroként szolgáló 5 lassan, fokozatosan hallgattatja el a magát.
A These New Puritans új lemezével elénk tárja, hogy hol kellene tartania a poszt-punknak napjainkban. Etalonként szolgálhat az olyan dögunalmas, nosztalgiázó bandák számára, mint például az Editors és a White Lies. A Hidden néhány konzervatív rigolyát megtartva, ugyanakkor eltökélt módon és újító szándékkal tekint a jövőbe.
