Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Moby Dick, 1990. szeptember 5., Pécs, Nevelési Központ
Életem első nagykoncertje, és mint ilyen, több újszerű tapasztalattal szolgált. Az azóta eltelt húsz év alatt szinte teljesen kihaltak azok a létformák, amik akkor egy ilyen rendezvény előtt kötelezően bukkantak fel a környéken, hogy ott már délutántól sajátos tevékenységet folytatva készüljenek az esti műsorra. Az egyik ilyen tevékenység a folyamatos kéregetés volt: tarajosan vagy hosszú hajjal, magas szárú Pumában vagy bakancsban lejmolni, hátha összejön a 120 forint a jegyre (vagy legalább ennek a töredéke almaborra). A másik ilyen tevékenység a szó szerinti talajrészegség állapotának minél előbbi reprezentálása volt: a Nevkó közelében nem egy ember feküdt a a földön a saját hányásának meghitt közelségében, szemlátomást javíthatatlan filmszakadást megélve a belső moziban, ezzel mulattatva mindazon koncertlátogatókat, akiknek nem sikerült kiütniük magukat. "Jaj, de megéheztem!" - kiáltott fel egy Tankard-pólós figura miután alaposan szemügyre vette a betonon heverő társának borból és némi emésztetlen ételből komponált absztrakt műalkotását, majd pedig jóízűen beleharapott egy zsebéből elővarázsolt almába. Magam, 14 éves "első bálozóként" elhűlve, ugyanakkor perverz érdeklődéssel néztem az összes ilyen alakot, azt hiszem legalább annyira féltem tőlük, mint amennyire szórakoztatóak is voltak.
Talán nem meglepő, ha a fent vázolt szkeccshez képest magára a koncertre nem emlékszem ilyen jól. Azt tudom, hogy utána két napig csengett a fülem, hiszen a hallószervem az ország akkor legnépszerűbb és valószínűleg leghangosabb metálzenekarának kegyetlen lemezbemutatóján vesztette el a koncertszüzességét.
