Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Darkthrone - Circle The Wagons
(Peacewille)
A legelső norvég, ízig-vérig black metal-lemezt kiadó Darkthrone hosszú múltra tekint vissza, mondhatjuk alapcsapat, műfajában teljességgel megkerülhetetlen. Addig senki nem mondhatja magát black metal-rajongónak, amíg a Transylvanian Hungert nem képes elfütyülni álmából is felkeltve. Minden, amit rajtuk kívül képzelünk bele a műfajba az színtiszta pózolás.
Bár death metállal kezdtek a Soulside Journey-n, az akkori trendnek hátat fordítva markánsan hozzájárultak egy másik zsáner megszületéséhez, nevezetesen a norvég elitista black metalhoz. Néhány apróbb buta megnyilvánulásukon kívül a tagok soha nem vettek részt a gyújtogatásokban, öldöklésekben, inkább a zenére koncentráltak. 1996-os megtorpanásukat fáradással magyarázták, majd rá három évvel beindult a nagyüzem: az addig hamisítatlan északi fekete fémet felváltotta egy kezdetben perverzebb sikálás majd lazább, aztán a lazábbnál is lazább, punkba mártott rock and roll, némi blackes áthallással. Sokaknak nem vette be a gyomrát ez a váltás, hisz az A Blaze In The Northern Sky, vagy az Under A Funeral Moon, illetve a már említett Transylvanian Hunger után ez a szellősebb, poénosra vett dalszerkezet egyértelműen az un-true szó után kiáltott. Mások (szintén sokan) pedig pont emiatt szimpatizálnak Fenrizékkel, pont ezért tűnnek hitelesnek a szemükben, mert semmiféle behatás nem tapasztalható náluk, makacsul ragaszkodnak az ideáikhoz.
A Circle The Wagons folytatja az ezredfordulóra kialakult zenei világuk megjelenítését. Eszerint minél porosabb, tufább, thrashes, rock'n'rollos, primitív dalokat kell a világra szabadítani. Céljukhoz egyre közelebb kerülnek minden egyes újabb albumukkal, az eddigi legkiforrottabb pedig mindenképpen ez a friss anyag lett.
Végtelenül egyszerű riffelgetés, sok dallam és ironikus lazaság jellemzi az albumot. Ennyi éneklés még soha nem volt náluk, és talán a pontatlanság is itt a legkevésbé feltűnő. Az egész lemezt nagyon profin építették fel, de természetesen nem minden arany, amihez hozzáér a duó, sok az üresjárat is, ezt viszont ellensúlyozza a számok rövidsége, így senkinek nem jut majd eszébe reklamálni miattuk. A két egyedi orgánumú tag egymás után ontja magából a dallamokat, illetve a rekedtes károgást, de mint említettem, nem lehet itt már black metálos kirohanásokat keresni, és aki eddig nem tudott ezzel a vonallal megbarátkozni, az valószínűleg soha nem is fog, de mégis azt mondom, hogy kicsit odafigyelve igenis megvan a maga bája az újkori Darkthrone-nak is.
Aki figyelemmel követi Fenriz myspace-es dolgait az inkább egy jóravaló szimpatikus arcot lát benne, mint egy magát nagyon komolyan vevő, true paprikajancsit. A kiadójuk is minden tiszteletet és támogatást megad nekik, külön minioldal az albumnak, igényes kiadványok sokaságát készítenek nekik évek óta. A Circle The Wagons most ebbe a sorba állt be.
(A képek a zenekar hivatalos promóképei.)
