Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Method Man @ Petőfi Csarnok, 2010. április 1.
Mikor általános iskolába jártam, az avasi srácok körében a hip hop volt a legkúlabb dolog, amit csak el lehet képzelni. Az osztálytársaim leszakadtabb része bármifajta szövegismeret nélkül is érezte, hogy ezek a négerek pontosan azokról a dolgokról énekelnek, amik őket is érintik (gettózás, balhé stb.), illetve azokról, amikről szeretnék, ha majd érintené (pénz, hatalom, kurvák stb.) Ezen belül is a Wu-Tang Clan volt a kedvencük, annak ellenére, hogy azt azért nem nyomta a Z+ sem. (Később rájöttem, hogy ennek leginkább a szar minőségű metálzenekaros pólókat gyártó cég az oka, mivel az tolta a piacra a rengeteg Wu-Tang-pulcsit is. )
Na ennek a zenekarnak (mozgalomnak?) oszlopos tagja Method Man, és persze a külföldi előfellépők is ide köthetők. Erről Dopeman utolsó perceinek megtekintése után bizonyosodhattunk meg, aki az utóbbi idők masszív csicskulása helyett tisztességes káromkodós tahóskodást vezetett elő, megspékelve minden idők legviccesebb levonulásával (laza laza laza nagyon laza – szádban van a fasza, és lesétálás szó nélkül).
Ezután érkezett rövid időre DJ Sueside, hergelő emberként Ledr P-vel. Itt jöttem rá, hogy egy rövid dj-szettet akár minden buli előtt kötelezővé tennék. Nem kellett nagy megfejtés, nagyjából fél óra alatt visszavezette a szellemet abba az időbe, mikor még a kéttonnás stricik zenéjét nem lehetett összekeverni Nelly Furtadoval, 2Pacék egymásra lövöldöztek, a Cypress Hill nem csak elvárásból tekert spanglit a színpadon, Eminem pedig még csak a busz hátsó ülésén emózott a papírfecnijeivel. Meg is kaptuk, hogy azért vagyunk fasza ország, mert szeretjük az oldszkúl hip hopot. Feltehetőleg mindenki megkapja, de ettől még tényleg szeretjük.
Mikor már kellőképp felhergeltek mindenkit, megérkezett a Wu-Tang első európai klántagja, a holland Cilvaringz. Neki még 2007-ben jelent meg lemeze, ami mellesleg az utóbbi idők egyik legjobb anyaga ebben a stílusban. A PeCsában ez érdekes módon nem volt annyira feltűnő, visszagondolva az egészből annyi maradt meg, hogy egy kicsit elhízott nigga osztja az észt az USA-ról, miközben mindenki Methodra vár.
Aki jött is időben, és megmutatta, hogy mivel kell rendelkeznie egy tökéletes MC-nek. Először is legyen exhibicionista. Method sztároltatta magát, pózolt, rohangált, ezért egy másodpercig sem hiányzott a színpadról semmi dísz, kivilágítás, meg ilyen kertvárosi dolgok. Legyen kőkemény. Method Man márpedig kőkemény. Legyen legalább egy társa, aki nem kap annyi rivaldafényt, pedig megérdemelné. Methodnak ott volt csütörtökön Streetlife (legviccesebb művésznév), aki sokmázsás húsgombócként lóbálta a fuxszát, énekeltette a közönséget, és persze segített Mefnek a szövegelésben is. Ne zenekara legyen, hanem DJ-je. Nem azért, mert az élő zene rossz, hanem mert ehhez a színtérhez szervesen hozzátartozik a felismerhetetlenül szóló, néha sercegő bakelit, és ezt a legprofibb zenekar sem adja vissza. És persze legyen jó dalparkja. Az meg ez esetben automatikusan rendelkezésre áll, mivel az életmű nagyon bő, a színvonal pedig magas. Válogatva adagolt klasszikusokat a Wu-Tang-érából, a szólólemezeiről, és tisztelgett egyet a 2004-ben elhunyt barátja, kollégája, Ol’ Dirty Bastard előtt is.
Mire lezavarta a műsorát háromnegyed egy környékére, már az egész egy összefüggő lüktetéssé alakult, változó számú showmannel a színpadon. Gyanítom, hogy már nem gondolják komolyan a bicsizendmanit, még azt is el tudom képzelni, hogy fegyvert sem tartottak maguknál évek óta, de a szerepüket olyan jól játszották, hogy még azt sem esett nehezemre elhinni, hogy baromira élvezik ezt a koncertezés dolgot. Method Mannek mellesleg születésnapja volt. Egy szóval sem említette, semmi különleges nem történt miatta, de volt, és a félig megtelt PeCsa eléggé meg is ünnepelte.
Az általános iskolai osztálytársaim igazán kemény hangsúllyal csak Wu-Tang-harcosként szólították egymást, még bandaköszönésük is volt. Engem nem vettek be, mivel én rokker voltam. De mentségemre szóljon, hogy míg ők éveken belül áttértek Tiestóra, én mostanra kibaszott nagy Wu-Tang-harcos lettem.
(Fotók: nagyM)
