Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Néhány hete jelent meg a Pluto zenekar új videója az Elszabadulás tér című számukhoz és idén nyáron végre több fesztiválra is meghívást kaptak. Nemes Andrással a zenekar frontemberével beszélgettem dalszerzésről, slágerekről és arról a bizonyos menedékről, ami egy teljesen másik valóságba rejti el.
Május elején debütált az Elszabadulás térhez készült klip, amit te rendeztél, hogy sikerült helytállnod ebben a szerepben?
Nem az a lényeg, hogy én rendeztem, inkább mondjuk, hogy az én ötletemet valósítottuk meg. Ez pedig az volt, hogy egy kameraszemszögből legyen felvéve az egész, mint az emberrablók videóüzenete. Az ilyet meg lehet csinálni nagyjából nulla pénzből, a Plutónak lehet ilyen klipje. Az elképzelés már rég megvolt, csak találnom kellett hozzá két nagyon jó táncos csajt (ők Hadi Júlia és Arany Virág – kortárs táncosok), az ő felkutatásuk tartott el. Végül is egy klipnél a vágás nagyon sokat számít, ritmusra megvágni egy történetet, az az igazi rendezés. Szóval pontosítok, én inkább csak ötletgazda voltam és a vágó, Tőzsér Ádám rendezte.
Megéri még mindig klipet forgatni, úgyis csak a Youtube-nak készül?
Hát persze. Ma úgy ismerkednek meg az emberek egy zenekarral, hogy vagy a rádióban hallják vagy az interneten találnak rá, leggyakrabban a Youtube-on. A zenészek felveszik a dalokat, amiket régen CD-n vagy bakeliten adtak el, de ilyen ma már alig van, mégis ugyanolyan népszerűek, csak más hordozón terjednek. Így van ez a klipekkel is, most a Youtube-ra kerülnek fel és nézik akár milliók.
A 2009-es Menedék lemez nagyon jó kritikákat kapott, milyen koncepció mentén haladtatok a készítésekor?
Nekem megvoltak ezek a dalaim, szerettem volna megjelentetni őket. Akkoriban a zenekar aktív volt, olyan értelemben, hogy koncerteztünk, de szellemileg nem igazán. Én meg arra sem akartam várni, hogy valaki ezt felfedezze, támogassa. Vettem egy mikrofont, egy hangkártyát a gépemhez és felvettem a demókat. Megmutattam a többieknek, szerintük ez már akkor is érdekesen szólt, innentől kezdve átment az egész egy barkács-stúdió folyamatba. A lemez hangzásáról, erről a közvetlen, laza, egyszerű és olcsó hangzásról kiderült, hogy illik a számokhoz, sőt még a rádiók is szívesen játsszák.
Mennyire szólhatnak bele a többiek a dalszerzésbe?
Nekem nem lenne ellenemre, ha ők is írnának dalokat, de ők nem dalszerzők. Én megírtam a zenét, a szöveget, és hallottam a fejemben az egész hangszerelést. Csomó hangszert játszottam fel, ezért amikor fellépünk, át kellett hangszerelni, mert csak négyen vagyunk.
Mi inspirálja a szövegeidet?
Akármelyik dalszerzőt megkérdeznél, erre nem tudna válaszolni. Most kezdhetnék olyan általános dolgokat felsorolni, hogy az élet, az álmok, az utazás, a szerelem... De ez inkább úgy van, hogy van egy akkordmenet, egy dallam, amit elkezdek dünnyögni, amiből összeállhatnak sorok és talán témák is, de ezek csak úgy jönnek, csak leesnek az égből vagy előbukkannak egy fa mögül. Nem tudom, hogy mi inspirálja.
Van kedvenc szövegíród?
Sok magyar kedvencem van. Bérczesi Robi, akivel együtt is dolgozom, ő szerintem most az egyik legjobb. Nagyon tetszenek a Cseh Tamás dalok, tehát Bereményi Géza szövegei. Szeretem Lovasi korai és Kiss Tibi késői szövegeit. A fiatalok közül tetszik az Óriás megközelítése és néha a 30Y is. Meg kell említenem Ujj Zsuzsit a Csókolomból, aki szomorú és tökéletes popdalokat ír. Kevés a jó szövegíró, inkább a hiphopban vannak többen, azt ugyan nem sokat hallgatok, de abban talán erősebbek a magyarok.
A 2006-os Klub Vittula lemezen nagyon sok akkori indie hatás érződik, ez tudatos választás volt?
Amit indie hatásnak neveznek, az inkább egy retro dolog. Ezek a hangzások már megvoltak régebben, én mindig is szerettem pl. a 70-es évek punk, art-rock zenéit, mint a Television vagy a Talking Heads. Az indie nekem csak a karcos gitárokat jelenti, más ebből nem fog meg, nem érdekel.
Van most olyan lemez, amit hallgatsz és merítesz is belőle?
Rám a legnagyobb hatással a Beatles és a Nirvana van, ezeket hallgattam mindig is. Újak közül nagyon megtetszett a Vampire Weekend.
Mit jelent neked a rátok aggatott underground vagy éppen az alternatív jelző?
Számomra azt, hogy kis klubokban játszunk és a legtöbb ember nem hallott még rólunk. Addig underground, amíg nincs az emberek elé tolva, amíg nekik maguknak kell utána menni. Aztán ugyanez a zenekar, ha változik az ismertsége meg a megítélése, akkor ugyanazzal a hangzással és szövegekkel lehet mainstream is. Teljesen mindegy, milyen a zenei stílusa.
Több olyan slágeretek is született, ami akár nagyobb népszerűséget is hozhatott volna, mégsem így történt, vajon miért? Nem rossz érzés ez?
Ez egyáltalán nem bántó, ezzel úgysem tudok semmit sem csinálni. Ha valaki számokat ír, akkor abból a rengetegből biztos lesz egy-két sláger. Én csak annyit tehetek, hogy ezeket megjelentetem és lehet, hogy valamelyik sikeres lesz.
Időközben lett menedzseretek, változtatott ez bármin is?
Igen, az hogy nem nekem kell telefonálgatnom a koncertek miatt, hanem megteszi más, aki ért ehhez. Ez egy munkakapcsolat, nem szerelmes ábrándozás, tehát most nem reménykedem, hogy majd ők befuttatnak. Most már nyilván nemcsak szerzői kiadásban tudunk gondolkodni, de olyan nagy különbség nincs, mert úgyis a neten fog terjedni az album, csak a managmentünk rásegít, például pénzt ad. De a pénztől sem remélek semmit, az csak arra kell, hogy ha van, megjelenhet a lemez.
Nemrég az MR2 stúdiójában akusztikus koncertet adtatok, hogy sikerült?
Már hallottam a felvételeket, olyan lett, amit bátran tudok majd mutogatni. Ez egy izgulós helyzet volt, sosem adunk koncertet, ami egyben stúdiófelvétel is. Darvas Bence (Vasárnapi Gyerekek) zongorázott és Bérczesi Robi (Biorobot) is eljött. Vele azokat a dalokat énekeltük el, amit közösen írtunk és mindkét zenekarnak a repertoárjában szerepelnek.
Ha már említetted Bérczesi Robit, hogy haladtok a Biorobot-lemezzel?
Készül, de hogy mikor lesz kész, azt senki nem tudja. Rögzítettük az alapokat, egy számot fel is énekeltünk, az nagyjából meg is van...
Hogyan tudtok ti ketten együtt dolgozni?
Nem könnyű, a vérünkkel írjuk ezt a lemezt, az biztos. Mostanában nem csináltunk közösen számot, de mikor tavaly elkezdtük, egy lendülettel megírtunk majdnem egy lemeznyi dalt. Bár nagyon mások vagyunk, de az ízlésünk, a felfogásunk eléggé egyforma. Nagyjából ugyanazt gondoljuk, mitől jó egy dal, vagy egy szövegsor. Zenei vita alig van, személyes konfliktus előfordul.
A zenélésen kívül mi minden tölti ki a napjaidat?
Nem dolgozom munkahelyen. Az időmet mostanában a dalszerzés és a koncertezés tölti ki.
Létezik az a bizonyos menedék, ami a lemez címében is megjelenik?
Ez nem egy konkrét hely, hanem egy másik valóság. Az a valóság, amiben most mi itt ülünk és beszélünk, az is csak egy alternatíva, bár ez tűnik a legerősebbnek. De igazából ugyanolyan valóságosnak hatnak más világok is. Olyanok, amiket csak elképzelek, mint ezt a menedéket. Gyakran előfordul, hogy ülök valahol, de gondolatban teljesen máshol járok. És ez mindenkivel megtörténik. Sőt gyakrabban esik meg, hogy másra gondolsz és ebben az úgynevezett a valóságban, ahol éppen vagy, ritkán tudsz jelen lenni teljesen, csak nagyon nagy pillanatokban.
Nincs eleged még a Maradjunk barátokból?
Az a szám egy szerelmi csalódásból eredő önsajnálat, határesete a nyavalygásnak. A dallama egész jó, a szövege is tűrhető, nem utálom, de nem szeretném, hogy csak ez maradjon fenn a Plutóból. Nem szoktam beírni előre a koncertműsorba, de általában kérik és akkor eljátszom. Ha nekik tetszik, miért ne, szívesen szerzek örömet a közönségünknek.
