Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A Lángoló Gitárok, és a Jägermeister közös játéka keretei között három fesztiválon tapasztalhatják meg a szerencsések, hogy mit is csinálnak a sajtósok azokban az órákban, mikor nem nagyképűen bambulnak a VIP-ben. A Hegyalja Fesztiválon ezt a játékot Bereczki Boglárka nyerte. Íme az élménybeszámolójának harmadik, egyben utolsó része.
Itthon vagyok, pihentem és szomorúan tapasztalom hogy a szobámtól a konyháig nincs tömeg, nem kérhetek hamburgert és még csak kellemesen csiklandozó fű sincs a talpam alatt.
A reggeli vihar persze nem rontotta el a szép emlékeket, s tényleg nagy szerencsénkre nem az esti party közben csapott le.
Délutáni sziesztához a Magashegyi Underground szólt a kempingben, kellemes kis bokamozgatós napozást indukálva, sőt befigyelt egy kis zuhanyzóban éneklés is.
Késői ebéd, de a beteg gyomornak maga a paradicsom, majd irány Péterfy Bori and the Love Band.
Bori megint kitett magáért, minden elismerésem neki. Magassarkúban végigtombolni egy koncertet, le a kalappal! A zenekar basszusgitárosa Drapos Gergely, az első pillanattól kezdve valami iszonyatos átérzéssel nyomta, élmény volt nézni is
Kicsi Bori, sok Copy.
Vicces a helyzetben hogy a természetes fény ereje közel olyan volt, mint a tavalyi, csak éppen a másik oldalról jött. Jó hangulatban igaz mindegy is hogy kelte vagy nyugta, Énekelj, mondd mi a gond, mi szíved gondja.
Az est további része korántsem volt ilyen kis finom, táncolós, sőt mi több. Kemény zúzás volt Funeral For a Frienden és Fish!-en konkrétan kiénekeltem (vagy kiordítottam) a hangom, de szerintem ezzel nem csak én vagyok így.
Funeral For a Friend itthon először, nagy buli volt, felírtuk a kéménybe mindannyian. Én a második sorban álltam, okulva a 2008-as Caliban koncertből, ott ugyanis a bordáim közé nőtt a kordon, ehhez képest azt láttam hogy kis foltokban az első sor majdnem unatkozik. Két fiú csak ott állt, komótosan bólogatott, és támasztották a nehéz szemhéjaikat.
Voltak szemfüles fanok akik egy közös kép erejéig el tudták kapni a fiúkat, számukra még nagyobb élmény lett ez a nap.
Szerencsére nem volt nagy szünet a FFAF és a Fish! között, így nem esett vissza a jókedv, még szerencse. Mondjuk nem kell aggódni, Krisztián és a zenekar olyan kis táncolós, ugrálós hardpopot adtak megint nekünk hogy csak pislogtunk. A hét egyik legjobb koncertje volt, s nem vagyok elfogult.
Magyar vonalon tovább, az idei év Ikonja, Ákos lépett a Hegy színpadra . Hatalmas tömeget vonzott, ami nem is csoda, hiszen lassan mégegy generáció is felnő az ő zenéin. Szerencsére kaptunk régi és új szerzeményeket amiket teljes átéléssel énekelt a nép. Nekem ez volt az első de ha tehetem nem az utolsó. Köszönjük Ákos!
A fesztivál záróakkordja idén is egy kis Tesco Disco volt, zárásig természetesen. Vele párhuzamosan Palotai, Cadik és MC Zeek adták neki rendesen, a Rewind-őrültek nagy örömére. Sajnos engem elég korán elnyomott az álom, de azért megadtuk a módját, reggel 4-ig roptuk, itt is-ott is.
Még egyszer köszönjük a lehetőséget, igyekeztünk élni vele, s jövőre ugyanitt találkozunk! Viszlát Hegyalja, viszlát Tokaj, hiányozni fogsz.
Bereczki Boglárka
