Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A Lángoló Gitárok, és a Jägermeister közös játéka keretei között három fesztiválon tapasztalhatják meg a szerencsések, hogy mit is csinálnak a sajtósok azokban az órákban, mikor nem nagyképűen bambulnak a VIP-ban. A legnagyobb attrakció persze a Sziget ezek közül, amiről ezúttal Székely Réka számol be. Íme élményösszegzésének első része!
Hétfő, -1.nap:
Ma van utoljára ekkora lárma – énekelte Lovasi a „Ha ez a vég” című Kispál-nótában. És valóban, nagyon úgy néz ki, ez volt az utolsó lármázás, bár nem szokatlanok az újra összeállások, de a Sziget -1. napján, hétfőn búcsúzott 23 év után a közönségtől, a zenésztársaktól és egymástól a Kispál és a Borz.
A székesfőváros a szokásosnál is nagyobb dugókkal volt tele, így már-már örökkévalóságnak tűnt a bejutás a Szigetre. A JägerBARban gyors lepakolás és a szívmelengető feles felhörpintése után siettünk a Nagyszínpad felé, mert már felcsendültek az első akkordok. Szinte lehetetlen feladatnak tűnt a koncert látótávolságon belüli megközelítése, emberek voltak mindenhol. Nagynehezen átverekedtük magunkat a jobboldali kivetítő elé, de aztán konszenzus született, miszerint üljünk be hátra inkább a VIP részbe,látni onnan is látunk, az önfeledt, szokásos Kispál-tombolást pedig visszafogjuk. A második felében én persze nem bírtam bennmaradni, jöttek még ismerősök, és nem is tudtam volna ülve hallgatni a Hang és fényt, Emesét vagy a Zár az égbolt-ot. Körülnézve tényleg minden korosztályból voltak, 50-60 évestől 12-ig, kortalan muzsika ez. Vendégfellépők, zenésztársak is részt vettek, a Csík Zenekartól Németh Jucin át Kiss Tibiig, Líviuszig és Beck Zoliig a magyar alternatív zenei élet szereplői mind itt voltak. A Kispált lehet szeretni vagy nem szeretni, de, hogy fontos mérföldköve a magyar könnyűzenének az tagadhatatlan.
Konfetti, fényjáték, keserédes örömzene – hát, ez a vég. A Németh Juci azt mondta a koncert után a backstage-ben,hogy nem csak fizikailag volt megterhelő a többórás búcsúkoncertet összehozni, hanem inkább lelkileg, mert nagyon fontos állomása volt az életének a Kispál. De valahogy senkit nem látok olyan felszabadultnak, itt hátul.
Nem tudom elképzelni Kispál-koncert nélkül a fesztiválokat. Valószínűleg még kell egy kis idő,hogy ezt feldolgozzam én is.
Kedd, 0. nap.
Három program volt, három helyszínen a hivatalos Sziget kezdés előtti nap. Reggae - ska örömünnep a Nagyszinpadon, Magyar Jazz Napja a Jazz Club-Amfiteátrum Szinpadon és Cseh Tamás emlékműsor a Világzenei Nagyszinpadon. Kis késéssel értem ki terveimhez képest, úgyhogy elindultam a pajtik felé, akik már vártak. Útközben a Vöröskeresztes sátorba invitáltak vért adni, amit alkoholfogyasztásomra való tekintettel magam és az emberiség nevében köszönettel visszautasítottam.
A Nagyszinpadnál a majd’ félnapos reggae-fiesztát a Ladánybene 27 indította, sok lelkes raszta lazult a hőség ellenére. A The Aggrolites követte őket, akik kortárs reggae-vel örvendeztették meg a hallgatóikat. Ekkor továbbálltunk és a Világzenei Nagyszinpad felé vettük az irányt, mert a Cseh Tamás előtti főhajtás meghallgatása mellett döntöttünk.
Nem üres ígéret volt a maratoni műsor: valóban öt órán keresztül ment az emlékprogram. A zenekarok és fellépők két-három számot játszottak, saját szerzeményeket és egy Cseh Tamás-feldolgozást. A fellépők közti átszereléses részekben Lévai Balázs, a Dob+basszus műsorvezetője bezsélgetett az énekesekkel Cseh Tamásról és hatásáról. Ha szubjektívan ítélhetek, akkor véleményem szerint nagyon hosszúra nyúlt ez az este, a kevesebb talán néha több, elég lett volna csak a feldolgozásokat játszani. Voltak mellényúlások is szerintem, a Kistehén Budapestjétől a falnak mentem volna, de például Lovasi Gyerekkorom, vagy a PASO-adaptációja zseniális volt. Rajtuk kívül a Heaven Street Seven, a Csík Zenekar, Péterfy Boriék, a, Másik János, a Napra, a Bin-Jip, Palya Bea, a Balaton, a Quimby, a Besh o Drom, Legát, Bognár Szilvia és Herczku Ágnes, az Efroton Zenei Társulás, Tóth Evelin és Lantos Zoltán értelmezték újra a dalokat.
Egy fának dőlve, kellemes háttérzeneként hallgattuk végig a zenéket,majd elvesztünk a szigeti éjszakában.
