Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A Lángoló Gitárok, és a Jägermeister közös játéka keretei között három fesztiválon tapasztalhatják meg a szerencsések, hogy mit is csinálnak a sajtósok azokban az órákban, mikor nem nagyképűen bambulnak a VIP-ban. A legnagyobb attrakció persze a Sziget ezek közül, amiről ezúttal Székely Réka számol be. Íme élményösszegzésének első része!
Szerda, 1. nap
Későn kelés, instant kávé, napsütés, és indulás újra ki a Szigetre.
Ska-P koncert összefoglalása egy szóval: fergeteges. Előzetes koncertélménnyel rendelkezők szerint legalább ugyanannyira, mint legutóbb, ugyanitt. Sör, lazulás – a közönség pedig láthatóan lelkes volt és élvezte a műsort a szerda délutáni hőség ellenére.
A francia The Inspector Cluzo már-már elengedhetetlen velejárója nyári fesztiváljainknak az idén, most a végét sikerült elcsípnünk az A38-wan2 Színpadon, majd átmentünk a Ill Niño koncertre az MTV Headbangers Ball sátorba. Az egyre fokozódó hangulat eredménye az lett, hogy, mint utólag hallottam, körülbelül harminc padlóelemet kellett kicserélni a koncert után.
A szomszédos A 38 sátorban a fákat döntő Óriás zenekar csinálta a bulit, majd utána a Quimby koncertre sietünk az mr2 színpadhoz (bár a Madness is igen csábító lehetőségnek tűnt, de sajnos osztódni nem tudunk). A közönség együtt énekelte az Ajjajjajjtól a Fekete Lamourig a számokat, kellemesen szalonspiccesen elugrálgattunk középen, majd pedig már-már szokás szerint csak úgy elvesztünk a helyszínek közt.
Csütörtök, 2.nap
Egy telefonelhagyást már az első félóra után sikerült produkálnom, ami így utólag magamat ismerve csoda, hogy csak a negyedik szigetes nap következett be. Újra visszanyertem hitem, hogy az emberiségnek vannak még becsületes és jólelkű egyedei, mivel 5 perc után hívták a barátom, és már akkor újra a kezembe volt a mobilom, amikor még fel sem tűnt magamtól, hogy bennfelejtettem a vécében. Tehát elég kellemes indítása volt ez az estének, majd elindult a móka mára.
Az Open-Civil Színpadon Szőke András és Badár Sándor stand-up-ja után szem nem maradt szárazon a röhögéstől, ezek után a Vad Fruttikba hallgattunk bele az mr2-nél. „Vigaszt remélve a pohár után nyúl”-éneklik, mi ugyan nem vigaszt csak lazulást remélve kezdtünk el iszogatni, persze csak az íze miatt, szigorúan.
"Egy Faithless-koncerten éppúgy látni 65 év körüli szerelmespárokat, mint sikoltozó tinédzsereket vagy harmincas éveikben járó fiatalokat, akik áhítattal hallgatják a zenénket, fellépéseinken lehunyt szemmel merülnek el gondolataikban vagy éppen rázzák az öklüket, amikor az általuk imádott dallamok csendülnek fel.”-írta előzetesen a Szigetes programfüzet, és saját szemünkkel láthattuk, hogy a kijelentés nem túlzás, nem ámítás, hanem tényleg minden korosztályból tomboltak az angol formáció dallamaira. Hajnali Žagar, reggeli fejfájás.
Péntek, 3. nap
A reggelig tartó csapatásból kifolyólag nem kezdtük el túl hamar az estét. Laza délutáni terápiás-jellegű nézelődés-vásárlás a bazársoron, koffein-tuning és hűvös szellő elegye a napsütéssel.
Ennek örömére az MTV Headbangers Sátor zúzása volt az esti program, Enter Shikari, majd Paradise Lost őrület. Metálzúzás után égszakadás-földindulás: másodpercek alatt hatalmas vihar és dörgés-villámlás kerekedett. Ilyenkor azért áldom, hogy tudok hova hazamenni és nem sátorozok kinn. (Persze, van állapot, amikor pedig inkább kinn maradnék és kifeküdnék két másodperc alatt.) Mára ennyi, elkapott a vihar.
Székely Réka
