Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Idén május 6-án lépett fől Budapesten a Wolf Parade, azóta már az új lemezük is megjelent, viszont mi még mindezen események előtt készítettünk interjút Dan Boeckner énekes-gitárossal, ami akkor meg is jelent a New Noise magazin első, 2010 áprilisi számában. Most ez elevenítjük fel, hátha akkor lemaradtak róla sokan.
Ha minden igaz éppen a harmadik lemezeteken dolgoztok, jól tudom?
Nagyon jól haladunk, majdnem végeztünk a felvételekkel, már csak nagyjából két nap. Egyelőre sikerül tartani magunkat az előre eltervezett ütemhez. Az a terv, hogy június végére legyen kész a lemez. Ha így haladunk, akkor ez tartható is lesz.
Mikor elkezdtek dolgozni egy lemezen, megbeszélitek a zenekar másik dalszerzőjével és énekesével, Spencer Kruggal, hogy ki hány dalt ír?
Nincs előtte nagy megbeszélés, csak hagyjuk, hogy mindenki hozza az ötletét, és majd elválik. Ugyanúgy, mint hogy melyik dalt ki énekli. Egyébként most az új lemezre írtunk dalokat közösen is, szóval, ha így haladunk, ez már nem lesz probléma.
Kanadából játszotok indie-zenét. Érzitek annak hátrányát, hogy nem a műfaj otthonából, azaz Angliából jöttök?
Nem érzem, hogy ez hátrány lenne, sőt. Bár nagyon sok angol zenekart hallgatok és szeretek, de úgy látom, hogy egyrészt ott sokkal nagyobb a harc az indie-csapatok között, ráadásul azok, akik pillanatnyilag megnyerik ezt a harcot, azok sem élvezhetik sokáig, mert leginkább csak Anglia területén híresek, és ott is csak ideig-óráig, mert túl nagy a nyomás rajtuk. Gondolj csak az Arctic Monkeysra. Hiába jelent meg új lemezük, már nincs körülöttük akkora hype. Vagy a Klaxons néhány éve a legnagyobb név volt Európában, most meg alig lehet róluk hallani.
A zenekarok között érezhető valamiféle nézeteltérés, vagy konfliktus?
Nem mondanám, hogy konfliktus, de mikor mi elmegyünk egy fesztiválra, vagy bárhova játszani, akkor sokszor értetlenül állunk befutott angol együttesek viselkedése előtt. De eleve más a közeg ahonnan jöttünk. Kanadában, vagy Észak-Amerikában azok a srácok, akik most indie-zenét játszanak, hardcore-on, meg punk rockon nevelkedtek, sőt sokan punk zenekarként jártak turnézni, így már hozzászoktunk dolgokhoz. Angliában pedig be lehet úgy futni, hogy világ életedben csak indie-t játszottál, sőt egy kívülállónak úgy tűnik, hogy Angliában szinte csak indie-zenekarok vannak , és ez a gyors siker nagyon hamar a fejükbe tud szállni.
Mit gondolsz, mitől lesz a Wolf Parade egyedi?
Szerintem most már lassan sikerül azt elérni, hogy ne hasonlítsunk senkire. Tény, hogy az elején ránk lehetett fogni, hogy nagyon hasonlítunk hangzásban azokra a zenekarokra, akik hatottak ránk, de most már úgy érzem, hogy ezt sikerült kinőni. Aztán a zenekar gondolkodásmódja miatt is mondhatjuk, hogy egyediek vagyunk. Nem foglalkozunk azzal, hogy meghatározott időközönként vonuljunk be a stúdióba, egyszerűen, ha nem érezzük úgy, hogy egy anyag megérett a felvételre, akkor nem vesszük fel. Továbbá be kell vallanom őszintén, hogy soha nem jut eszünkbe, hogy vajon ehhez a rajongók mit fognak szólni, vagy miként alakítsunk át úgy egy dalt, hogy az biztos több embernek tetsszen, mint az eredeti verzió. És ha megnézel minket, tök bizarr emberek vagyunk, olyan különbözőek, hogy nem gondolnád, hogy egy zenekarban játszunk.
Majdnem minden tagnak vannak a Wolf Parade-en kívül más zenekarai is. Hogyan egyeztetitek össze?
Nagyon közel lakunk egymáshoz, így sokat lógunk együtt, a zenekaron kívül is jó barátok vagyunk. Úgyhogy ha előáll valaki azzal, hogy a másik zenekarának kilátásban van egy turnéja, akkor összeülünk, és egyeztetjük, hogy akkor a másik is akkorra szervezze a turnét a projectjével. Aztán a saját turnéinkat is jó előre, és bő határokkal betervezzük. Szóval nem pontos dátumokat vitatunk meg, hanem annyit mondunk, hogy például, legyen májusban egy Európa turné, és akkor mindenki tudja, hogy egész májusra ne tervezzen semmit, még akkor sem, ha később kiderül, hogy csak május két hetét érinti majd az egész.
Hamarosan Kelet-Európába jöttök, mire számítotok?
Magyarországon már többször voltam, sőt ha belegondolok, már mindenki volt Magyarországon a zenekarból, de még sosem játszottunk ott. Szinte az összes környező országot bejártuk már úgy, hogy játszottunk is, de nálatok még sosem. Imádom Kelet-Európát, szóval nagyon várom. Egyébként legutoljára 2009 őszén voltam Magyarországon, de csak átutazóban, és csak átvezettünk Budapesten, de nagyon tetszett. Sőt az egyik legjobb Wolf Parade-videoklipet, az I’ll belive in anythinget Budapesten forgattuk, szóval ismerős lesz a terep.
Interjú: Juhász Edina
