Lángoló Gitárok

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

A Magnetic Man megöli a saját stílusát, és tovább rombolja a legendát a híresen jó brit zenei ízlésről. Carl Barat és Pete Doherty Libertines utáni karrierje között tovább erősödik a párhuzam. A Punnany Massif intelligens módon szórakoztat, az ország egyik elsőszámú producerével. A Qualitons ezúttal Kovács Kati nélkül éleszt fel hagyományokat, amik egyébként már nagyon hiányoztak, Mortiis pedig összehozta újkori énjének legjobb lemezét, amit ráadásul ingyen megosztott velünk. Heti okoskodásaink a klikk után!

Magnetic Man - Magnetic Man
(Columbia)

Alany: Meglepően sok embernek mond valamit az, hogy Benga, Skream, és Artwork, ez a három alanyi jogon és nagy névnek számító dubstep dj/producer összeállt egy közös lemez erejéig. Ráadásul a listából az is valószínűsíthető, hogy nem az agyas témákra helyezik a hangsúlyt, hanem arra az egyszerű, belassult döngölésre, amire manapság úgy imád a magát "elektró fanként" definiáló népség komoly része felhajtott kapucniban vonaglani. A trió bemutatkozó lemeze nagykiadónál jelent meg, a Beatport után a lemezeladási listákon is szép sikereket elérve (az első héten az 5. helyik kapaszkodtak a briteknél). Mindez azért érdekes, mert a dubsteppel kapcsolatban még a BBC is rájött, hogy már rég nem mutat fel semmi érdekeset, mikor kirúgta Mary Anne Hobbst, eltávolítva ezzel a kísérleti zenéket évek óta fel sem mutató kísérleti zenei műsorát.
Pro:  A Magnetic Man úgy szól, ahogy azt az ember elvárja egy elektronikus lemeztől 2010-ben. Ennyi, komolyan nincs több.
Kontra: A Magnetic Man koncepciója annyi lehetett, hogy találjuk meg a közös nevezőt a legvállalhatatlanabb trance, és rave irányok, és a dubstep között. Hasonló már többeknek is eszébe jutott, hiszen a stílus alapjai között eddig is szép számmal voltak fellelhetőek a tört ütemre rápakolt monumentálisnak szánt hangzások, de eddig nem sikerült egy egész lemezt összehozni belőle. Az összes létező sablon fel van itt vonultatva, amivel már legalább két éve tele van a töke mindenkinek, kezdve a gluggyogó basszussal, idétlenül effektezett énekhangokkal, és persze a szokásos fantáziátlansággal. A legtöbb helyen tényleg csak annyi különbözteti meg az egészet a '90-es évek legrosszabb korszakától, hogy itt a kiszámítható négynegyed helyett a szintén kiszámítható 140 bpm körüli maszatolás érkezik menetrendszerűen. A Magnetic Man minden kommercionális sikere ellenére végleg megölte a zenehallgatók számára a dubstepet első lemezével, ráadásul lerombolta azt az amúgy is rég megkopott mítoszt is, miszerint ott a messzi szigetországban mindenkinek kurvajó ízlése van. Pénzt biztos fognak belőle sokat keresni, és gyanítom, hogy tovább növeli a hazánk Dubphase-bulijainak leginkább alsós gimnazistákból álló közönségét, de ez nem változtat a tényen, hogy az év kimagaslóan legnagyobb blöffjéről van szó.
(Szöveg: fá; pontszám: 1/5)

Carl Barat – Carl Barat
(Arcady)

Alany: A hírhedten beszámíthatlan Libertines kreatív magjának vállalhatóbb fele a közismert leválást követőn Dohertyhez hasonlóan saját projektbe fogott, és egész jópofa párhuzamot lehet húzni a két zenekar között. Bár a Barat-féle Dirty Pretty Things is bezsebelt némi elismerést, addig azért mint várható volt, a közönség jórésze a kemikál-kabala Doherty-féle Babyshambles című panoptikum felé húzott. Most aztán volt már onnan egy műészkedőpoétikus szólólemez, illetve anyazenekari reunion is, legújabban pedig Carl jelentkezik szólólemezzel.
Pro: Az ő megfejtése zabolátlan önkifejezésre a sokfelé szaladó eklektikus megszólalás, és ez alapjában véve tök szórakoztató. A lemezen legalább 3-4 olyan pillanat van, amikor úgy érzi az ember, mintha öntudatlanul fogta volna magát, és a lemezespolcról igen máshová nyúlva választott volna zenét. A hamisítatlan brit indulás után, főeg a már említett Pete Doherty-szólólemezzel kísérteties hasonlóságot mutató második negyed aggasztóan semmilyen, aztán egy huszárvágással előkerül valamiféle klasszikus, nagyzenekaros, baljós színműzerűmegszólalás (vagy ha úgy tetszik, Tim Burton-féle musical-koppintás), hogy aztán a végére még egy széttorzított dögös-dugós dal is jusson. Kár, hogy csak a japán kiadáson.
Kontra: Meg emellé nem kevés, némileg felesleges szentimentálé is. Ja és a borítóról az égvilágon semmi más nem jut az ember eszébe, mint.
(Szöveg: Eron Mezza; pontszám 4/5) Ezt hallgasd!

Punnany Massif – Shen Kick
(AP/PM Music - Kompanyrec.)

Alany: A pécsi csapat második lemeze csúszott egy nagyot, de végül múlt héten hazai és budapesti megjelenési partik után kézzelfoghatóvá vált. Megelőzte ezt egy MR2 akusztikus felvétel, mely nagy siker volt, valamint az album dalainak közel felét tartalmazó saját gyártású rádiós mix, amit szintén szerettek a rajongók. Akadt még egy tavalyi (Telik) és egy idei (Hétvégre) videóklip. Előbbi 2009 egyik legjobb hazai dobása volt, utóbbit a rappesek annyira nem, de a stíluson kívüliek igencsak szerették. Tudni lehetett azt is, hogy sok élő hangszerrel készül a lemez, elrugaszkodik a kliséktől, valamint hogy a hiphop és nemhiphop műfajok fúziója igen erősen rányomja majd a bélyegét az összképre.
Pro: A 24 felvételből álló duplakorong igen tömény, néhol már soknak tűnik, de annyira aprólékos a zenék felépítése, hogy izgalmas végighallgatni, hisz kiszámíthatatlan csavarok és megoldások színesítik. A szövegek kevésbé rímközpontúak mint az első Körkorkép lemezen, erős a mondanivaló, sok társadalmi témát feszegetnek. Az egyik kedvenc darab a külföldön való élet kérdéseit feszegető Vándorország. Modern a hangzás, bár „legezni” nem nagyon szeretek, de be kell vallani: itthon az alapokért felelős Rendben Man az egyik top producer, aki az album keverését is kiválóra hozta. A Shen Kick mind belső és külső tartamra egységes. Pro dizájn, szövegkönyv és letöltési kód (ezért külön taps) jár az eredeti lemez vásárlóinak. A fuzionálás jól sikerül, sok szkreccs és ének tarkítja a lemezt, utóbbiból talán átestek kicsit a ló túloldalára. A Beck Zolis (30Y) Csönded vagyok simán elfért volna a Cseh Tamás emléklemezen is. A Természet vs Civilizáció instrumentális darabjában elképesztően jó hang és zörejjáték van,...
Kontra: ...de hogy említsek egy negatívumot is, a Buláj például teljesen felesleges szám egy Hétvégre után. Mindent összevetve a kísérletező motívum pozitívra hozza ki a végkicsengést: a Punnany Massif lemeze szórakoztató és intelligens is egyben.
(Szöveg: BD; pontszám: 4,5/5) Ezt hallgasd!

The Qualitons – Panoramic Tymes
(Tramp)

Alany: A Qualitons leginkább azzal keltett feltűnést, hogy előkaparták a magáról addig sokat nem hallató Kovács Katit pár közös koncertezésre. Az elsőre meglepőnek tűnő ötletből gyakorlatilag mindenki jól jött ki, leginkább a közönség. A zenekar alapvetően a klasszikus beat, és funk hagyományokat eleveníti fel, nyakon öntve néha klasszikus rock 'n' rollal, és egyéb néha lejártnak tűnő, de amúgy hihetetlenül menő, sajátosan magyaros témákkal. A Panoramic Tymes az első stúdiólemez, itt fog eldőlni, hogy a koncerteket övező hangulat nélkül mennyire válik be a koncepció.
Pro: Ha nem is teljes mértékben, de beválik. A Panoramic Tymes minden percéből süt a jókedv, és a tagság stílus iránti elkötelezettsége. Nem egyszerű sablonpuffogtatásokról van szó, a Qualitons mert saját nézőpontból bemutatni dolgokat. Kevés kikapcsolóbb lemezt tudok mondani az utóbbi időből, ráadásul szinte követeli az élőben történő megtekintést. A hammond orgona ízléses használatával már önmagában többet ér az anyag, mint az éves magyar könnyűzenetermelés 90%-a, azt meg eleve ajánlanám a kávéház tulajok figyelmébe, hogy mennyivel jobb ilyen háttérre még beszélgetni is, mint az ötezerszer hallott "slágerek lounge stílusban" válogatásra.
Kontra: Elférne sokkal több vokált is felhasználó tétel is, mivel ezek a lemez csúcspontjai. Az instrumentális dalok kissé túlzott jelenléte miatt előfordulhat, hogy összefolyik a lemez, és természetesen az 57 perces hossz sem feltétlenül indokolt.
(Szöveg: fá; pontszám: 3,5/5)

Mortiis – Perfectly Defect
(szerzői)

Alany: Akik csak nagyobb egyházi ünnepnapokon hallgatnak black metalt, azok számára valószínűleg semmit nem mond Mortiis neve. Pedig ez a norvég zenész, a kultikus Emperorban volt basszusgitáros 1991-92-ben. Személyéhez köthető egyébként (amit talán az ortodox sátánisták is kevesen tudnak) az egész Wrath Of The Tyrant demo dalszövegeinek megalkotása. Igen, ez pontosan magába foglalja az I am the Black Wizardsot is, ami a mai napig az egyik etalon dal a fekete fémhívők wurlitzerében. Mortiis hamarosan úgy döntött, elmenekül a templomgyújtogatások árnyéka alól egy sokkal napfényesebb helyre. Így alkotta meg saját image-ét, és hozta létre a Mortiisos entitását, ami egy hegyesfülű barlanglakó troll képében öltött testet. Korai zenéi dungeon ambientnek felfogható remekbeszabott atmoszférával bíró kinyilatkoztatások voltak a magány fellegvárából. A millenium azonban kiebrudalta kedvenc mesefiguránkat az erdő mélyéről, és Mortiis első civilizációs lépéseként pont egy olyan lemezboltba tért be, ahol kizárólag Marylin Manson- és Nine Inch Nails-cd-ket árúsítottak. A fokozatos elgépiesedéssel, és lecsupaszított témákkal kikövezett úton az idei megálló a Pefectly Defect, ami az újkori albumai közül toronymagasan emelkedik ki.
Pro: Végre sikerült saját – bár a nyilvánvaló zenei hatásoktól szabadulni nem tudó, és talán nem is akaró –  hangot megtalálnia, ami sikeres jövőképet vázol fel mind a szerzőnek, mind nekünk zenehallgatóknak. Kellő szeszmennyiség után táncolhatóvá váló indusztriális kavalkád lett a Tökéletes Tökéletetlenség, amiben az elektronikus zenei alap  vagány sampleres megoldásokkal, és némi gitárzúzással lett feldobva. Különösen a Sensation of Guilt dal lett szinte tökéletes, ezzel a mosolygósra vett sivár hangulatábrázolással. Néha éneklésre is vetemedik, ami elsőre talán picit szokatlan lehet, és túlontúl Mansonos, de alapvetően működni fog a dolog, higgyétek el. Abszolút rajongóbarát kiadványról lévén szó, email címért cserébe letölthető a teljes album tokkal-vonóval.
Kontra: Valószínűleg sosem fogjuk koncerten látni itthon Mortiist, pedig megérne egy feketemisét.
(Szöveg: gnosis; pontszám: 4,1/5) Ezt hallgasd!