Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A Kowalsky meg a Vega a Kabaré24 (egykori Mikroszkóp színpad) felkérésére áthangszerelt 16-20 nótát, meghívott pár vendégzenészt és bevállalt két akusztikus koncertet. Az első teltházas buli tegnap este volt, a közönség nagyon élvezte a kissé szokatlan stílusban megszólaló számokat. A ma esti koncertre is elkelt már minden jegy, aki lemaradt, április 2-án a debreceni Lovardában nézheti meg a a különleges programot. Az interjú a koncert előtt pár nappal készült.
Honnan jött az ötlet, hogy egy színházban lépjetek fel?
Sóder: Venyige Sándor, a Kabaré24 dramaturgja hívott fel, hogy kitaláltak egy jó dolgot, bevinnék a rockzenét a színházba, és lenne-e kedvünk két exkluzív, akusztikus bulihoz. Nem mi vagyunk az egyetlen zenekar, akit megkerestek, fellép majd Jamie Winchester és a Beshodrom is, és tárgyalnak másokkal is, szóval egy koncertsorozatról van szó. Habár ilyen koncertünk még nem nagyon volt, de a dolog mindenkinek tetszett, rábólintottunk.
Nekem azért fura ez, mármint az, hogy még nem volt unplugged-bulitok, mert a számok nagy többsége üvölt az ilyen feldolgozás után.
Jimmy: Igazság szerint volt már egy hasonló próbálkozásunk a Művészetek Palotájában, csak az kicsit hangosra sikeredett. Ők akusztikus, tökre átszerelt verziót szerettek volna, mi annyira nem. Volt is csodálkozás rendesen.
Kowa: Jó, azért volt akusztikus gitár is a színpadon, csak a többi hangszer elnyomta.
Cha-Cha: Ott az volt az igazi probléma, hogy az idő rövidsége miatt - hirtelen jött a felkérés - nem volt időnk rendesen áthangszerelni a nótákat, félmunkát meg nem akartunk végezni. Egyébként jó buli volt, és a közönség is élvezte, csak nem teljesen azt kapták, amire számítottak. A mostani két koncertre több időnk volt felkészülni.
Mennyire kellett átdolgozni a számokat?
K: Elég sokáig vacilláltunk, hogy milyen hangszerekkel egészítsük ki a zenekart. Végül egy zongoristát (Varga Zoltán), egy ütőst (Takács Márton), egy hegedűs/harmonikást (Mókus) és egy második gitárost (Sóder öccse) hívtunk meg. Az első próbán már hallatszott, hogy alapvetően megváltoznak a számok, más a karakterük, a lüktetésük, ezek a hangszerek sok mindent hozzátesznek, amit eddig a közönség nem hallhatott.
S: Lesz női vokál is, ami a lemezeken nem nagyon van.
Cs: Az elektromos hangszerek közül csak a basszusgitár maradt meg, mentek az alapok, a groove-ok is, ezek helyére érkezik a billentyűs és hegedűs szólam például.
J: Szerettem volna én is, hogy akusztikus bőgővel játszhassak, de nem érkezett meg időben a hangszer. A debreceni koncertre már meglesz, de ott sem biztos, hogy bevállalom, mert annyira nem szól jól - elég csak megnézni mondjuk egy Toto akusztikus blokkot, ott is elektromos basszusgitár szól, mert karakteresebb, jobb a hangja, a hangtechnikusoknak is egyszerűbb kezelni a dolgot így.
Hány próba kellett ahhoz, hogy összeálljon a program?
J: Annál több, mint ami volt, az biztos. Komolyra fordítva, hatszor ültünk le közösen, és én nagyon élveztem mindet. Mondtam is Kowának, hogy megint úgy járok le, mint három-négy évvel ezelőtt, rendesen szeretem csinálni. Tök izgalmas az egész.
S: Nem olyan nagy megfejtés ez, azt csináljuk, amit eddig, csak páran beszálltak, mert szeretnek velünk zenélni, és mert nagyon értenek ahhoz, amit csinálnak. Mókussal az első próbán úgy nyomtunk el hat számot, hogy azzal simán ki mertem volna állni bárki elé.
A színház mi alapján válogatta ki a zenekarokat?
Venyige Sándor: Olyan zenekarokat hívunk, amiket szeretünk. A Kowalsky meg a Vegát a Pista (Verebes István) javasolta, megtetszettek neki az interneten elérhető videók, és elkezdte hallgatni őket. Szólt, hogy keressem meg őket, a többit meg tudjuk.
És ha Zámbó Árpyt mondja?
V: Akkor most nem beszélgetünk, ennyire egyszerű. Volt azért egy szint, aminek megfeleltettük a meghívottakat.
Alkalmas a színház egy ilyen koncertre?
V: Majd kiderül. Ilyen még nem volt, most megtudjuk, de szerintem nem lesz gond. A szerződésünk június 31-én jár le, addig az a célunk, hogy új közönséget hozzunk be a Kabaré24-be.
Mi volt az első reakciótók, amikor megláttátok a nézőteret?
Cs: Húbazmeg. Más, mint egy kis klub, ívben a zsöllyék, fent a páholyok, az első hat-hét sorban minden arc látszik. A másik, hogy színházban voltunk már nézőként, de színpadon még nem, és ettől izgalmas a dolog valahol.
K: Játszottunk már kis klubban, annyira nem idegen a környezet, de a széksorok közelsége miatt sokkal bensőségesebb lesz, mint másutt. Nem lehet elkenni a dolgokat, ha nem teszed oda magad, azonnal lejön, és ez nagyon spannolja az embert.
