Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
The Haunted – Unseen
(Century Media)
A The Haunted, a zenekar előzményének számító At The Gates miatt alapból nagy figyelmet kap az underground metálszíntéren, az együttes viszont már a megalakulás óta azon dolgozik, hogy saját jogon is megnyerje a rajongókat. Emiatt aztán a skandináv metálszíntér egyik legkultikusabb csapatának a stílusa ma már csak nyomokban van jelen a svéd Haunted zenéjében. Így volt ez már két lemezzel ezelőtt is, szóval nincs abban semmi meglepő, hogy az Unseen megint nagyon más, jóval dallamosabb, mint az elődei.
A dalok azonban első találkozásnál mégis megszeppenésre késztetik az embert, több okból is. Egyrészt az éneken minden eddiginél nagyobb a hangsúly, kórusok, dallamos vokálok sorakoznak egymás után, és a zenei alap sem olyan zord, vagy ellenséges, mint jellemző volt az a Haunted alakulásakor. A másik ok, hogy szinte számonként konkrétan megnevezhető hatásokat lehet sorolni. Lássuk csak: Tool, Megadeth, Voivod, Paradise Lost, Floodgate, Dark Tranquillity, Rage (ez talán a legkevésbé azonosítható, de más eurometál zenekar is lehetne itt). Szóval van azért meglepetés, és az ebből adódó lendület viszi előre az albumot először, majd másodjára, majd még egyszer, sokadjára pedig már nem azért hallgatja az ember, mert meglepte, hanem mert mérgező, és befészkeli magát az agyba.
Nem a világ legeredetibb lemeze, kissé csapongó is, de működőképes, talán éppen a furcsasága miatt. Szokatlan az ének, egy morcos, szakállas metálfejtől nem ilyet várunk. Szokatlan az is, hogy ennyire különválnak a dalok, és hogy a kohézió csak az egységes hangzás miatt van meg.
A Haunted egyszerűen gondolkozik, ez a lemez is ilyen: nem jön félpercenként új téma, a riffek, dallamok kiérleltek, feszesen eljátszottak. Nem ez a zenekar fő műve (azt a 2006-os The Dead Eye megjelenésekor letudta), de szerethető és imponálóan bátor lemez.
