Rockzene leírva - Az új Black Stone Cherry-lemez

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Amint megjött az új album, betoltam az iTunesba, és ez jött ki belőle:

Black Stone Cherry - Between The Devil And The Deep Blue Sea
(Roadrunner)

White Trash Millionaire, dögös riff, szájgitár, reszelős ének, húzós alapok, minimál szóló, a dobos jól keni a középrészt, kéne egy honky-tonk zongora a végére vagy egy herfli, Killing Floor, mintha az előző folytatódta, gonosz riff, középtempó marad, ének kicsit Alice in Chainsre hajaz, a refrén állat, csordavokál, headbangelni erre is lehet, In My Blood, aránylag tiszta ének, marad a középtempós blues-alap, vidám hangulat, két szólamban a vokál, annyira nem fog meg a refrén, a hangszerelés kibaszott jó, a bőgő viszi az egészet, öngyújtókat elő, Such A Shame, mintha az első albumról maradt volna le, zakatol a riff, a dobos feszes, mint az istenfasza, a vokál kicsit countryba hajló, de a gitárok ellensúlyozzák, ezek nagyon megtanultak zenélni bazdmeg, ha ezt a nótát nem nyomják koncerten, nem normálisak, még a szóló is ütős, Won't Let Go, ballada, déli mocsokból, nem egy örökérvényű darab, de a rádiókban nyomni fogják, a vokál fasza, nagyívű, már látom a videóklipet, ahogy a naplementében egy farmerrövidgatyás csaj tekergeti a haját, kezében cowboykalap, szájában fűszál, Blame It On The Boom Boom, szaggassad ecsém, iszonyú dallamos a verze és a refrén is, aki erre nem headbangel, az menjen Fekete Pákót hallgatni, a dob kicsit egysíkú, de a wah-pedálos szóló kompenzál, Like I Roll, mintha az Airbourne kezdené a nótát, csak nem olyan feszes, túl nyálas a verze, csajos nóta megint, még jó, slide gitár a háttérben, ez plusz pont, ha egy fokkal lassabb lenne, akár Kelly Clarkson is nyomhatná, ez meg mínusz, Can't You See, slide gitár megint, lassan indulunk, óvatosan építkezik a refrén is, csordavokál megint, de erőtlen, ez filler, nem muszáj állandóan egyórás albumokat csinálni, a középrész kellemesen elszállós legalább, Let Me See You Shake, letisztult, minimál southern rocknóta, gitárok harapnak, megfontolt a tempó, egy kicsivel lassabb, és Down is lehetne, koncerten nem nyomnám, Stay, felejtős rádiórock, bugyinedvesedés, ölelkezés az első sorokban, csatakos mellek préselődnek sőrszagú farmermellényhez, Change, a riff mint a debreceni intercity, végre megint dühös az énekes, szeretem az ilyen verzéket, a délies íz visszatér, hellsyeah, kicsit a Crüe Saints of Los Angeles című nótja köszön vissza a refrénben, a dobos kölyköt legalább szabadon engedték a végére, All I'm Dreamin' Of, mezítlábas countrysláger, elbandukolt a kutyám és a kamion is lerohadt, de majd jó lesz, a slide gitár sem menti meg, pedig a dallam jó lenne, Staring At The Mirror, a bendzsós intró miatt jár a kézfogás, a bőgő simogatja a gyomromat, lassú, megfontolt verzéből aztán elszabadulunk, de dühösek ezek a gyerekek, üvölt a refrén, STAAAAAAAY, Fade Away, eh, megint a rádiórockos nyitány, nem kéne erőltetni ezt a pilinckázást, mert belerondít az imidzsbe, inkább egy szar, de dühös mocskos blues, mint egy ilyen se hús, se hal tölteléknóta, Die For You, a legtempósabb darab, ezzel kell zárni az albumot, és jüó a verze is, nagyon jó az énektéma, kicsit disszonáns az egész, de dögös és reszelnek a gitárok megint, a refrén kicsit leül, de utána megint nagyon fasza lesz.