Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A Whitesnake jelenlegi felállásának egyik legrutinosabb zenésze az a Doug Aldrich, akihez pont úgy hozzánőtt a bőrmellény meg a Les Paul, mint Tommy Lee-hez a tornacipő és a DW-dobok. A 47 éves gitáros játéka 65 albumon hallható, többek között Ronnie James Dio négy albumán is. A Whitesnake-kel két stúdió- és két koncertalbumot készített, keresett gitártanár, és nagyon közvetlen fazon. Holnapután ismét Budapesten lesz hálistennek, telefonon csíptük el útközben.
Hogy megy a turné?
Kiválóan. Nagyon jól érezzük magunkat, a bulik feszesek, a közönség élvezi, Dave hangja pedig már régen nem volt ilyen jó. És ne hidd, hogy ez csak a szokásos duma, elég sokat voltam már úton ahhoz, hogy tudjam, mikor jó egy buli, és mikor nem. Most nagyon jól működik a Whitesnake.
Iszonyú meleg van most Budapesten, amikor először jártatok itt a Whitesnake-kel, olyan vihar volt, elmaradt a koncert.
Erre emlékszem, borzasztó este volt. Nagyon szerettünk volna játszani, és láttunk a rajongók csalódott arcát, aminél kevés szomorúbb dolog van egy zenész életében, de nem tudtunk mit tenni. Két napba telt, mire minden rendesen kiszáradt, de pár dolgot így is ki kellett cseréltetnünk. Nagyon kedves emberekkel találkoztunk Budapesten, szar volt csalódást okozni nekik.
Hogyan fogadják a rajongók az új dalokat?
Nagyon jól. A bulikon három-négy új nótát játszunk, ugyanúgy beindulnak rájuk, mint a klasszikusokra. Minden este van pár meglepetés is, jók a setlistek.
Melyik a kedvenc számod az új albumról?
A címadó Forevermore-t nagyon szeretem játszani, de a többi is nagyon jó, például a nyitódarab is, a Steal Your Heart Away, amit élőben is játszunk. A riff, amivel indul, tipikus koncertnótává teszi, élőben ráadásul még súlyosabb, mint a lemezen.
Hogyan írtátok a dalokat a lemezre?
Általában úgy kezdődik a dolog, hogy dzsemmelgetünk, akusztikus gitárokon, és amikor ebből valami kijön, azt tovább gyúrjuk, dolgozunk rajta, meghangszereljük, és Dave ír hozzá szöveget. Nem sokat kínlódunk viszont egy-egy nótán, ha megakadunk, jöhet a következő, majd eszünkbe jut valami, és akkor befejezzük az előzőt. Így vettük fel az egész albumot, azért lüktet ennyire. Sokkal jobban éreztem magam a felvételek alatt, mint a Good to be Bad-nél, mert most együtt voltunk végig, és ez nagyon sokat számít.
Amikor először hallgattam meg az anyagot, olyan volt, mint ha egy Whitesnake-összest hallanék, minden korszakból fel lehetett ismerni motívumokat. Mennyire volt ez tudatos?
Jóval bluesosabb lett az anyag, mint a Good to be Bad, de hidd el, semmi célzatos nem volt a dologban, nem úgy ültem le, hogy most írok egy új Sweet Talkert, egyszerűen ez jött belőlünk. Egy hullámhosszon voltunk Dave-vel végig, pontosan éreztük, mit akar a másik.
Ki dönti el, hogy te vagy Reb szólózik az adott nótában?
Mivel mindent ketten írunk Dave-vel, tulajdonképpen mi is eldönthetnénk, e nem így szokott történni. Amikor megvan a szám váza, megmutatjuk Rebnek, és ha tetszik neki, és szeretne szólózni benne, akkor az övé. Persze vannak számok, amiket nem szívesen engedek át neki, de eddig még nem volt vita ebből. Nagyon tehetséges zenész, imádok vele együtt játszani, bár ezt elmondhatom a többiekről is. Brian Tichy, az új dobosunk például a legviccesebb fickó, akivel találkoztam, ráadásul nagyszerű dobos is.
Ha ilyen jó a hangulat, és így együtt van a zenekar, nem terveztek újabb albumot? A Good to be Bad és a Forevermore között 3 év telt el.
Egyelőre elvagyunk ezzel az anyaggal, kösz. A Forevermore-t turnéztatjuk, és most még kicsit korai lenne új anyagról beszélni. vannak új ötletek, persze, azok mindig vannak, de még nem ültünk le Dave-vel erről beszélni. Szerintem Davidben van még legalább két-három album, de ez a turné elhúzódik majd egy kicsit, utána pedig pihennénk, mert a Forevermore felvételei - bármennyire jól is éreztük magunkat - azért elhúzódtak egy kicsit.
A két lemez között kiadót váltottatok. Miért?
Ezt azt hiszem David tudná megmondani, amennyire én tudom, az SPV-nek voltak gondjai, és a szerződésünk értelmében mehettünk ahova akarunk. Ő tárgyalt a Frontiersszel, de megmondom őszintén, nagyon elégedett vagyok a választással. Profikkal dolgozhattunk, akik pont azt a zenét szeretik és értik, amit mi játszunk. A promócióra sem lehet panaszunk, szóval ezen a fronton is minden oké. Mondjuk én csak egy gitáros vagyok…
Van kedvenced a klasszikusok közül? Gondolok itt a régebbi, Moody-Mardsen vonalra.
Van, persze, nagyon szeretnék a Love Hunterről játszani, vagy a Ready an' Willingről (bár arról 2006-ban pont játszottunk), de a mostani setlistben nem nagyon vannak ilyen régi nóták. Az a baj, hogy a koncertek időtartama véges, és ugyan nekem nem lenne kifogásom az ellen, hogy hajnalig játszunk, de ez megvalósíthatatlan. Arról már sokat beszélgettünk a zenekarral, hogy a turné második felében, valamikor jövőre, úgy rakjuk össze a setlistet, hogy beleférjen pár nóta, amit a rajongók szavaznak meg, vagy akár egy egész programot is, ki tudja.
A Whitesnake július 13-án, szerdán lép fel a Petőfi Csarnokban.
