Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Ahhoz már hozzászokhattunk, hogy egy fesztiválon lehet akár jókat is enni, ha nem áltatjuk magunkat semmiféle spórolási tervvel. Persze vannak adekvát megoldások, tehát a Meki, és a lávakövön sült hot dog. Az utóbbi megbízható pontnak számít már évek óta a Szigeten, köszönhetően annak, hogy a kiflin, és a virslin kívül mindent magadnak rakhatsz bele. Természetesen mindenki ismerni az "akkor jó, ha a ketchup a cipődre csöpög" elvet, néhányan már hihetetlenül magas szinten művelik a paradicsomból történő hegyépítést egy széthajtott kifli alapra.
A Mekivel kapcsolatban nincsenek nagy újdonságok, persze azon kívül, hogy kitelepült. Nem a teljes étlapot hozták ki, de ha túllépünk azon, hogy nem juthatunk hozzá az áhítozott katalánburgerünkhöz, akkor nem lesznek gondok, itt van a sajtburgertől kezdve a nuggetsen át a big macig minden, ami fontos. A junkfood-felhozatalnak ezzel szerencsére nincs vége, ugyanis fellelhető a Nordsee is azoknak, akik szeretik az olajszagú halakat.
Ha esetleg "rendes ételt" akarunk enni, akkor sem kerülhetünk igazán nehéz helyzetbe, még akkor sem, ha nem tudunk bejutni a vip-ben idén is működő Costesbe (ez utóbbi pedig nagyszerű hely, még Schmuck Andort is sikerült spottolni egy laza két-három órás vacsora elfogyasztása közben). Személyes kedvencem a pólóbolttól nem messze elhelyezkedő Mega Vega névre hallgató egység, ami nagyon kellemes meglepetést okozott azzal, hogy a név alapján várt növények és magok helyett kifejezetten jól kinéző pincepörköltet is árusított. A nagyszínpad környékén egy ideig végig működő nemzetek konyhája átköltözött a világzeneihez, ez persze mindig megoldás azok számára, akik szeretik a sokszor melegített kevéssé hazai ízeket. A világzenei környékére egyébként is érdemes enni menni, mert egyrészt nem csak száraz pizza, és papírvékony lángos van azon a környéken, másrészt pedig a büfék sűrűsége miatt a sorbaállást is elkerülhetjük.
A Sziget ételfelhozatala igazából egy fronton romlott, az pedig a kínai étterem, ahol idén valami érthetetlen ok miatt nem lehet hozzáférni a tavaly nagy slágerré vált tavaszi tekercsekhez. Ezt a nüánsznyi gondot leszámítva nem lehet belekötni a dolgokba, bár a jugoszláv hamburgeres valamiért rosszabnak tűnik, mint a szerbeknél szokott. Egyébként nem nehéz jókat enni, és úgy 1500 forint ráfordítással le is zavarhatjuk, ami semmiképp sem olyan borzasztóan drága annak fényében, hogy szabadon választott hétköznap is nagyjából ez a minimum összeg, amiből komolyabb ételhez lehet jutni.
