Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A Szigeten könnyen lehet inni, és mellesleg a Szigeten kell is inni. Lényegében az egész e köré van felépítve, és emiatt még koncertet is nagyon nehéz úgy végignézni, hogy nincs az ember kezében egy jó sör. A közhiedelemmel ellentétben amúgy a fesztiválon nem különösebben drága a szesz. Illetve drága, de máshol is az.
530 forintnál már többet is fizettem egy korsó Dreherért életemben, csak ott nem voltak mellé jó koncertek. A röviditalok ára is nagyjából megállja a helyét egy átlagos budapesti szórakozóhelyhez képest: a legolcsóbb az Unicum, 700 forintért juthatunk hozzá, a legdrágább részleg is 900-ig (esetleg 1200-ig) megy fel. Borozni is lehet persze, itt decinként 250 és 350 között mozoghatunk válogatósságunktól függően. Mivel láttam felhajtott gallérban közlekedő embereket is, ezért nekik leírom, hogy már 2500 forintért már hozzá is juthatnak egy üveg pezsgőhöz, de megtehetik ezt 3500-ért is, amivel aztán garantált a partikirály státusz!
Ezek az árak kőbe vannak vésve, szóval nem érdemes feleslegesen átmenni a fesztivál másik oldalára abban reménykedve, hogy ott olcsóbban megússzuk. Az egész fesztiválon nagyon jól megoldották a kiszolgálást, egészen megdöbbentő, mennyire nem kell sorban állni szinte sehol. Ez két dolog miatt van: az egyik a kiszolgálóhelyek magas száma, a másik pedig a teljes joggal körülrajongott Metapay kártya, aminek köszönhetően búcsút mondhatunk az előttünk álló hülyéknek, akik a kedvenc koncertünk közepén akarják 20 forintosokból kifizetni a rendelésüket. Ráadásul gyakorlatilag mindenhol működik, tehát ha jól csináljuk, tényleg ki lehet húzni egy egész Szigetet úgy is, hogy hozzá sem érünk a készpénzhez.
A Szigetnek két nagyon fontos stratégiai pontja létezik. Az egyik a Fényes pult, ahol annyira nem meglepő módon Fényhez lehet jutni. Ebből valójában kettő van, de az A38 színpad előtti egyszerűen annyira jó helyen van, hogy nem lehet mellette csak úgy elmenni. Idén 900-ért adják a szénsavasított, kicsit szörpösített vodkát, a megszokott hatásfokkal. Itt tényleg minden a régi, a pultban állók ugyanolyan vígan fogyasztják italaikat a vendégekkel, mint az előző években bármikor.
A másik kiemelt helyszín a régebbi, Arany Ászokkal súlyosbított Szigetek idején egyetlen rendes sört is adó helyként üzemelő Csónakház. Szerencsére idén is sikerült becsempésznie a vadkapitalizmusba egy kis lecsúszott kocsma hangulatot, mellesleg talán egyedüliként tér el az egységesített áraktól, márkáktól. A kommersz szeszes italok mellett kapható itt már 400 forintért csapolt Kozel is például, de hozzájuthatunk a kedvenc kommersz röviditalainkhoz is. A hely annyira különleges helyzetben van, hogy valószínűleg ez az egyedüli, ahol csak kápét fogadnak el.
Persze a sok pia semmit nem ér a jó koncertek nélkül, úgyhogy ezeket se hagyjuk ki két sör között.
