Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Szerencsére vasárnapra is maradt jópár remek koncert, sőt, többen is benne van a lehetőség, hogy az egész fesztivál legjobb bulija kerekedjen ki belőle. Például a Gogol Bordello is dobhat nagyot, bár őket talán túl sokszor láttuk már ahhoz, hogy bármi meglepetést okozhassanak.
Nagyon nagy meglepetésektől nem kell tartani a National első magyarországi koncertjén sem, a zenekar pont olyan élőben, mint lemezen: elegáns, szomorkás és nagyon megható. Az egészen maximum az ronthat, hogy délután hatkor még bőven világos lesz, ami nem feltétlenül megy a National imidzséhez, de azért joggal bízunk egy jó koncertben, ami már akkor is összejön, ha csak fele olyan jók, mint lemezen.
Ezután visszatér a Manic Street Preachers, akikről most nem írom le, hogy kommunisták, azt viszont igen, hogy nagyjából egyszerre van az A38-as Marina and the Diamonszal, és ez sokaknak fog nagy fejtörést okozni. Talán az dönthet Marina javára, hogy ő valamivel aktuálisabb, de hát az MSP (még ennek is balos felhangja van!!!!) meg lerakott sokkal több jó lemezt az asztalra.
Az amúgy sem könnyű döntést tovább nehezíti, hogy a Party Arénában Kid Cudi tolja, aki szintén érdekes lehet, különösen azért, mert a Szigeten annyira alul van idén is reprezentálva a hiphop, hogy még ennek az alapvetően fehér srácoknak zenélő arcnak is örülni kell.
Nem örvendetes helyzet, de valahogy csak lesz, és utána el is érkezünk a 2011-es Sziget talán legérthetetlenebb jelenségéhez, a nagyszínpadon főműsoridőben zenélő White Lieshoz. A zenekar népszerűségével semmi gond nincs, az viszont kifejezetten vicces, hogy ők nyomják a szegről-végről hasonló zenét sokkal értelmesebben művelő National után.
Igazából nehéz eldönteni, ez így mennyire lesz sikeres, amúgy a White Liesnak vannak igazán stadionrockos dalai, de lehet, hogy így is jobban járunk, ha átnézünk a világzeneire, ahol a countryt Velvet Undergrounddal is keverő kanadai Cowboy Junkiesra révülhetünk egy sort. Ezzel ha jól csináljuk, akkor igazán stílusosan zárul le a fesztivál zenei programjának érdemi része számunkra, utána még nézzünk körül, találkozzunk a haverokkal, és már lehet is bontani a sátrat vagy a szerencsésebbeknek felülni a HÉV-re.
