2011.08.18. 08:03 – Juhász Edina

A dobolás a mindenem – Soilwork-interjú

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!


Dirk Verbeuren dobos (a képen jobb szélen) 2005 óta tagja a svéd metál egyik legnépszerűbb képviselőjének, a Soilworknek. Azóta viszont annyira beilleszkedett, hogy tulajdonképpen menedzserkedik is az augusztus 20-án a miskolci Gyár Fesztiválon is fellépő zenekarnak. Utóbb említett fesztivál egyébként ma kezdődik olyan külföldi csapatokkal, mint a Skindred, az A Wilhelm Scream, a Jaya The Cat vagy a We Are The Ocean, meg természetesen rengeteg magyar zenekar.

Már többször jártatok Magyarországon, eszedbe jut hirtelen valami az eddigi koncertekről?
Eddig általában az A38-on léptünk fel, most kamunak hangzik majd, hogy jó volt a buli, meg kedvesek az emberek, de tényleg. Meg nekem személy szerint nagyon tetszik Budapest is, úgyhogy szeretek Magyarországra járni.

Annál is inkább, mert játszottál egy zenekarban, amit Taliandorogdnek hívnak, az pedig konkrétan egy magyar falu neve.
Az egy angolok alkotta zenekar. Az egyik barátomnak van egy stúdiója, illetve csak volt. Nála vették fel a kislemezüket, és a barátomon keresztül találtak meg, hogy dolgozzunk együtt, aztán a lemezükön is én doboltam. Ha jól tudom, napokig bújták az internetet, hogy valami eredeti nevet találjanak, ami még nincs elcsépelve, jól is hangzik, és egyedi. Így maradtak meg Taliándörögdnél.

2005 óta vagy a Soilwork tagja, mit tudtál a zenekarról előtte?
Csendes megfigyelőként kezdtem, mert 2004 elejétől vettem részt a turnéjukon, de akkor még nem voltam teljes jogú tag, csak kisegítő. Ez abból a szempontból jól is jött, hogy így legalább kívülről láttam az egész zenekari működést, megismertem a srácokat, tudtam előre, hogy milyen velük a turné. Mikor szóba került, hogy akár állandó tag is lehetnék, már tudtam, hogy mire mondok igent. Olyan volt ez, mint egyfajta próbaidő.

Most már mindenben teljes jogú tagként kezelnek?
Igen, elég demokratikus ez a zenekar mind az üzleti részben, mind a zeneszerzésben. Ha például az új témák között van olyan, ami akár egy embernek is nem tetszik, akkor általában meg szoktuk változtatni, hogy mindenki teljesen elégedett legyen. Az a jó, hogy tudunk és akarunk is a kompromisszumos megoldásra törekedni, emiatt mindenki sokkal lelkesebben veszi ki a részét a munkálatokban. Az előző lemezen is mindenki csinálta a saját dolgát, hozott egy csomó ötletet, a dobrészeimet is én írtam magamnak, úgy, ahogy az jól passzol a már elfogadott dalvázhoz.

Volt olyan pillanat, hogy megbántad, hogy elvállaltad ezt a posztot?
Mindig vannak nehezebb periódusok egy zenekar életében, ez itt is előfordult, de általában elég jól elvagyunk. Aztán mindenki azt hiszi, hogy zenélni és turnézni együtt jár a fényűző életmóddal, és minden szuper, ugyanakkor sokan elfelejtik, hogy rengeteg áldozattal is jár, hogy mindez működőképes legyen. De összességében sosem bántam meg, örülök, hogy a zenekarban lehetek, és örülök, hogy ez az egész cirkusz része az életemnek.

Vannak más projektjeid is, azokkal mi a helyzet?
Nagyon sok helyen jelenek meg, mint sessionzenész, pluszban ott a legkedvencebb mellékprojektem, a Scarve, amivel éppen új lemezen dolgozunk. Azért imádom ezeket a mellékvágányokat, mert nagyon élvezem, hogy ki tudom élni az olyasfajta inspirációimat is, mint például a hatalmas grindcore-szeretetem. Ha olyan zenekarban játszol, mint a Soilwork, ott vannak bizonyos korlátok: együtt kell működni a kiadóval, a turnészervezőkkel, és mindennek profin kell működni. Ezért szeretem a mellékzenekaraimat, ahol nincs ez a nyomás, tulajdonképpen azt csinálsz, amit akarsz, és kiélheted, kiadhatod mindazt, ami benned van.

Jut időd mindegyikre?
Igen, olyankor, ha nem vagyunk turnén a Soilworkkel, vagy nem intézem a zenekar ügyeit, mert nagyjából menedzserként is funkcionálok. Mivel viszont a zene az életem, ha van szabadidőm, akkor is ezzel foglalkozom. Dobot veszek fel más zenekaroknak, vagy a saját dolgaimat írom. Igyekszem úgy alakítani a mindennapjaimat, hogy minden, amit csinálok valahogy a zenéhez legyen visszavezethető.

Sessionzenészként vagy zenekarral érzed magad jobban?
Mindkettő érdekes , és mindkettő máshogyan, de kihívások elé állít. Nekem az életem a dobolás. Sessionzenészként néha teljesen szabad kezet kapok, néha korlátok közé vagyok szorítva, de mindkettőnél új tapasztalatokkal leszek gazdagabb. Itt legtöbbször az egész dal alkotási folyamatába nem vonnak be, csak a saját dobrészemet veszem fel, sőt sokszor nem is próbálunk, csak felveszem az otthoni stúdióban a dobot, aztán legközelebb már csak a kész lemezt látom. Engem ez is szórakoztat, másrészt viszont az, hogy állandó zenekarod van, lehetővé teszi, hogy csináld a többi munkádat. Tulajdonképpen ez a kettő egészíti ki egymást, azért hívnak sessionzenésznek, mert van egy zenekarod, és tudják mit tudsz. A Soilwork nem Metallica, nem keresünk olyan jól, ezért kellenek a sessionzenészi munkák is, hogy ne legyen bennem financiális bizonytalanság.

Szoktad otthon a saját lemezeidet hallgatni szórakozás céljából?
Igen, bevallom szoktam. Főleg miután megjelenik egy lemez, amin én is játszottam, akkor olyan jó érzés otthon betenni, és meghallgatni többször is, hogy milyen lett, minden olyan lett-e ahogy szerettük volna, meg egyébként is megnyugtató meghallgatni a végeredményt. Aztán persze ha turnézni kezdesz vele, akkor már nem rakod be gyakran, mert úgy is hallod minden este. Turné vége után meg úgy vagy vele, hogy most már egy kicsit pihenteted a dolgot, és felkerül a polcra.

Mikor tud Peter Wichers gitáros újra csatlakozni hozzátok?
Reméljük, hogy minél hamarabb, de a végső időpontot az orvosok mondják ki úgyis. Azt tudjuk, hogy egyre jobban van a háta, ő is mondja, hogy egyre jobban érzi magát. Persze reménykedünk, hogy a turnén majd csatlakozhat hozzánk valamikor, ennek örülne mindenki a legjobban, de tisztában vagyunk vele, hogy eleget kell pihennie, hogy a gyógyulása simán menjen.

Devin Townsend az életben is olyan őrült, mint ahogy azt a zenéjéből gondolnád?
Nem, az életben nagyon szórakoztató ember. A zenéje miatt azt hinnéd, hogy sötét, lehangoló, de közben teljesen vidám és hihetetlenül pozitív beállítottságú. Nagyon jól lehet vele szórakozni, sokat lehet vele röhögni, és tudom furcsán hangzik, de nagyon lelkizős ember. Korántsem veszi olyan komolyan magát, mint ahogy azt gondolnád.

(Az interjú eredetileg a nyomtatott Lángoló Gitárok magazin augusztusi számban jelent meg.)


interjú metál soilwork offline



Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása