Lángoló Gitárok

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

A Verkligheten első hallgatásakor egy valami volt biztos: a Soilwork sokkal több (ének-, gitár-) dallamot zsúfolt fel erre a lemezre, mint bármikor korábban. Számomra ez ezt megelőző The Ride Majestic valamilyen fokú visszatalálás volt a zenekarhoz. Nagyjából a Natural Born Chaos óta azt éreztem, hogy ugyanazt a puskaport puffogtatják, hol nagyobb, hol kisebb hangerővel. A 2015-ös lemezen aztán ott volt a The Phantom, mint húzódal, amilyet nagyjából 2002 óta nem is igazán írtak. Ez a skandináv death metal szörnyeteg és annak hatása ugyan a legkevésbé sem jellemző a Verkligheten dalaiban, most valamiért mégis újra működik a dolog. A blastbeat meg a vaskosabb riffelés természetesen nem tűnt el, de sokkal karakteresebben jelentek meg a hard rock, és az eddig sideprojektként kezelt The Night Flight Orchestra-féle AOR hatások. Nagyon szimpatikus, amikor egy bejáratott eszközkészletet ennyire kibővít egy zenekar. Nincs szó újradefiniálásról, de szinte már-már túlzóan slágeres a lemez. A legfurcsább az benne, hogy hiába érzem alkalmanként, hogy túlcsordul a dallamosság, valahogy mindig előveszem, aztán kis pihenő után újra és újra. Nem sok ilyen lemez szokott lenni egy évben. (5/5)

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Augusztus 19-én jelenik meg a Soilwork új kiadványa, Death Resonance címmel, ami egy speciális gyűjtemény lesz valójában. A 15 számos lemezen két friss dal lesz csupán, a többi tétel pedig mindegyik olyan bónuszfelvétel, amik csak a japán kiadású cd-ken jelent meg. Érdemes-e megvenni? Nem tudjuk, mindenesetre itt van most a Helsinki című szám, ami az újak közül való. Tipikus Soilwork, többszólamú kórussal, alapvetően nem gyengébb tétel, mint amiket az utóbbi lemezeiken hallottunk mostanában.

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Az alábbiakban három metállemezről, egy lágy rockalbumról és egy electro pop szerű anyagról lesz szó. Megmondjuk milyen az új Tame Impala, az új Amorphis, az új Chris Cornell, az új Soilwork és az új Annihilator. Annyi poént lelövünk így előre, hogy el semmitől nem ájultunk.

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Ezen a héten két igazán jó koncert közül is választhat a kemény zenéket kedvelő közönség. Csütörtökön a svéd modern metal zászlóshajója, a Soilwork lép fel a Club 202-ben, pénteken pedig a Children of Bodom tarolja le a Pecsa színpadát. Az előzenekarok között ráadásul olyan nevek szerepelnek, mint a norvég Keep of Kalessin, vagy a Decapitated. A Concerto felajánlásában most két páros belépőt sorsolunk ki a két koncertre. A játék részleteiért olvass tovább!

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Soilwork - The Living Infinite
(Nuclear Blast)

Amikor elkezdtem hallgatni az új Soilwork-lemezt, kíváncsi lettem, hogy vajon az olyan oldalak, mint például a Wikipedia, milyen stílusba sorolják a csapatot. A hallottak alapján a progresszív szót kerestem, és meglepő módon nem találtam, pedig a skatulyák hívei már régen lecsaphattak volna egy ilyen magas labdát. Most a Soilwork lecsapja maga, legalábbis szándékozik.

A svéd metálzene egyik legismertebb képviselője már a kezdetekben is előrébb nézett, mint sok társa. Nem volt egyszerűen death, sem thrash, sem klasszikus metál, hanem mindez egyszerre. Ráadásul ki is nyúlt ezekből, bár nem túl bátran. Annyira nem, hogy az utóbbi lemezek a saját paneleken kívül nem is nyújtottak mást. Ráadásul a zenéjük rendkívül sterillé vált, szépen lekockázott riffekkel, és menetrendszerű dallamos refrénekkel. Amikor jött a hír, hogy az új lemez dupla lesz, egyszerűen el sem tudtam képzelni, hogy ez a kiszámítottság működni tud majd’ két órán át. Nem azért mondom, mert én megmondtam, de képtelen működni.

Szerintünk: (2/5)

Szerintetek: (2,8/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Dirk Verbeuren dobos (a képen jobb szélen) 2005 óta tagja a svéd metál egyik legnépszerűbb képviselőjének, a Soilworknek. Azóta viszont annyira beilleszkedett, hogy tulajdonképpen menedzserkedik is az augusztus 20-án a miskolci Gyár Fesztiválon is fellépő zenekarnak. Utóbb említett fesztivál egyébként ma kezdődik olyan külföldi csapatokkal, mint a Skindred, az A Wilhelm Scream, a Jaya The Cat vagy a We Are The Ocean, meg természetesen rengeteg magyar zenekar.

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Címlapon az idén huszadik születésnapját ünneplő Quimbyvel megjelent a nyomtatott Lángoló Gitárok magazin negyedik, augusztus-szeptemberi száma. Az újságban Kiss Tibiéken kívül interjú olvasható többek között a Deftonesszal, a Soilworkkel, Vértes György fotóssal, az Intim Torna Illegállal, a Neóval, a Killakikittel, Alba Hysenivel, Szabó Balázzsal, Indián kliprendezővel, illetve a legendás Tizedessel, akivel a Suicidal Tendencies kapcsán beszélgettünk.

Rajtuk kívül írtunk még a harmincéves karrierje során idén nyáron először hazánkban zenélő Prince-ről, a koncertjének helyet adó Sziget fesztiválról, a Bizottságról, a Horrorsról, Britney Spearsről, a Morbid Angelről, a Slap In The Bass-ről, a Hauntedról, meg persze egy csomó friss lemezről és programokról, könyvekről plusz egy rakás mindenről, amit most csak azért sem fogunk felsorolni. Az ingyenes Lángoló Gitárok magazint a szokásos prémium kivitelben lehet megtalálni a szokásos helyeken. Ha esetleg elfogyna, jövő héten megy a következő kör, sőt, a Szigeten is beszerezheti az, aki igazán ügyes.

Ezen kívül pedig mostantól elérhetőek a korábbi számok digitális formában! A .pdf-fájlokat ide kattintva lehet letölteni, hamarosan pedig találunk nekik egy könnyen elérhető állandó helyet is! Jó szórakozást!

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

A svéd Soilwork öt-tíz évvel ezelőtt még modern metált játszott, aztán olyan szinten lenyúlták a stílusukat, hogy az ma már mindennek számít, csak modernnek nem. A hátukon olyan zenekarok kapaszkodtak magasabbra, mint a Five Finger Death Punch, akik legfeljebb abban különbözőek, hogy poprefréneket írnak, a hangszeres rész pedig szinte minden kreativitást nélkülöz. Pedig a Soilwork többet érdemelne, amit egy új lemezzel talán meg is kapnak.