Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Sok minden történt a Horrors körül, mióta 2012-ben utoljára jártak a Szigeten. Tavaly például lemezük jelent meg, de máris dolgoznak egy újon, ami idén már el is készülhet. Sajnos annyi időnk nem volt, hogy mindenről megkérdezzük őket, de a zenekar gitárosa, Joshua Third így is sok érdekes dolgot mondott a délutáni fellépésük előtti hőségben.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Szerdán, az első két bevezető nap után elkezdődött teljesen a Sziget. Igazából amúgy az van, hogy újra egy hetes lett a rendezvény, hiába csak a hét közepétől kezdődik a full nagyüzem. Az első teljes napont olyanokat néztünk meg, mit a Horrors, DakhaBrakha, az Al-J, Tyler, The Creator és az Enter Shikari. Alább meg is mondjuk milyenek voltak. (Fotók: Juhász Dorottya)
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Azt nem lehet mondani, hogy ezek a lemezek tegnap jelentek volna meg, de ha már írtunk róluk kritikát, most megmutatjuk. Kattintás után biztonsági dream pop a Horrorstól, minimalista ambient Julianna Barwicktól, rutinpop Mariah Carey-től és sok vendégművészétől, éterien sötét folk Marissa Nadlertől, és jól sikerült barokkos pop Sophie Ellis-Bextortól.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Címlapon az idén huszadik születésnapját ünneplő Quimbyvel megjelent a nyomtatott Lángoló Gitárok magazin negyedik, augusztus-szeptemberi száma. Az újságban Kiss Tibiéken kívül interjú olvasható többek között a Deftonesszal, a Soilworkkel, Vértes György fotóssal, az Intim Torna Illegállal, a Neóval, a Killakikittel, Alba Hysenivel, Szabó Balázzsal, Indián kliprendezővel, illetve a legendás Tizedessel, akivel a Suicidal Tendencies kapcsán beszélgettünk.
Rajtuk kívül írtunk még a harmincéves karrierje során idén nyáron először hazánkban zenélő Prince-ről, a koncertjének helyet adó Sziget fesztiválról, a Bizottságról, a Horrorsról, Britney Spearsről, a Morbid Angelről, a Slap In The Bass-ről, a Hauntedról, meg persze egy csomó friss lemezről és programokról, könyvekről plusz egy rakás mindenről, amit most csak azért sem fogunk felsorolni. Az ingyenes Lángoló Gitárok magazint a szokásos prémium kivitelben lehet megtalálni a szokásos helyeken. Ha esetleg elfogyna, jövő héten megy a következő kör, sőt, a Szigeten is beszerezheti az, aki igazán ügyes.
Ezen kívül pedig mostantól elérhetőek a korábbi számok digitális formában! A .pdf-fájlokat ide kattintva lehet letölteni, hamarosan pedig találunk nekik egy könnyen elérhető állandó helyet is! Jó szórakozást!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Horrors @ Bécs, Szene, 2009.11.13.Geoff Barrow (Portishead) bábáskodása alatt készített második albumukkal a Horrors visszavett egy kicsit a lendületből, a 2007-es Strange House pimasz, mocskos szörf-goth-punk-rockja után egy pszichedelikusabb, fura analóg szintihangokkal gazdagított, shoegaze gitárokkal telepakolt lemezt készítettek, és ezzel a hirtelen váltással nem hogy elfordult volna tőlük a régi rajongótábor, hanem még gyarapodott is. Egy londoni ismerősöm mesélte, hogy három éve látta őket egy kis klubban, és olyan rosszak voltak, hogy a szervezők leállították a koncertet és elküldték őket a búsba. Vajon 2009-ben előfordulhat velük ilyesmi? Bécsben a Szene nevű helyen néztük meg milyenek is élőben.
„You are in ze band, yes?” – kérdezte tőlem osztrák angolsággal egy tenyeres-talpas szervező csaj, miután végigmért nem sokkal korai érkezésünk után, ugyanis a Doors Opening zenekar még nem kezdett (6 óra körül értünk oda, kapunyitás pedig 7-kor volt), mi meg gondoltuk bekukkantunk az egykori Kultiplexre emlékeztető helyre ha már ott vagyunk. Mondtam, hogy „yes”, és nem is hazudtam mert tényleg benne vagyok egy együttesben, az már más lapra tartozik, hogy az nem a Horrors.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
The Horrors – Primary Colours 2006 elején a londoni Horrors még egyetlen dalt sem jelentetett meg hivatalosan, de kaotikus, botrányosan rövid koncertjeik és a Tim Burton-filmek karaktereire emlékeztető, madárijesztő kinézetük miatt már akkor annyi cikk jelent meg róluk az angol zenei újságokban (főleg az NME-ben), amivel egy kisebb méretű padlásszobát is ki lehetett volna tapétázni.