2011.09.12. 10:00 – Lángoló Gitárok

Alluvion - marionette ID-lemezpremier

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!


Ma jelent meg a marionette ID Alluvion című új nagylemeze az amerikai Fluttery Records gondozásában. A tatabányai poszt-rock-zenekar a Szimplakert Stúdióban, Barják András segítségével rögzítette az album anyagát 2011 első felében. A lemezt az elejétől a végig meg lehet hallgatni itt a Lángoló Gitárokon, sőt, a zenekar minden dalt külön-külön kommentál is.

1. Serenity

Ez volt az egyik legelső szám, amit megírtunk, már első európai turnénkon is játszottuk. Igaz, a szám eredeti hossza 10 perc körül mozgott, aztán sokkal rövidebb lett, ez több számnál is így alakult végül. Bármennyire is jó volt játszani koncerten, így rövidebben jobban működik a dal és annak középtempós lüktetése. Viszonylag egyszerű, amolyan „mID”-es szerkezetű, amit felvezető jellege miatt tettünk az anyag elejére, nem annyira belecsapós, mint némelyik másik dal, de talán pont ezért működik ott, ahol van. Szövegileg a másikhoz való, néha kétségbeesett ragaszkodás örök témáját próbálja meg körüljárni.

2. Transpire

A januárban kijött lemezelőzetes címadó dalát azért választottuk az EP-re, mert úgy gondoltuk, megfelelően tükrözi a teljes lemez világát. Mind zeneileg, mind a szöveget tekintve van egy összefoglaló jellege. Tőlünk szokatlan módon, hamar, néhány próba alatt megírtuk a számot,ami azóta sem sokat változott, talán ennek a dalnak van a legsúlyosabb jellege és hangzása is, szövegileg a mindenféle „szörnyekkel” ezzel együtt a hiú önmagaddal való, lényegében lehetetlen csatározás a témája, mindezt eléggé montázs-szerűen. Ez az inkább képekből való építkezés általában is jellemző a szövegekre ennél a lemeznél.

3. Last Eclipse

Ez volt az egyik dal, amit második basszusgitárosunkkal, Gabival közösen írtunk, egy adott, feszes basszus- és dobtémára épül az egész, és azt kezdtük el kibővíteni és fejtegetni két énekszólammal és más témákkal. Ez a dal az, amely szinte végigkísérte a Gabival közös turnénkat, mindannyian nagyon szeretjük élőben játszani, a végére gyakorlatilag metálba fordul a dolog, hörgéssel, egyebekkel, amelyekhez eddig nem nagyon nyúltunk, noha nagyon bírjuk az ilyesmit. Egyszer azt mondta egy filosz, hogy a felvilágosodásért az embernek le kell győznie a saját kiskorúságát, vagyis az arra való képtelenséget, hogy mások vezetése nélkül gondolkodjon. A maga jóval korlátoltabb módján ez a dal is ilyesmiről szól szövegileg, arról, hogy ez a „kiskorúság” ha kell, legyőzhető.

4. Parallel Monologue

A lemez egyik leglendületesebb, dala, és egyben Barják András hangmérnökünk kedvence is a lemezről. Maga a főtéma és az érdekes ritmusképlet már az első lemez idejében megvolt, de valahogy nem próbálkoztunk vele mit kezdeni. Érdekessége, hogy egyfajta „dal a dalban” szerkezetű, ilyet mindig is szerettünk volna csinálni, nagyon érdekes hatása van. Erre készült az albumhoz a trailer egy oklahomai barátunk, Bob Leathers jóvoltából. Először ezt a számcímet szántuk albumcímnek is, aztán mégis valahogy a kissé nyersebb, de szép hangzású és számunkra megnyerő jelentésű Alluvion-ra esett a választás. Arról szól a dolog, hogy az életünket oly gyakran feszélyező bizonytalanságok mennyire belülről fakadnak, és ezek mellett nagyon könnyű elbeszélni.

5. Vestiges

Az év eleji EP másik dala, úgy tűnik, nagyon tetszik a közönségnek, mi is szeretjük. Koncerteken nagy energiákat szabadít fel bennünk, nagy élvezet játszani, sodró lendületét a színpadon is nagyon jó átélni. Érdekes a hangolás a dalban, és az ebből kibontakozó harmóniát nagyon szeretjük. Nemsokára szeretnénk egy klipet is a lemezről, ez egy erre esélyes szám, de még nem döntöttük el a dolgot.

6. Sin of Ollan

Ez az egyik „legépítkezősebb” dal a lemezen, még ha nem is tűnik annak első hallásra. Elkezdtük játszani az első témát, és folyamatosan generálta a többit, míg vége nem lett a számnak. Egy nagyon jó barátunk úgy fogalmazott, hogy kicsit olyan a dal, mintha visszafelé lenne eljátszva. Ez azt hiszem nagyon találó. Szövegileg (is) kilóg egy kicsit a lemezről, hiszen egy az egyben egy gyönyörű Borges-novellára (A tükör és a maszk) épül, ez a nagyon rövid sztori mindent elmond nekem arról, hogy az embernek miért is érdemes azzal próbálkoznia, hogy létrehoz valamit, és mások ilyen próbálkozásait is értékeli, hiszen azok az életét változtathatják meg.

7. Canyons

Ez volt az első dal, amely elkészült az Alluvion-ra, még Krisztiánnal írtuk és vettük is fel a basszussávot, végül szerintünk szép lezárásként utolsó dal lett a lemezen. Kicsit kevesebb benne talán az experimentalitás, de számunkra mégsem, főként a végtelenül egyszerű ritmus fejtegetése miatt. Két egyszerű hangra épül a dolog, kíváncsiak voltunk, hogy ebből a mi világunkban mit vagyunk képesek kihozni. Nagyon szeretjük a hangulatát és a lényegében két sorból álló szövegét, amit viszonylag régen egy szorongással teli, de csodálatos látványú repülőút ihletett, és rájöttem arra a nem túl nagy szövegírói megfejtésre, hogy az egész metaforikusan is működik, mikor vélt vagy valós akadályokon próbálunk túljutni. Nem bonyolult dolog, de nagyon közel áll hozzám.


poszt rock hír exkluzív marionette id lemezpremier



Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása