Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
3 - The Ghost That You Gave to Me
(Metal Blade)
A 3 (ejtsd: Three) egy amerikai zenekar. Ha valaki ez alapján keres a neten, talán sikerrel jár, mert ugye arra, hogy 3, elég sok mindent kidob a kereső. De amúgy a legegyszerűbb ha segítek, és idepakolom az együttes honlapjának linkjét is, onnan már minden elérhető, amivel érdemes ismerkedni. A fura név – ki gondolná – fura zenét takar. A frontember Joey Eppard szerint hibrid. Ilyenkor vagyok bajban. Ha ismertebb nevekkel akarnám körülírni a 3 zenéjét, akkor a Coheed and Cambria biztosan elhangzana, mélyebbre ásás után a Rush is, mint egyértelmű hatás, de ez a zene sokkal színesebb, legalábbis ez az új album. Öt volt nekik eddig ugyanis. Változatosságban mind közül a The Ghost You Gave to Me adja a legtöbbet. Hol csendes, hol zajos, hol bonyolult, hol pofonegyszerű, és mindez még gördülékeny is.
Van az albumnak egy kicsit fátyolos, sejtelmes hangulata, ami végighalad az összes dalon. Még olyan esetben is, amikor táncritmusok, vagy funk rock témák szólnak. A legnagyobb ihlető nem véletlenül a Rush, ők képesek ennyire szimpla számokat, ennyire technikásan megírni. Persze nem mindegyik egyszerű, de ezek pont arra vannak, hogy berántsák a hallgatót. Olyan stabil kapaszkodót adnak, amitől még a nehezebb dalok is megszokhatók, ilyen a React, ami jó érzékkel van a lemez elején, vagy a hard rockos High Times, vagy a már említett táncos, popos Pretty. A Coheed and Cambriához hasonlóan ők is képesek hosszú refréneket írni, de ezek is fogósak, például a Sparrowban annak ellenére fülbemászó, hogy a hossza alapján másoknál ez verze szokott lenni, és láss csodát, működik.
A 3 tradicionális zene, és mégis új a maga nemében, ami nem merül ki a bonyolultságban, pedig a címadóban valakinek elgurulhatott a gyógyszere, annyira sokrétegű és zaklatott. Ha valami baj van ezzel a zenével, akkor ez. Az erős kapaszkodók mellett szinte taszító, fárasztó részek vannak, de ha a The Mars Volta esetében meg tudtuk szokni az öncélúságot, akkor ezt bőven megemészthetjük, főleg, hogy öt perc fölé csak háromszor ugranak.
A The Ghost You Gave to Me olyan típusú album, ami hosszú ismerkedés után épül be az ember mindennapjaiba. Nem szerelem első látásra, viszont annál erősebb kapcsolat. Mint egy olyan nő, akivel együtt élni is lehet, nem csak egy-egy éjszakára összefutni vele. Egyéni kompetenciák kérdése, hogy ki tudja maga mellett elképzelni, de próbálkozni érdemes.
