Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Ritkán tapasztalható, hogy bármilyen stíluson belül igazán fontos fellépők érkeznek hozzánk, de szerencsére azért napról napra javul a helyzet. Ezért is öröm látni, hogy Alfred Darlington, ismertebb nevét Daedelus viszonylag rövid idő alatt kétszer is Budapesten mutatja meg, hogy is képzeli ő a kísérleti tánczenét. Daedelusból egészen sokáig úgy tűnt, jazz-zenész lesz, mikor is egy londoni kiruccanás során elé került az épp virágkorát élő rave, ami teljesen megváltoztatta a zenéről alkotott elképzeléseit. A dandy kinézetű figura gyökereihez méltó módon azóta is mindenki mástól eltérő felfogásban készít zörejekből, hangmintákból, és szanaszét tördelt ritmusokból építkező zenéjét, a Monome-dobozát igazi hangszerként kezelve. Daedelus áprilisban adja ki hetedik albumát Bespoke címmel, talán erről is hallhatunk némi ízelítőt, az eddigi tapasztalatok alapján a lemeznél jóval súlyosabb verzióban. A Los Angelesből érkező Oscar Wilde-imitátor mellett a szintén USA-ból érkezett, de amúgy japán gyökerekkel rendelkező hölgy, Tokimonsta is bemutatja, mit jelent a klasszikus japán hangszerek modern környezetbe ültetése, a magyar frontról pedig Ozon, Takeshi, és Cadik próbálja elsüllyeszteni a hajót.