Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Bon Iver - Bon Iver
(Jagjaguwar)
A civilben Justin Vernon néven futó Bon Iver a kétezres évek közepén tetőző újvonalas folkkal tűnt fel, és vált annak messze legnépszerűbb képviselőjévé. A 2008-as For Emma, Forever Ago című lemeze idején talán kicsit meglepő volt, hogy pont ő futott be ilyen szép karriert, de mai füllel már simán bele lehet okoskodni, hogy Bon Ivernek miért sikerült a legszélesebb tömegekkel elhitetni (négy Grammy-jelölés például), hogy minden egyes hangja az ő életüket mutatja be.
Az sem haszontalan, ha az embernek olyan rajongói vannak, mint Kanye West, aki egy teljes dalát használta samplernek tavalyi albumán. Ez odáig vezetett, hogy a második, cím nélküli Bon Iver-lemez a második helyen debütált a brit és az amerikai lemezeladási listákon, olyanokat maga mögé utasítva, mint Adele vagy Lady Gaga. Ettől még persze nem lenne automatikusan jó a zene, de ki lehet jelenteni, rég érdemelte meg ennyire valaki a közönségsikert.
A folkos alapok megmaradtak, de az egyszál gitárt felváltotta a monumentális, végtelenül telt hangzás, amiben hol fúvósok, hol hegedűsök szólalnak meg. Ez azonban nem vette el a közvetlenséget, sőt, csak személyesebb lett a végeredmény. Bon Iver még a giccset is úgy használja, hogy az nem megy az élvezhetőség kárára, jó példa erre a záró Beth/Rest, ami a ’80-as évek legrosszabb balladáinak hangszerelésével csal könnyeket a hallgató szemébe. Az év egyik legjobb lemeze.
A teljes lemez kisfilmekkel tálalva:
