Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Fleet Foxes – Helplessness Blues
(Sub Pop)
Mi lehet nagyobb dobás, mint messziről felismerhetően kitűnni egy burjánzó színtérből, úgy, hogy közben autentikus is maradsz, valamint közönség és szakma együtt éltet már a debütálásod kapcsán? Természetesen csak egy dolog: olyan lemezt írni, amire rámegy a producered kapcsolata, de amikor összeáll a nagy mű, a tékozló hölgy a végeredményt meghallva hamut hint a fejére és visszaédesgeti magát. A legendagyártás mindig jól jön mint promóció.
Szerencsére a Seattle-i barokk-pop kommuna elképesztő nehéz szülésnek bizonyult új lemeze tényleg méltó folytatása a három évvel ezelőtt mindenhol körberajongott cím nélküli bemutatkozásnak.
Ezúttal eggyel kevésbé direkt a dallamvilág és a rögtön ható Nagy Pillanat, ellenben az összkép összetettebb, jobban kiszabadul az orgánum (a The Shrine kiabálása tökéletes példa rá, hogy egy-egy kiszökellés a rutinból milyen sokat tehet az egészhez), és hiába a cím, sokkal inkább röpködnek a virágok a levegőben, mint az alapvetően végig elvágyódó, melankolikus első lemezen.
Ha épp csak annyira érdekel ez az egész Közép-Európától nagyon távolinak ható szakállas neohippi hiszti, hogy egy lemezt meghallgass évente, ezzel nem nyúlsz mellé.
(Az utóbbi videót feltöltő user volt olyan jófej, hogy a videó YouTube-oldalán a leírásba a lemez összes dalának linkjét bepakolta, így akár az egész album végighallgatható.)
