Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Lamb Of God – Resolution
(Roadrunner)
Nagy-nagy metálzene-történeti kérdés, hogy mi lett volna, ha Dimebag Darrell nem hal meg. A Pantera státusza olyan stabil volt, amikor a drogok és a személyes sértődések nyomán beállt a földbe, ami a keményzene világában példátlan. A zenekar a szélsőséges, sokszor fájdalomküszöbig durva zenéje ellenére csarnokokat töltött meg, és hitelessége még a feloszláskor sem csorbult. A Pantera kemény metálzenét akart nyomni, és a közönség oda volt a kemény metálzenéjéért. Az űr azóta betöltetlen. A metálközönség ki van éhezve egy hozzájuk hasonló sikerre. Mit ad isten, ezt a sikert a Pantera egyik hű követője, a Lamb Of God látszik elérni.
Szerencsére a szintén amerikai ötösre nem lehet rásütni az epigon címkét. A zenéjük nem felületes, ráadásul valamennyire külön is válik attól, amit a Pantera csinált, habár például az új lemezen található Guilty riffjeit akár Darrell is nyomhatná, olyannyira hozza a déli, mocsaras metálérzést. Amúgy a lemez kezdése éppen sludge/doom, szóval még egy párhuzam akad. A majdnem intro után viszont egy ellenállhatatlanul energikus dobfelvezetés jön, majd egy örvényszerű riff, amire csak az nem mozdul meg, aki be van oltva keményzene ellen. Ezután a zenekar szinte végig azonos hőfokon ég.
Bődületes erő van ebben a zenében. Az alap a groove, ami elránt, a többi már csak hab a tortán – a recsegő szólók, az őrjöngő ének. Chris Adler, dobos nélkül ez a zenekar sehol sem tartana. Nyilván ő is Vinnie Paul (szintén Pantera) technikáját leste el, de ma már felismerhető, amit csinál, bár a dobja a zenekar szintjéhez mérve méltatlanul szól, még ha van is karaktere. A dobalapra aztán a többiek felpakolják a masszív építményt, majd Randy Blythe a változatos vokált, és a punk hozzáállást. A Cheated például akár a Slayer feldolgozáslemezére, az Undisputed Attitude-re is felkerülhetett volna. Ott lehetett utoljára ennyire punkmetál számot hallani. Mark Norton és Willie Alder gitárosok pedig olyan dolgokat is megcsinálnak, amire Dimebag már csak fizikai okokból is képtelen lett volna, hiszen az őrlést ellensúlyozó harmóniamenetek (pl. Insurrection) egytől-egyig a két gitártól, az ő együttműködésüktől sikerülnek jól, a szólók pedig szerencsére nem csak félvállról vett tekerések.
A lemez úgy rohan át az emberen akár egy gőzmozdony. Vannak új ötletek (pl. az újdonság számához mérten talán túl sokszor emlegetett King Me), de nem olyan sok, hogy a változásokra éhes rajongói szegmenst kielégítse. Ez alapvetően egy újabb Lamb Of God-bomba, semmi több. A lemezen található üresjáratokban nem az energia kevesebb, hanem a jó ötlet, de ebből sincs sok, szinte észrevehetetlenek.
Nehéz meghatározni, hogy a Resolution jobb, vagy rosszabb a Lamb Of God korábbi lemezeinél. A zenekar egységes színvonalat hoz, és bármennyire idegesítőnek tűnik, hogy megint a Pantera kerül elő, pontosan úgy képesek újra meg újra megugrani a lécet, mint ők. A közönség pedig egyre csak duzzad.
A lemez megvásárolható a Bookline.hu-n.
