Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Emika első lemezét mi is nagyon szerettük, de tulajdonképpen mindenhol dicsérték a szaksajtóban. A cseh származású lány február 23-án lép fel az A38 Hajón, ahol valószínűleg jól besötétít, hogy mindenki csak a zenére figyelhessen. Ezt mondta legalábbis a nekünk adott interjúban.
Csehországban születtél, Angliában nevelkedtél, most pedig Németországban élsz. Hol érzed magad igazán otthon?
Mindig azt mondom erre, hogy úgy általánosságban Európában, mert sok ország és város van itt, ahol igazán otthon tudom magam érezni. Mivel sok időt töltöttem már gyerekként is Angliában és Csehországban, az vált számomra természetessé, hogy ne csak egy országot érezzek magaménak, úgyhogy leginkább azt lehet rám mondani, hogy európai lány vagyok.
Az angol zenei élet már magában is elég nagynak és élettel telinek tűnik, de te mégis Berlint választottad. Miért?
Igazából Berlin választott engem. Bristolban éltem, és nagyon beteg lettem. Nagyjából egy évig tartott ez az időszak, és mikor felépültem azt éreztem, hogy el kell mennem, változtatnom kell az életemen. Ekkor Berlinbe mentem nyaralni, és ott úgy éreztem, hogy újra az lehettek, aki a betegségem előtt. Minden olyan élettel teli volt, és én is újra egészségesnek éreztem magam, szóval szó szerint egy héttel a nyaralásom után ideköltöztem. Először au-pairként dolgoztam, és megvetettem itt a lábam, próbáltam elsajátítatni a nyelvet. Fél évvel az után hogy idekerültem, egyre jobban megismerkedtem az itteni zenei és azon belül is a dance kultúrával, majd egyre jobban beilleszkedtem a társadalomba, illetve a zenei életbe. Lépésről lépésre Berlin lett az otthonom, és azóta is itt vagyok.
Sokan a mostanában divatos dubstep kultúra egyik prominens képviselőjének tartanak, egyetértesz ezzel?
Mostanában nem is nagyon tudom megmondani mi lett a dubstepből. Az biztos, hogy elektronikus zenét csinálok öt éve, és ami öt év alatt esetleg trendivé nőtte ki magát, és jót tesz az én zenémnek, az nekem is jót tesz.
Hogyan éled meg, hogy a dubstep ennyire mainstream lett?
Ez egy tök jó dolog, mert a világ számtalan pontjáról rengeteg ember dolgozott azon, hogy a zene, amit csinálnak, az a stílus, amit játszanak, elfogadott legyen, és beépüljön a köztudatba. Magának a zenei világnak is jót tesz az, ha időről időre megújul, új elemek kerülnek bele, és zenészek a saját művészi módjukon fejezik ki az érzelmeiket, ami nem biztos, hogy éppen megfelel az adott trendeknek, a jövő trendjének viszont annál inkább. Ha nem akarsz nagy karriert, akkor persze imitálhatod a jelenlegi divatos stílusokat, de azt hiszem, ahhoz hogy az emberek elismerjenek, ennél több kell.
A zenei gyökereidet a klasszikus zenében kell keresni. Szerinted ez a neveltetés mennyire járult hozzá, hogy egyedi legyen a stílusod?
Amiben a legtöbbet tanultam a klasszikus zenéből, az a történetmesélés értéke. Ez alatt azt értem, hogy mikor zenét csinálsz, akkor egyfajta párbeszédet kell folytatni a hallgatókkal. Ha nincs az egésznek története vagy mondanivalója, akkor a zenéd nem más, mint hangok halmaza. A klasszikus zene megtanította nekem, hogy a hallgatóságodnak élvezni kell azt, amit csinálsz, és ehhez egy utazásra kell őket vinni amiben elmeséled a történeted. Ez vezet engem, hogy ne szimpla DJ legyek, de azt nem tudom, hogy ez mennyire teszi egyedivé a zenémet. Én csak a mesélő vagyok.
Kiket hallgatsz mostanában?
Jimmy Edgart, nagyon jó barátom, és lassan kész van az új lemeze, már hallottam, és nagyon jó lesz. Nemrég vettem néhány nagyon bizarr japán popzenei lemezt, amiknek sajnos fogalmam sincs, hogy mi a nevük, és talán ki se tudnám mondani, de sok japán pop és elektrót hallgatok mostanában, mert nagyon inspirálnak. Sok reggae-t is hallgatok, szereztem egy csomó 7 inches kislemezt ebből a műfajból. Aztán az az igazság, hogy most rakom össze a második lemezemet, úgyhogy magamat is elég rendszeresen hallgatom. Nincs meg a jó mikrofonom, úgyhogy csak a zenét írom, és egész nap táncolgatok. Eléggé élvezem, még akkor is, ha egy hónapja gyakorlatilag ugyanarra a négy instrumentális számra ugrálok. Így elmondva kicsit szomorúnak hangozhat, de én élvezem.
Gondoltál már arra, hogy élő zenekart szervezz magad köré a fellépésekre?
Furcsa, hogy ezt kérdezed, a kiadóm is azt sugallja, hogy ez milyen jó ötlet lenne. De engem sokkal jobban érdekel, és szerintem érdekesebb, hogy magában egy ember milyen zenét tud élőben prezentálni. Ráadásul nagyon speciális ritmusok vannak a zenémben, különös harmóniák, és az én fejemben úgy él egy egész dal egyben, mintha egy festmény lenne. Én ezt nagyon élvezem, és attól tartok, hogy ezt az érzést vagy ezeket a gondolatokat nem tudom úgy megfogalmazni más zenészeknek, hogy a végén ugyanazt halljam, mint ahogy az a fejemben van.
Valahol azt olvastam, hogy te vagy Közép-Európa válasza Björkre. Mit szólsz hozzá?
Ó, ezt nem is tudtam! Kicsit sokkot is kaptam most ettől, ugyanakkor nagyon örülök, hogy egy lapon emlegetnek vele.
Nőként mennyire követed a divatot és foglalkozol azzal, hogy a legutolsó trendek szerint öltözz akár a színpadon, akár a privát életedben?
Most ez ilyen trendi dolog, hogy figyelj oda, hogy legyél nagyon divatos és különleges, és hogy legyen konkrét képed a zenéről, a divatról, a társadalomról. Tudom, hogy nagyon sok zenész szereti reklámozni ezeket a nem zenei témájú véleményeket is, de én ebből a szempontból régimódi vagyok, nekem csak a zene fontos. Sokkal inkább pepecselek egy hangbeállással mintsem a hajammal. Általában koncert előtt tíz perccel kezdek el gondolkozni, hogy jó vagyok-e így, ahogy vagyok, vagy azért mégiscsak vegyek fel valami másik felsőt. Általában felveszek valami feketét, felkenek egy kis rúzst, és a fényeket letekertetem, mert azt szeretném, hogy a zenéről szóljon a koncert. Egyébként szeretem a feketét, azért is imádtam például azt a kardigánt, ami a 3 Hours klipjében volt, mert nagyon jól nézett ki, volt kapucnija, és hosszú volt. Nagyon tetszett. Egyébként meg szégyenlős vagyok a divat terén, és nem is mindig értem, hogy miért csinálja a divatvilág azt, amit, és miért nem látják, hogy egy-egy darab soha senkinek nem áll jól. Az emberek viszont elhiszik, hogy ez divatos és hordják, még akkor is ha borzasztóan néznek ki benne. Ez egy kicsit zavar, és néha azok a képek is, amiket divatújságokban látnak. Szerintem, ha olyan stylistokat találnék akik megértik ezt, és megértenek engem, akkor biztos túljutnék azon, hogy tartok egy kicsit a divatvilágtól. Most annyit tudok, hogy a feketében vékonyabbnak látszom, és kész.
A zenéd elég hideg és távolságtartó. Most, a beszélgetésünk alatt igazából ki is derült számomra a válasz a következő kérdésemre, de azért te is mond el, hogy az életben is távolságtartó vagy?
Egyszer meg is kaptam valahol, hogy a zeném olyan hűvös, hogy biztos jégkrémribanc vagyok. A nevem viszont Ema Jolly, ami ugye jókedvűt és kedvest jelent szóval a szüleim már akkor eldöntötték, hogy milyen leszek. Amikor az első lemezt írtam, akkor ez a hidegebb hangzásvilág jött be, és nagyon szépnek találtam, persze ezek akkor is hidegek és távolságtartóak maradnak, ha ráénekelsz. De például tegnap is rakosgattam össze zenét, amit csak úgy hívok, hogy love dub, mert az meg nagyon kedves lett.
Voltál már Magyarországon a privát életedben?
Sajnos még nem, pedig vannak magyar ismerőseim, és a stylist, akivel a legutóbbi klippemben dolgoztam szintén magyar volt. Sőt egy magyar tervezőlány ruháját is viseltem! Azt a kardigánt, amit már előbb is említettem. Imádtam! Vannak nagyon friss ismeretségeim is, és alig várom, hogy a koncerten találkozzak velük.
