Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A népzene, világzene és dzsessz nemzetközileg is elismert magyar intézménye a Fonó, ami a jelenlegi igazgató szerint elsősorban a műfajok „prémium” produkcióinak színen tartásában érdekelt. Kívülről kicsit úgy látszik, mintha a ház háttérbe szorult volna az elmúlt években, aztán kiderül, hogy talán mégse. Ezt próbáljuk kicsit körüljárni.
A Fonó egyik fő tevékenységi köre, hogy fontos színtere legyen a fenti műfajú előadók színe-javának mint klub, koncertterem és táncház, másrészt a lemezkiadásban is az egyik legjobb. Katalógusa mára meghaladta a kétszáz kiadványt, amiben benne vannak az erdélyi gyűjtések megjelentetései, számos városi nép- és világzenei banda, mint például a Csík zenekar diszkográfiája, a Dresch Quartet folkos lemezei vagy a Vágtázó Csodaszarvas mindhárom albuma. A jelzett zenekarok ráadásul az elmúlt pár hónap meglepő lemezmegjelenési hullámában jöttek ki friss anyagaikkal. Azt mondja erről Horváth László, a ház jelenlegi házigazdája: „A CD formátum valószínűleg eltűnőben van: hogy a magyar piacon mi lesz a nyerő, még senki sem tudja. A CD-piac, ha minden évben kisebb is, még működik, az igényes zenerajongók, akik a Fonó kiadványait vásárolják, még az albumokban hisznek, nem a letöltésben. Webshopunk megnyitása, forgalma azt bizonyítja, hogy nem a CD-kel van baj, hanem az árakkal. Ha 2000-2700 Ft között meg tudod venni az újdonságokat, ahogy webshopunkban most megteheted, azt jelzi, hogy a kereskedőket kellene meggyőzni, hogy átálljanak a 10-15%-os árrésre, és a piac túlélne. Mivel ez nem fog bekövetkezni, az a célunk, hogy amíg lehet, a szakma javát meggyőzzük egy-két album elkészítésére, és bízunk benne, hogy létezik még az 20-50 000 ember, akinek ez még fontos, és aki vásárlónak is kiváló.”
Horváth a bevezetőben említett kétségeket rövid úton felülírja: „A régi profilt egyrészt senki sem sírja vissza, az új koncepció, ahol több a népzene, jól működik, az időnkénti dzsesszesemény, a klubozás pedig jó hangulatú estéket eredményez. Dzsesszközpontnak ott a Budapest Jazz Klub, koncertekkel meg tele vannak a belvárosi kocsmák, velük nem akarunk versenyezni.”
Horváth László 1999-ben egy évet már lehúzott a Fonóban, majd 10 évig az X-Produkciót vezette, elsősorban Boban Markovic-, Lajkó Félix- és Muzsikás-koncerteket szervezett, és az eltelt évtized alatt majd 50 lemezt is piacra dobott. A produkciós iroda továbbra is aktív, a CD-kiadás viszont a Fonón keresztül zajlik
A Dresch Quartet Fuhun című albuma távolról sem könnyű falat, úgymond egész embert kíván, mégis ez a szaggatóan intenzív anyag éppúgy ajánlható Dresch Mihály rajongóinak, mint a vele most ismerkedőknek. Hasonlóan innovatív a másik nagy folk gyökerű dzsessz-szaxofonos, a Vujicsicsből indult Borbély Mihály Balkán Jazz Projectje. Fonós koncertjének CD-változata a balkános felhozatal legtöbbjénél jóval mélyebbre ás, de szórakoztatási faktorban is elsőrangú, akárcsak a Cimbaliband, amely harmadik nekifutásra (Ablakimba) a legszínesebb lemezével állt elő: a román és délszláv pörgés mellett a magyar népzene is erőteljesebb kontúrokat kapott, de néha bossa nova- és színtiszta rockandroll-köntösbe öltöztetve.
Lajkó Félix Makovecz turnéja olyan koncertekből válogatás, amelyhez bemuzsikálta a legjobb akusztikájú Makovecz-épületeket, puritánul, de a megszokott idegi vadságával és mindössze brácsa kísérettel.
A magyarországi ír-zenei élet nagy veteránja, a Bran tíz év után jött ki új albummal Rigmadár címmel, az ír mellett az ószirmi és breton zene és kultúra hangköltészeti megrajzolásával.
Az autentikus magyar népzenét a múlt számban már tárgyalt Szerda 1. fonós táncházi összeállítás mellett a Poros Live-ja illusztrálja, szintén a házban zajló táncházas klubját reprezentálva. Egyik legjobb és legszebb ifjú énekesnőnk, Herczku Ágnes pedig elkészítette 2002-es debütáló albumának csodaszép párját, az eltűnőben lévő paraszti hagyományokat megidézve és feldolgozva Tüzet viszek címmel.
A feladat és a minőség tehát adott, el kell juttatni a potenciális vásárlókhoz ezeket a lemezeket és produkciókat, de Horváth László bizakodó: „A prémium kiadványok több odafigyelést, több pénzt igényelnek, de ha már a Fonó kinevelt egy ma már népszerű közeget, akkor adjon ezeknek a művészeknek helyet is félévente, évente! Illetve nagy baj, hogy elődeink nem találtak ki egy fesztivált ami a Fonóhoz köthető: most már ez is működik, terveink szerint az idei Budapest Folk Fest gazdag, többhelyszínes, igényes zenei fesztivál lesz, sok külföldi fellépővel és a hazai népzenei élvonal felvonultatásával. A Fonó nem a túlélésre játszik, hanem a küldetését szeretné megvalósítani, ez pedig olyan, mint egy vajúdás, rövid is, hosszú is, fájdalmas is, de a végén mindig örömteli. Most valahol az örömteli időszakban vagyunk, ennyi jó lemeze a Fonónak még nem volt, az elmúlt 10 eseményből 7-8 teltházas volt, a művészeti teljesítmények kiválóak, más kérdés, hogy a finanszírozás továbbra sem megoldott, a NEFMI továbbra sem vett még észre bennünket!”
