Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Prong - Carved Into Stone
(Steamhammer/SPV)
A Prong, sőt, mondjuk inkább, hogy Tommy Victor gitáros-énekes-főnök már 1994-ben előkelő helyre került a nagy metáltablón. A műfajban sokan összetennék a két kezüket, hogy legyen egy olyan lemezük, mint a Cleansing. Victor tehát már elérte azt, amit mások soha nem fognak. Éppen ezért új motivációk kellettek, hogy az 1997-ben jegelt zenekart 2003-ban felolvassza. Az újrakezdés utáni lemezek ebből a motivációból vajmi keveset mutattak. Ráadásul az a kilencvenes években új irányokra nyitott tábor, amelyik annak idején messiást látott a Prongban, szépen meg is csappant, vagy azóta már nem is hallgat metálzenét. Jó kérdés hát, hogy kinek is szól a Carved Into Stone.
Természetesen azoknak, akik kitartottak, de ezúttal azoknak is, akik lemondtak a Prong névről. Az is igaz persze, hogy most sem született definitív mű, mint ahogy Tommy Victor nyilatkozta, bár kétségtelenül minden íz érezhető rajta, amit eddig produkált a Prong. Thrash, punk, indusztriál. A visszatérő lemezeken sem ezzel volt a gond, hanem a színvonallal. Mintha maga Victor sem tudta volna, hogy mit akar, vagy tudta, de egyszerűen nem volt kedve kidolgozni az ötleteit. Csak zúzott a gitárral, lánccsörgetős, maszatos hangzás mellett, és hamisan énekelt rá semmilyen dallamokat. A jó ötletek, dalok is csak azoknak tűntek fel, akik hajlandóak voltak vele foglalkozni. A Cleansing vagy a Rude Awakening szintjét sem a Scorpio Rising, sem a Power Of the Damager nem közelítette meg, és nem azért mert több volt rajtuk a thrash, és kevesebb a Killing Joke-hatás, mint azokon.
Kétségtelen, hogy lazább, dallamosabb számok az új lemezen többségben vannak, mint a reszelések, de az album rögtön egy thrash-riffel ront ránk, majd a Keep On Living Pain egy olyan skandáló refrénnel, ami azonnal a fülbe is tapad. Az ötletek jól össze vannak rakva, működnek a dalok. Az első igazi meglepetés azonban a Revenge Best Served Cold, ami hangulata és színvonala alapján akár a Rude Awakening bónuszszáma is lehetett volna. Félre értés ne essék, nem előremutató ez sem, hiszen, 15 évvel ezelőtt maga Tommy Victor csinált már ilyet, de egyéni, fogós a prongos riff és a refrén is, pedig ebben is alig van dallam, az ének szinte csak kántálás. A különbség a hangzásban érezhető, a dob még ott sem szól sterilen, ahol a lazább, táncosabb ütemek vannak, és az ének sincs túlszépítve, organikus az egész.
A változatos felfogás végig jellemző a lemezen. Hol ehhez, hol ahhoz nyúlnak, de ugyanaz a szint végig. Végre felhőtlenül élvezetes egy Prong-albumot hallgatni. Kár lenne rágódni azon, hogy ez még mindig nem hozza vissza a Cleansinget. Az egy egyszeri, megismételhetetlen alkalom volt, ráadásul a zeneipar klímája sem volt ilyen fojtogató, mint manapság. Maradjunk annyiban, hogy a Carved Into Stone egy alapos munka, sem több, sem kevesebb.
