Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Budapestre látogat, és május 31-én a Soundkitchen szervezésében fellép az A38 koncerthajón az izlandi zenei színtér két kiemelkedő alakja, Sóley és Sin Fang. A Seabear nevű zenekarban eltöltött közös évek után szóló karrierbe kezdtek, Sin Fangnak 2011 tavaszán jelent meg második nagylemeze, Sóley pedig tavaly ősszel debütált a We Sink című koronggal. Bár jelenleg külön projekt keretében építik karrierjüket, a mai napig elválaszthatatlanok, együtt turnézzák végig Európát. Leipzigi fellépésük előtt sikerült a Skandináv Ház hivatalos blogjának interjút készíteni a két fiatal északi zenésszel, akik már eléggé készülnek rá, hogy Budapesten is színpadra léphessenek.
Mit jelent a nevetek? A Sóley jelentése talán napraforgók, viszont a Sin Fang már nem ilyen egyszerű.
Sóley: Igen, valóban így van, a Sóley egy női név, aminek a jelentése napraforgók.
Sin Fang: Nem csoda, hogy nem jöttél rá! Mikor gondolkoztam, hogy mi legyen a a szóló projektem neve, valami olyat kerestem, ami előtte nem létezett (nevet). A Sin a nevemre utal (teljes neve Sindri Már Sigfússon - a szerk.) a Fang pedig az angolból jött, mivel a fogaim úgy néznek ki, mint az agyarok.
Izland egy kis ország, mintegy 320 000 fős lakossággal, és ti mégis ismertségre tettetek szert nemzetközi szinten, most is turnéztok. Hogyan értétek ezt el?
Sin Fang: Azt hiszem, elég egyszerűen, a lemezeinket a kiadónk eljutatta az európai piacokra, ez mindig segít.
Sóley: Szerintem is ez lehet az oka, egy német lemezkiadónál vagyunk.
És milyen a művészek helyzete otthon, Izlandon? Nagyon élénk, virágzó a zenei élet, kaptok valamiféle állami támogatást?
Sóley: Nem, az állam nem támogatja a zenészeket, legalábbis nem jelentős összeggel (mindketten nevetnek). De léteznek különböző alapok, amiknél lehet pályázni bizonyos mértékű támogatásra.
Sin Fang: Izlandon nehéz megélni pusztán a zenélésből, ha kizárólag otthon dolgozol. A piac nagyon kicsi, gondolj bele, ahogy te is említetted, körülbelül 300 000 ember él Izlandon! Ezért is megyünk mi is külföldre és turnézunk.
Ez lehet az oka annak is, hogy nálatok nem ritka, hogy valaki 2-3, de akár 5 különböző projektben vesz részt?
Sin Fang: Szerintem egyszerűen csak szeretünk zenélni, és akkor is csinálnánk ezt, ha nem keresnénk ezzel semennyit se. Igen, azt hiszem a zene szeretete az oka ennek.
Hogy kezdődött a zenei pályafutásotok? Miért kezdtetek el egyáltalán a zene iránt érdeklődni?
Sóley: Nálam nagyon egyszerű a képlet: édesapám zenetanár volt, szóval zeneiskolába íratott be, gyakorlatilag egész életemben zenéltem.
Sin Fang: Nos, én először gitározgatni kezdtem – vagy legalábbis úgy tenni, mintha gitároznék –, aztán mikor 19-20 éves lehettem, úgy gondoltam jó lenne felvenni, visszahallgatni azt, amit játszottam. Alapjában véve miközben rögzítettem a játékom, akkor tanultam meg gitározni is. Mióta az eszemet tudom, szerettem a zenét, és úgy éreztem, hogy ki kellene próbálni, van-e hozzá tehetségem, emiatt kezdtem el próbálgatni magam. Nem volt semmilyen hagyományos előképzettségem, csak próbáltam kihozni magamból a legjobbat.
Hogy találkoztatok? A Seabear zenekar miatt, vagy esetleg már ismertétek egymást korábbról is?
Sin Fang: Nem, nem ismertük egymást korábbról, akkor találkoztunk, mikor Sóley beugrott egy fellépés erejéig helyettesíteni a Seabear egyik tagját, aztán csatlakozott az együtteshez. Ennek már lassan 6 éve (nevet).
Hogyan kezelitek azt a helyzetet, hogy több zenei projektben, együttesben is dolgoztok egyszerre?
Sóley: Most a Seabear egy időre parkolópályára került, és a szóló karrierünkre koncentrálunk. Én nem is foglalkoztam az önálló projektemmel mikor még az együttes aktív volt, mivel nagyon fárasztó egyszerre két helyen is helytállni, két projektel turnézni.
Sin Fang: Igen, ez hosszú távon majdnem lehetetlen. Vagyis lehetséges, csak időzítés kérdése, de jobban szeretnénk most mindketten minden energiánkat a jelenlegi projektjeinkbe fektetni.
Miért döntöttetek úgy, hogy szólóban folytatjátok?
Sin Fang: A gondolat akkor fogalmazódott meg bennem, mikor az első önálló albumomon dolgoztam, úgy éreztem rátaláltam egy ösvényre, amelyet követnem kell. Nem tudtam volna ebbe jobban beleásni magam, ha mellette még egy együttesben is játszok.
Sóley: Nálam egyszerűen csak megtörtént! (nevet) Mindig is szerettem volna kipróbálni magam énekesként, de túl félénk voltam, de most belevágtam, és itt vagyok.
Először van meg a zenei alap, és ahhoz írtok szöveget, vagy épp ellenkezőleg?
Sóley: Azt hiszem, általában mindketten előbb a zenét írjuk meg, aztán pedig a szöveget. Legalábbis én így csináltam mikor az első albumomon dolgoztam. Mostanában viszont próbálkozom azzal, hogy előbb megírom a dalszöveget, majd arra komponálok zenét, mivel ez több tehetséget igényel, nagyobb kihívás. Szeretem ezt is, előbb megírni egy szöveget, vagyis én inkább szívesebben nevezném költeménynek, és aztán köréje felépíteni egy zenei világot, amely tükrözi a szöveg jelentését.
Sin Fang: Egyetértek Sóleyval, számomra is könnyebb ha előbb a zenei alap van kész, és ahhoz írok szöveget.
Honnan merítetek ihletet a zenétekhez?
Sin Fang: Természetesen a zenéből, amit hallgatunk, de rám például mindig inspirálólag hat, mikor kapok egy új hangszert, vagy elkezdek használni egy olyan zenei programot, amivel korábban még nem találkoztam.
Sóley: És persze az irodalom vagy az álmok, a képzelet is adhat ihletet. Őszintén szólva, nem is tudom mindig, hogy honnan jön az inspiráció, egyszer csak ott van a fejedben az ötlet, amiből majd később zene lesz.
Sin Fang: Most, hogy belegondolok, tőlem ezt még senki se kérdezte (nevet)
Van-e olyan zenész, akit példaképnek tekintetek, fontos számotokra?
Sin Fang: Nagyon szeretem Tom Waits-t, szerintem a zenéje egyszerűen fantasztikus. Emellett pedig egy igazi nonkonformista, mindig azt csinálja, amit ő akar. Ugyanezt elmondhatom Björkről is, senkinek sem hagyja, hogy beleszóljon a munkájába. Ami miatt igazán felnézek rá, hogy bár régóta zenél, de mindig új lehetőségek után kutat, soha nem unalmas.
Sóley: Igen, igazán csodálatra méltó, ahogy Björk dolgozik. Nem hallgatom mindennap a zenéjét, de szeretem, amit csinál.
Nem féltek attól, hogy beskatulyáznak titeket? Egy átlag zenehallgató Izlandról Björköt, Sigur Róst, esetleg Jónsit ismeri. Hogyan próbáljátok ezt elkerülni?
Sóley: Ez nagyon egyszerű! (nevet) A zene, amit mi csinálunk, nem hasonlít Björk stílusához. Egyébként is, szerintem őt nem lehet utánozni, ő egyedi.
Sin Fang: Szerintem is nehéz lenne ránk húzni, hogy björkös a zenénk, a szellemiségünk hasonló, de a művészetünk teljesen különbözik.
És kikre hívnátok fel a magyar közönség figyelmét a kevésbé ismert hazai zenészek közül?
Sóley: Nem könnyű a kérdés. Először is a barátunkat, Kimonot, és még Tilburyt ajánlanám. Ők például nagyon újak.
Milyen érzés együtt turnézni? Azt nem nem várjuk, hogy őrült vagy szaftos történeteket meséljetek, hiszen tudjuk, az az elvetek, hogy "ami a turnén történik, az a turnén is marad".
Sin Fang: Igen, jól tudjátok (nevetnek mindketten). Szerintem könnyű Sóleyval, sose veszekedtünk, és ez már az ötödik turnénk együtt, ha jól emlékszem. Vagy a tizedik, ha a Seabearrel közös utazásainkat is számoljuk. Szóval ne aggódjatok, épségben eljutunk Budapestre is. (nevetnek)
