Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Saint Etienne – Words & Music by Saint Etienne
(Heavenly Records/Universal)
Az önmagát az AS Saint-Étienne futballklubról elnevező, 22 éve változatlan felállásban teljesítő, az idei Szigeten végre a magyar közönség előtt is bemutatkozó, legfranciább brit hármas (Sarah Cracknell, Bob Stanleys és Pete Wiggs) hét év szünetet követően adta ki nyolcadik nagylemezét. A különös és puritán cím kacsintva üzen a hallgatónak: csupán ennyi az, ami számít, zene és szöveg a hallgatóra gyakorolt együttes hatása, és semmi több. Minden más csak körítés, nagyjából feleslegesnek mondható bulvár és/vagy showbiznisz.
A Saint Etienne mindig is a kilencvenes évek zenekara volt, de az akár még konzervatívnak is nevezhető dance-pop hangzásukat (ami semmivel össze nem téveszthető, viszont rengetegen nyúlták) sikeresen mentették át a következő évtizedbe. Megélt a 2000-es években, és nagyon úgy tűnik, a 2010-es évtizedben sem lesz ez másképp. Merthogy az új album legalább olyan friss, mint az első tavaszi hóvirág.
A Saint Etienne persze még sosem csinált rossz lemezt. Önmagához képest haloványabbat már igen, de rosszat vagy felejthetőt még sohasem. Pedig igazából kevés változás történt a zenéjükben az 1991-ben kiadott Foxbase Alpha című bemutatkozó nagylemez óta, kis túlzással élve: semmi. De ha a túlzást elhagyjuk, akkor két dolgot emelhetünk ki, ami változásként értékelhető: egyfelől hol kevesebb, hol több elektronikát használtak az évek során (készítettek visszafogott, akusztikus dalokat éppúgy, mint pőre örömdiszkót), másfelől pedig a hangzást lemezről lemezre finomították és korszerűsítették – amit a stúdiótechnika fejlődése épp megkövetelt. Hogy mindezek ellenére mégis folyton és kitartóan az első vonalban szerepelnek, az a mindig pazar dalcsokornak és a már említett, eredeti hangzásvilágnak köszönhető. A Richard X, a Xenomaniás Nick Coler és a régi haver, Ian Catt produceri igazgatása mellett elkészült Words & Music... esetében sincs ez másképp, az album példásan teljesít, hogy mást ne is mondjunk, az egyik legjobb Saint Etienne-album. Van itt szívhez szóló ballada, cukormázzal ízlésesen meglocsolt popdal és elektronikus alapra felhúzott diszkószám, amire visongva szaladnak be a táncparkett közepére magas sarkú cipőkölteményeikben a jól nevelt lánykák és az annak tűnni akaró MILF-ek is. Vagyis az angol módra jól nevelt, de franciásan finom és cizellált Saint Etienne továbbra is elegánsan kerüli ki a nosztalgiázást, előre néz, nem a babérjain csücsül, s nem azzal törődik, hogy foggal-körömmel ragaszkodjon a 20 éve megszerzett dicsőségéhez. Megvan az így is, vitán felül.
Fontos adalék még, hogy a Words & Music deluxe kiadásban is létezik. A második adag az album számainak értő kezek (pl. The 2 Bears, Stay +, Tom Middleton) által megbolondított remixeit tartalmazza – utalva ezzel arra, hogy a Saint Etienne mindig is jóban volt az elektronikusokkal, és különös gondot fordított arra, hogy a dalaikat mindig naprakész nevek gyúrják át Aphex Twintől a Way Out Westen és az Underworldön át egészen Paul Van Dykig.
