Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Vader, Behemoth @ Club 202, 2012.06.03.
Nem szép dolog két-három órát késni egy olyan koncertről, amiről az ember kritikát ír, de a szombati Denial Of God közben sikerült annyira elfáradni, hogy vasárnap este fél 8-kor kaptunk észbe: mindjárt kezdődik a Vader a Fehérvári úton, annak is a lehető legmesszebb pontján, a Club 202-ben. Így hát a Huntressről, a Nexus Inferisről és a görög veterán Septic Flesh-ről is sikerült lemaradni. Aláírom, nem túl jó kezdés, de mivel ezekbe a zenekarokba előzetesen azért belehallgattam (a Septic Flesh régi dolgai nem voltak rosszak), azt azért nyugodt lelkiismerettel állíthatom, valószínűleg egyáltalán nem volt kár értük. Ha modorosabban akarnék fogalmazni, nem az én zeném egyik sem.
A lengyel Vaderről sokan nyilván onnan hallottak, hogy az Eagles Of Death Metal róluk nevezte el magát. Aki viszont képben van a death metalt, mint stílust illetően, az azt is tudja, hogy a Piotr Wiwczarek - vagyis a stílus Lemmyjének - zenekara bárhol, bármikor képes hibátlan koncertet adni. Így történt ez most is. A 2000-es Litany lemezzel olyan magasra tették a mércét, hogy nekem azóta pl. nagyon nincs is kedvem az újabb albumaikat hallgatni, de élőben lényegtelen is, azóta mit és hogyan írtak meg. Ha a lehető legmodorosabb, koncertajánlókba, lemezkritikákba nyakló nélkül telepakolt kifejezéssel akarnánk élni, a Vader maga a Death Metal Hadigépezet. A tagság már kismilliószor kicserélődött Piotr, azaz Peter körül, ember legyen a talpán, aki tudta követni a történéseket, de a lényeg, hogy most mindenki tette a dolgát úgy, ahogy azt kell. A Vadernek valahogy mindig sikerült kiküszöbölnie a death metal zenekarok által leggyakrabban elvétett hibát, zenéjük sosem vált öncélú, értelmetlen, sűrű porfelhővé, a dög mindig megmaradt. Úgy képesek fénysebességgel darálni, hogy annak van lendülete, ugyanakkor olyan, mint ha géppuskával soroznák a hallgatót. Minden pontosan ott van, ahol lennie kell, semmi erőlködés. Ez a stílus arról szól, hogy 4-5 ember kimegy farmerben meg pólóban, aztán hibátlanul, feszesen, szó nélkül, de legalábbis nem sokat pofázva lenyomja a számokat pontosan úgy, ahogy azok a lemezen is vannak. Hiba itt nem fér bele, nem áll jól, ez nem a Sex Pistols. Az ember csak lesett, mikor elővették a Wingset, a Cold Demonst vagy a Carnalt. Ha tizenötször nem játszottak nálunk, akkor egyszer sem, de a lelkesedés mit sem változott. Volt valami szívmelengetően emberi abban, ahogy ez az izzadt, marcona kinézetű, kitetovált figura azt mondta, hogy "koszonom", aztán a következő dallal porig rombolták a termet. A Vader karaktere vitathatatlan, minden hangból, minden dobütésből, minden mozdulatukból süt az egyéniség, ez az, amit érezni kell, amire születni kell. Céltudatos, kíméletlen férfi-riffek hibátlan előadásban.
A tehetség viszont már korántsem mondható el az ugyancsak lengyel, mostanában agyonsztárolt Behemoth-ról. Nagyon jó volt látni azt a lelkesedést és szeretetet, ami a Vader koncertje közben (magyar fan klub is van!) áradt a megjelentekből, de érthetetlen, miért rajongtak ugyanezek az emberek ezért a négy kifestett paprikajancsiért is. A Behemoth totálisan arctalan zenét játszik, a legjobb pillanataik talán azok, amikor a Morbid Angelt próbálják nyúlni, de volt itt mindenből egy kicsi. USBM (nachtmystiumos téma), kis Nile, ami a csövön kifér, a lényeg, hogy a végeredmény minden esetben egy totálisan lelketlen, gépies maszlag. A death metalban különösen irritáló, ha valaki a külsőségekkel akarja eladni magát, hiába a nyolcszög meg a lángoló kígyós színpadi kellékek, ezzel nem lehet palástolni az ötlettelenséget, ami minden dalukból árad.
Nagyon becsülendő, hogy ilyen szépen megtanultak zenélni, nem is vitatja ezt senki, de ettől még a Behemothnak, mint zenének semmilyen karaktere nincsen. Nem is foglalkozna velük az ember, ha mondjuk a Vader ötödik előzenekara lennének, de hát itt bizony ők voltak a fő attrakció, és bántóan sokan kajálják be ezt a Darkness-marketinget, pedig ilyen szintű banda körülbelül 5672 darab van a világon. Semmi baj azzal, ha valaki nem a spanyolviasz feltalálására született, de ha úgy akarja eladni a semmit, hogy itt most meg van váltva az univerzum, az bicskanyitogató. Akkor inkább játszanak Morbid Angel-feldolgozásokat, ennél többre nem képes a Behemoth.
A stílus egyik királyát és az udvari bolondját is láthattuk egy este alatt. A gond csak az volt, hogy itt a király melegített be az udvari bolondnak.
Képek: Udvarhelyi Gergely
