Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Június 28-án Budapesten, a Papp László Budapest Sportarénában lép fel a Duran Duran, akik előzetesen csak annyit közöltek, hogy egy igazi slágerparádé, karrieráttekintő show-ra lehet számítani, amiben az utolsó lemez dalai is kiemelt szerepet kapnak. John Taylor basszusgitáros is csak megerősíteni tudta ezt, mikor vele beszélgettünk.
Minden slágert eljátszunk majd, az összes slágert, amit az elmúlt 30 évben írtunk. Persze az új lemezről is lesznek dalok, ha jól emlékszem négyet vagy ötöt nyomunk róla, de azoknak sem kell kimenni majd, akik ezeket nem ismerik, annyira beleolvadnak a műsorba.
Hogy érzitek most magatokat ebben a majdnem klasszikus felállásban? Miben más most ez az egész, mint amikor 1997-ben kiléptél a zenekarból?
Nagyon jól működünk, jó a hangulat a zenekaron belül, és koncertek alatt is élvezzük a közös zenélést, sőt, mikor nem zenélünk, akkor is minden oké, szóval most minden nagyon remek. Amúgy elég nehéz ezt elmagyarázni, de szerintem mindenki nagyon hálás a zenekarban. Felismertük, hogy hálásnak kell lennünk hogy milyen munkák van, hogy milyen hallgatóságunk van, hogy azt csinálhatjuk, amire mindig is vágytunk, vagy hogy körbeutazhattuk a világot. Keményen dolgoztunk, hogy mindezt elérjük, és közben sikerült kitapasztalni azt az egészséges egyensúlyt, hogy a munka mellett legyen más életünk is, hogy ne hanyagoljuk el a családunkat és a barátainkat, ami nyilván nagyon nehéz, ha az ember folyamatosan turnén van a zenekarával. Viszont most már kiegyensúlyozottabban működik a zenekar. Másrészt nem vagyunk már fiatalok, illetve inkább azt mondom, hogy elég öregek vagyunk ahhoz, hogy tudjuk, mindennek van következménye, és fontos, hogy tisztában legyünk azzal, hogy ahogy viselkedünk, vagy amit mondunk, az esetlegesen mivel járhat.
Bölcsebbek lettetek?
Igen olyasmi. Tudom azt, hogy ha ezt csinálom, akkor ez fog történni, és attól boldog leszek. Vagy pont fordítva, ha azt csinálom, akkor az fog történni, és attól rosszul fogom érezni magam, és meg fogom bánni, hogy azt csináltam. Nem olyan nagy bölcselet ez, de megkönnyíti az életet.
Nem hiányzik a szólókarriered és a supergroupok, amikben játszottál?
Gondolok rájuk, és néha találkozom is a többiekkel. Imádom őket, de ők is tudják hogy a Duran Duran az én szívem csücske.
Ezek a zenekarok a Duran Duranhoz képest keményebbek, punkosabbak voltak, miben másabb az az életérzés?
Mindig is próbáltam kitalálni ki vagyok, és közben nagyon szerteágazó lett a zenei érdeklődésem. Szeretem a funkyt, a dance zenét, az elektronikusat, klasszikus zenét is hallgatok. Azt szoktam mondani az olyan zenét szeretem ami érdekes. És a punk is ilyen. Amikor a Neurotic Outsidersben játszottam, úgy éreztem magam mintha egy punk TV műsorban lennék, de rájöttem, hogy nem akarom ezt a műsort nézni állandóan. Viszont egy Duran Duran-koncerten lehetek egy kicsit punk, egy kicsit rocker, de aztán játszok funkyt, vagy popot, és ez a kombináció engem teljesen kielégít. Így leszek igazán olyan amilyen valójában is vagyok.
Birminghemből indultatok a 70-es évek végén, ahol ekkortájt már nagyon híres volt a Black Sabbath vagy a Judas Priest. Hogyan hatott ez a metálos beállítottság a Duran Duranra?
Teljesen érzékelhető volt, hogy az akkor egy kőkemény heavy metal közeg. Aztán mindenki megszívta, mert nagyon gyorsan betört a punkrock, és hirtelen az lett a menő mindenhol, ráadásul minden tele volt punkokkal. Birminghamben volt egy héten 2-3 koncert, mindegyiken 4-5 punkzenekarral. De nehogy azt hidd, hogy helyiek, folyamatosan turnézott egy rakat zenekar keresztül-kasul az országon, így mindig volt utánpótlás. Mi úgy éreztük, hogy Birmingham egyszerűen tökéletes hely egy fiatalnak. Imádtam. Most már sajnos nem ilyen.
Mindig is úttörők voltatok a klipekben, magasra tettétek a mércét, ha videóról volt szó. Mit szólsz ahhoz, hogy az MTV már nem zenei adó többet?
Sajnos már ez is átkerült az internetre, és a Youtube vette át a szerepét. Csináltunk egy videót a Girl Panic dalunkra. Rengetegen látták, rengetegen jelezték, hogy tetszik nekik. És játsza néhány TV csatorna, de az MTV nem. Nem is baj, nagyon könnyen eljutott így is az emberekhez, aki akarja az megtalálja.
Ha már a Girl Panic, mennyire volt nehéz összeszervezni az összes szupermodellt, hogy egyszerre legyenek egy helyen?
Erre nincsenek szavak. Nemcsak szupermodellek, de szuperelfoglaltak is. Nagy költségvetésünk nem volt rá, a kiadónk sem invesztált a klipbe. De tudom, hogy a legnehezebb dolog az összeszervezés volt. Szerintem a managerünk, illetve az asszisztense és a producerek kicsit bele is öregedett ebbe az egészbe.
Ha a Duran Duranról van szó, akkor a zene mellett általában megemlítik, hogy milyen divatikonok vagytok. Gondoltad gyerekkorodban, hogy egyszer te határozod meg a férfidivatot?
Jaj, én nagyon béna voltam gyerekkoromban, egy igazi kocka. Egy fikarcnyi stílusom sem volt. Mostanra megszerettem a ruhákat, van is egy csomó, és szeretek kisérletezgetni. Néha jó lesz a vége, néha nagyon nem. Szerintem az a kulcs, illetve nekem az az elméletem, amihez személy szerint tartom magam, hogy vékony maradok, mert úgyis vékony emberekre tervezték a ruhák nagy részét, így ha nem is találom el mondjuk a színeket, de legalább jól áll az amit felveszek. Bár igazából az a lényeg, hogy legyen stílusod. Kedvelem azokat az embereket, akiket van stílusuk. Nem mondom, hogy nekem van, de próbálkozom. Mindig is szerettem egyébként azokat a zenekarokat, akiknek van megjelenésük.
Nemsokára megjelenik egy önéletrajzi könyved. Felkészítetted a többieket, hogy minden kínos sztorit írásba adsz?
Beígértem, de nem tettem meg végül. Lehet csalódottak is lesznek. Mondjuk ettől még meglepődhetnek sztorikon, mert én mindent úgy írtam le, ahogy én emlékszem, és csak az én szemszögemből lesz benne minden. Lehet, hogy ők nem is emlékszenek már rá, vagy nem is tartják érdekesnek, lehet van olyan, amit kihagytam pedig az ő emlékezetükben élénken él. Kicsit terápia jellegű is volt nekem az írás, mert miközben végigmentem tulajdonképpen az egész életemen, próbáltam megfejteni, elmagyarázni, és megértetni magammal is, hogy adott helyzetekben miért cselekedtem úgy ahogy.
Ha híres zenészeket kérdezel, hogy ki inspirálta őket, rengetegszer hangzik el a Duran Duran neve. Melyik esett a legjobban?
Bár nem zenész, de emlékszem mikor Kate Blanchett azt nyilatkozta, hogy Duran Duran-rajongó, nagyon meglepődtem, és nagyon jól esett. Még arra is emlékszem, hogy egy Rolling Stone magazinban olvastam.
Téged ki isnspirált? Van esetleg olyan új zenekar, aki ha nem is hat nagyon rád, de odafigyelsz rájuk?
Természetesen a Beatles, ők számomra a zenekari prototipus. És persze a Rolling Stones. Mick Jagger és a belőle áradó energia még a mai napig lenyűgöz. Mindig azokra az emberekre tudtam felnézni, akár nem zenei kérdésekben is, akikből áradt a kreativitás és az energia. Hallgatok új zenéket, és jönnek ki nagyon jó lemezek, de érthető okokból jobban lenyűgöznek azok, akik az 50-es 60-as éveikben is megőrzik azt az életerőt, amit már akár egészen fiatalként is képesek voltak közvetíteni az emberek felé.
A Wikipédia szerint te vagy a Duran Duran egyik legkedveltebb tagja. Szerinted miért?
Ha a zenekaron belül elkezdenénk egymás között versengeni, na akkor lennénk bajban. Demokráciában élünk, mindenki ugyanolyan fontos nálunk, mint a másik. Régebben, a karrierünk elején foglalkoztunk ezzel, és nem is lett jó vége. Most már egyetértünk, hogy ez egy zenekar, és nem népszerűségi verseny. Így is nagyon nehéz fenntartani ezt a demokráciát, ami egy jól működő zenekaron belül meg kell, hogy legyen. Gondolj bele, öt ember közösen ír dalokat, öt ember közösen mondja ki az irányvonalat amerre halad a zenekar, öt ember közösen dönti el, hogy mi legyen az élő koncerteken, hogy mi legyen a borítón, vagy mi legyen a dalsorrend. Szerintem mi jobban csináljuk ezt a zenekari demokráciát, mint bármilyen párt, vagy kormányzó hatalom, de így is nehéz dolgunk van, hogy egységesek legyünk, miközben mindannyian egyéniségek vagyunk.
Milyen érzés, hogy felkértek titeket, hogy lépjetek fel a 2012-es londoni olimpia megnyitóján?
Nagyon örülök, hogy akkor Londonban lehetek, sőt, felléphetek. Izgulok is miatta! Aznap London lesz a legjobb hely a világon, és mindenki ott szeretne lenni, és én ott leszek, és fel is lépek. Nagyon várom már, biztos, hogy a karrierünk egyik csúcsa. Ez a britek és a londoniak nagy napja lesz.
Azt borítékolni merem, hogy az angoloknak drukkolsz majd, de milyen sportokat nézel majd meg?
A futást biztos, azt valamiért nagyon szerettem világ életemben. Aztán a tornát, a női tornát szoktam nézni, azt jó nézni. Bár a férfi tornát is nézem, mert attól meg mindig elájulok, hogy miket csinálnak a testükkel. (nevet)
