Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A belga Triggerfinger kétségtelenül az egyik legdögösebb európai rock and roll zenekar, amelynek tavalyi All This Dancin’ Around című lemeze végre meghozta a több mint 10 éves együttes nemzetközi elismertségét. Az európai Queens Of The Stone Age-nek is hívott zenekartól hangos most a holland és a belga zenei élet, köszönhetően egy hatalmas véletlennek és egy jól sikerült Lykke Li-feldolgozásnak. A tavaly hazánkat kétszer is meglátogató stoner rockerek közül a rendkívül jókedvű Mario Goossens dobossal beszélgettünk.
Korábban olyan legendás dalokat dolgoztatok fel, mint mondjuk a Commotion a Creedence Clearwatertől. Honnan jött, hogy pont egy kortárs popszám miatt legyen tőletek hangos egész Németalföld?
Ez egy érdekes történeti. Az új kislemezünket vittük kicsit reklámozni egy holland rádióba, amikor a szerkesztők tudatták velünk, hogy kellene egy feldolgozást csinálnunk az állomás top50-es slágerlistájának valamelyik dalából. Kaptunk egy listát és rohadtul bepánikoltunk, mert tele volt borzalmasan szar zenékkel. Aztán rátaláltunk Lykke Li I Follow Riversére és úgy voltunk vele, hogy ebből még lehet valami. Túl sok időnk nem volt felkészülni, előző este raktuk össze a hotelben, de még 15 perccel adás előtt is szöszöltünk vele. Egy dobosnak elég nagy kibaszás az akusztikus fellépés, én ilyenkor az asztalon vagy egy szemetesvödrön dobolok általában, ezért előtte fogtam magam és az iPhone-omon készítettem egy dobmenetet, amit teafőzés közben raktam össze a konyhában. Innen vannak az üvegpohár hangok is.
Hogyan lett ebből sláger?
Még vissza sem hallgattuk a felvételt, amikor pár nappal később minden rádióból ez a dal szólt. A szerkesztőknek annyira megtetszett, hogy fogták a dalt és elkezdték játszani a rádióban adás után is. Azóta zsinórban kilenc hete szerepel a zenei listák első helyén, mind Belgiumban, mind Hollandiában. Abszolút nem gondoltuk volna, hogy ez lesz belőle.
Gondolom azért nem terveztek túl sok popfeldolgozást a közeljövőben.
Mi nagyon szeretjük a feldolgozásokat, minden lemezünkön találsz egyet. Van Ray Charles-átdolgozásunk is, de a Record Store Dayre még a Do You Think I'm Sexyt is magunkévá tettük Rod Stewarttól. Ha belegondolsz ez teljesen normális, számtalan legendás együttes csinálta ezt a hatvanas években.
Lykke Litől érkezett már valami visszajelzés?
Sajnos még nem, de nagyon várjuk.
1998-ban alakultatok, de azóta mindössze három nagylemezt jelentettetek meg. Ebben a lassúságban is szeretnétek hasonlítani a Queens Of The Stone Age-re?
Hát ez, jó duma, találó! (nevet) Az az igazság, hogy a tavalyi lemez annyira jól sikerült, hogy tele vagyunk turnédátumokkal, és hiába foglaltuk már le Los Angelesben a stúdiót novemberre, csak márciusban tudjuk elkezdeni a munkálatokat, mert a fesztiválszezon után még egy rakás klubkoncertünk is lesz.
Ismét a legendás Sound City Studiosban fogtok dolgozni?
Igen, az All This Dancin’ Around Againt is ott vettük fel, ezért semmiképpen sem akartunk máshova menni.
Szerinted mi a titka annak, hogy a dEUS-tól kezdve a Black Box Revelationig ennyi jól futó rockzenekar kerül ki Belgiumból?
A nagy titokra vagy kíváncsit? Hát akkor elmondom neked! A Black Box Revelation például azért ennyire jó, mert én voltam a producerük az első két lemezükön! (nevet) Nagyon jó srácok és eléggé beindultak, most léptek fel például a David Letterman Show-ban, ami ha belegondolsz óriási dolog egy belga, de igazából akármilyen zenekarnak. Tudni kell, hogy a harmadik lemezüket Alain Johannesszel csinálták a Queens Of The Stone Age-ből, de elég érdekes, hogy a műsorban azzal a dallal léptek fel, amin még velem dolgoztak együtt a második lemezen. Valamiért sántít nekem a dolog és úgy néz ki nincsenek nagyon megelégedve Johanesszel. Egyébként szerintem azért ennyire erős a belga zenei színtér, mert földrajzilag pont úgy helyezkedünk el, hogy minden nagyobb ország irányából érnek minket kulturális hatások, így az is hamar megtalálja a számításait, aki mondjuk brit indie rockot vagy német technót szeretne csinálni.
A felsoroltakon kívül neked személy szerint kik azok kedvenceid, akik a következő nagy áttörést elérő belga csapat lehetnek?
Ha nem akarnám leszűkíteni csak rock and rollra, akkor mindenképp a Goose-szal kezdeném, akik nagyon ügyesen keverik az rockzenét az elektronikával. Kicsit olyanok mintha összekevernéd az AC/DC-t a Soulwaxszel. A másik nagy kedvencem a Steak Number Eight, akik már inkább egy metálzenekar, de kurva jók. Olyanok, mint az Isis.
Tavaly nem sokkal az A38-as fellépésetek után eljöttetek a Szigetre is. Nem tudom emlékszel-e rá, de akkora bulit csináltatok, hogy a főleg belga és holland közönség konkrétan letarolta az egész környéket és még a színpad nevét jelző drapériát és az azt tartó póznákat is ledöntötték.
Ó, igen, zseniális buli volt! Emlékszem, hogy a hajón játszottunk előtte nem sokkal, az is elég jól sikerült. Aztán amikor a Szigeten láttuk, hogy az előttünk játszó zenekaron alig lézengett pár ember kicsit csalódottak lettünk, hogy csak ennyien lesznek ránk kíváncsiak. Viszont amikor a színpadra léptünk majdnem szó szerint leesett az állunk. A rajongóink nagy része azért még mindig Belgiumból és Hollandiából kerül ki, de sehol sem láttunk még olyat, hogy külföldön ennyi belga meg holland zászló köszöntsön minket, nem beszélve a végeláthatatlan tömegről. Fantasztikus volt, emlékszem az egyik szám környékén teljesen elszálltam és majdnem negyed óráig csal szólóztam. Imádtam!
Idén viszont nem látom Magyarországot a turnéhelyszínek között.
Most, hogy eszembe juttattad rohadt sürgősen elkezdem zaklatni a menedzsmentet, hogy szervezzenek hozzátok fellépést. Az ilyen bulikért éri meg zenésznek lenni. Remélem hamarosan találkozunk nálatok!
