Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Augusztus elején a világ első számú elektronikus zenei magazinja, a Mixmag megjelentetett egy írást, amiben arra keresték a választ, hogy vajon mennyire jellemző a mai producerekre, hogy fantom rajongókat vásárolnak maguknak, vagyis like-okat, view-kat és followereket az olyan közösségi oldalakon, mint a Facebook, a Youtube, a Twitter vagy a Soundcloud. Az újság különböző dj-knél, promotereknék és menedzsereknél érdeklődött: valóban lehetséges-e pár száz dollárért tízezres online rajongói bázist összeszedni mindössze pár nap alatt?
Elsőként Andi Durrant rádiós műsorvezetőt és ibizai rezidens dj-t kérdezték, aki rögtön azzal kezdte, hogy mára teljesen normális az, ha valaki pénzt költ az online támogatottságának felturbózására. A kiadók külön pénzt fordítanak arra, hogy erős rajongói bázist építsenek ki az erre megfelelő közösségi oldalakon. Ennek van egy klasszikus, online reklámok által népszerűsítő módszere is, de mára pofon egyszerűvé vált mondjuk 5-10 ezer like megvásárlása.
Egy neves nottinghami promoter viszont arra hívja fel figyelmet, hogy az ilyen módszerekkel élő előadókat viszonylag könnyű kiszúrni. Elég csak a Facebook-oldaluk Like-mappájára kattintani, ahol máris felugrik az egyhavi like-ok és talking about this-ek - elnézést a teljes magyartalanságért - grafikonja. Ha ezen a grafikonon látható egy kimagaslóan megugró like-szám, amely előtte és utána szinte a minimálisra csökken vissza, akkor elég gyanús, hogy az illető valamilyen szolgáltatásnak köszönhetően érte el a megsokszorozódó rajongóinak számát. A másik ilyen hasonlítási pont a like-, és a talking about this-grafikonok közti kapcsolat, amely ha nagyon eltérő, akkor szintén gyanúra adhat okot.
Hasonlóan működik a twitteres követők számának manipulálása. A topdeejays.com oldalon például nagyon részletesen lehet követni, hogy melyik dj-nek hogyan változik az online népszerűsége. Itt nagyon könnyen ki lehet szúrni, ha valakinek hirtelen tízezerrel megugrik a követőinek száma. Egy menedzser megerősítette azt a feltevést, hogy egyes ügynökségek új letöltés vagy videó esetén gyakran növelik meg mesterségesen az előadó követőinek számát, ezzel instant online érdeklődést kiváltva a felhasználókból. Ez azonban ugyanannyira könnyen lekövethető a publikus adatokból, ahogyan a Facebookon is.
Durrant jómaga is kipróbálta ezt a módszert, amikor egyre többször találkozott ezzel a jelenséggel. Elég csak a megfelelő keresőszavakat begépelni a Google-be és máris számos cég ajánl online népszerűségnövelő szolgáltatást. Elég mindössze 100 font (kb. 35 ezer forint) és máris ötezer új like érkezik a megrendelő Facebook-oldalára. Azonban ennek a módszernek is megvan a hátulütője, mert ezek a like-ok három hét után eltűnnek, mivel az ilyen cégek fantom profilokkal dolgoznak, amiket a Facebook egy idő után töröl a rendszeréből. A megnövekedett like-ok számának fenntartása miatt ezért ismét fizetni kell az ehhez hasonló cégeknek.
Aki hisz ebben a módszerben az saját magát ámítja, ugyanis a Facebook működési elve alapján a like-olók mindössze 5-8 százalékához jut el mondjuk egy poszt, amiben az előadó új dalát próbálja promotálni. Ahhoz, hogy 8 helyett 80 százalékosra emelkedhessen az arány, az oldal tulajdonosának már fizetnie kell Facebook-reklámért. Magyarán: ha több ezer fantom rajongó van, akkor nagy az esélye annak, hogy pont azokhoz nem jut el az információ, akik valóban kedvelik az előadó munkásságát. Van egy másik probléma is. Ezek a kamu profilok nem like-olják az előadó bejegyzéseit ezzel semmit sem segítve a poszt terjedéséhez illetve nem fognak kiadványokat és koncertjegyeket venni. Az így teljesen érdektelenné váló bejegyzések pedig nagyon hamar eltűnnek a Facebook információs dömpingjében.
Azonban a like-ok, view-k és followerek száma igen is meghatározó adat egy dj-producer népszerűségének megállapításánál. A dj-k főleg a fellépésekből és a különböző szponzorációkból keresik a nagyobb pénzeket, ezért egy éppen támogatni akaró cégnek egyáltalán nem mindegy, hogy ennek a Skrillex fazonnak több mint 8 millió vagy csak pár ezer rajongója van a Facebook-oldalán, ahogy a rendezvényszervezőknek sem mindegy a bevételi szempontból, hogy mennyire népszerű online az a fellépő, akit éppen szerződtetni szeretnének a bulijukba. Ez a hozzáállás Nagy-Britanniára kevésbé jellemző, ellenben mondjuk Dél-Amerikával vagy Ázsiával, ahol egy-egy ügyesebb online manipuláció útján akár egy komoly pénzösszeget jelentő fesztiválfellépés is összejöhet.
Ez gátolja például az úgynevezett DJ-listák objektív összeállítását is - amely állítást alátámasztani látszik Netsky, a világ egyik első számú drum and bass dj-jének véleménye a szigetes fellépése előtt adott interjújában - ahol a jelöltek nyilvánosságra hozása után azonnal elindul az online harc, aminek következtében akár több millió virtuális rajongó jelenik meg a különböző előadó Facebook-like-jai, Twitter-követői és Youtube-nézettsége alatt.
A folyamat egyik kiváltó okaként felmerült a pár éve elkezdődött amerikai elektronikus tánczenei őrület, aminek köszönhetően óriási összegeket tolnak az úgynevezett EDM-be (electronic dance music). Ezzel a dj-k és producerek ugyanazt a PR-kampányt és menedzseri bánásmódot kapják, mint a tengerentúli hírességek, csak nekik nem kell tévék, rádiók és újságok szerkesztőit lefizetni az állandó médiamegjelenésért, hanem elég potom összegekért seregnyi virtuális rajongótábort létrehozni. A gond akkor fog elkezdődni, amikor az ipar pénzelő cégek, promoterek és nem mellékesen a rajongók rájönnek arra, hogy ez csak fals népszerűség, amely nem reprezentálja objektíven az előadó valódi értékét és népszerűségét. Emiatt a jövőben továbbra is más mércével kell mérni egy produkció valódi értékét. Ez pedig a bevétel, amit a zenész és a szervező keres együtt egy teltházas bulival vagy több ezres daleladásokkal.
