Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Több mint 20 éve jelent meg a Kispál és a Borz bemutatkozó nagylemeze, a Naphoz Holddal, amelynek tiszteletére hazai zenészek készítették el egy-egy dalhoz a saját verziójukat. A Holnaphoz Holddal feldolgozáslemez nagyrészben olyan magyar szobazenészek feldolgozásait tartalmazza, mint Hó Márton, a Mayberian Sanskülotts, a Pluto (akik egyedüliként két dalt is átdolgoztak) vagy éppen Kovácsovics Fruzsina, de Occam & Manoya néven a Zagar dobosa és a Neo énekesnője, Hódosi Enikő is szerepel az albumon. A hajtás után nem csak a teljes album hallgatható meg, hanem a lemezen közreműködő zenészek közül is mesélnek páran a saját Kispál-feldolgozásaikról.
Dányi Krisztina (Morningdeer): Nekem elsősorban az eredeti hangulata tetszett, abból a törékenységből próbáltam valamit visszaadni zajos dub verzióban. Aztán valahogy elszabadult a dolog...kicsit dubstepes lett, némi Hungária kocsiszínnel.
Gressai Ferdinánd (Verőköltő): A dalt úgy csináltuk meg, mint egy saját számot, összeraktuk az ötleteinket, megbeszéltük a kiállásokat. A szövegen csak egy szót változtattam (könnyed utalás a zenekarunk nevére). A dobot és a gitárt Kecskeméten vettük fel az Origo stúdióban, ahol éppen a második albumunkon dolgoztunk. Az éneket és a basszusgitárt pedig a zuglói próbateremben, ahol olyan neves punkzenekarok próbálnak, mint a Románia, vagy a (halál;orgazmus). Sajnos nem volt nálunk pop filter, ezért két és fél dobverőt háromszög alakban egymáshoz rögzítettünk egy rossz kábellel, és erre helyeztünk egy koszos és büdös pólót, amit a földön találtunk. Ezen keresztül énekeltem fel a dalt.
Lázár Tibor (Manoya, Occam): Az volt az alapkoncepció, hogy a szöveget és a basszushangokat meghagyva a saját hangzásunkra, a saját képünkre formáljuk a dalt. Mivel az eredeti hangulat elég távol esik ettől a hangzástól (biztosan a dúr akkordok miatt), ezért az volt az alapgondolat, hogy átharmonizálom a dalt, és majd erre improvizál Enikő egy új énekdallamot, mert Lovi eredeti énekstílusa nem állt volna jól neki. A harmonizálás nagyon hamar összejött annak ellenére, hogy egyáltalán nem szokványos akkordok követik egymást. Az énekfelvétel pedig az improvizáció miatt volt nagyon izgalmas. Aztán még molyoltam egy keveset az effektekkel, és felvettem még gitárt és zongorát a végére, mert instrumentális befejezést szerettem volna. Ennyi. Ez az eddigi legspontánabb felvétel, amit készítettünk...
Sallai László (The Somersault Boy): A Vadnyugat riffje talán a leghúzósabb a lemezről, ez egyszerre volt áldás és átok az átdolgozás során. Néhány meddő kísérlet után viszont meglepően simán átkonvertálódott a dal Bukfencfiúsra, amibe belefért egy kis népzenei ihletettségű átkötő és vokál is. A Somersault Boy-feldolgozásoknál szinte már hagyomány, hogy a középrész zajosan gitározós, ez most is így sikerült, az alatta levő riff pedig valami közepesen tökös hardcore-zenekarba is elférne.
Nemes András (Pluto): A Kicsi Csillag elején az effektezett kósza gitárhangok a sok kis hullócsillagot jelentik. Ezekről azt szeretnék hinni a magányos alternatív énekesek, hogy ide földre, pont a kertbe hullanak. Emlékszem a dalra, amikor megjelent - megvan a lemez bakeliten! A hangvétele jellemző az irodalmat és rockzenét habzsoló elvont - ezt így hívták akkoriban - kamaszok gondolkodására, amilyen én is voltam. A Szőkített nő pedig egy mai magyar népmese. Csodás elem kevés van benne, helyette önsajnálat, befelé fordulás, a mindennapok kompromisszumai. Nem akartuk rockosabbra venni a nagyszerű eredeti slágernél - ezért a folkbetét, az akusztikus megközelítés, a laza Rolling Stonesos szólaméneklés. A dobok viszont hiphoposak, mert az állítólag most nagyon megy Magyarországon!
Szabó Benedek (Zombie Girlfriend): Ahogy a Naphoz Holddal a kedvenc Kispál-lemezem, úgy az album vége felé eldugott Holdutazás a legkedvesebb Kispál-számom. Ez sosem volt koncertkedvenc, egyáltalán nem tartozik az életmű gyakran idézett darabjai közé, nekem viszont egyszer azt mondta valaki, hogy a Kispál legnagyobb erénye az, hogy helyzetek helyett hangulatokat fest le, a Holdutazás pedig egy varázslatosan hangulatos dal. Az úsztatott shoegaze-alap és a többszólamú vokál egyből adta magát, gyakorlatilag csak az eredeti verzió éteri lebegésére erősít rá.
