Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Nevéhez fűződik a mobil versenyorgona terve, de számtalan műve között ott van Lewis Carroll híres meseregényének és az Egy kiállítás képeinek orgonaátirata is. A Dupré, Duruflé és Messiaen nevével fémjelzett múlt századi francia orgonaiskola egyik utolsó képviselőjével, Jean Guillouval budapesti koncertje előtt beszélgettünk. Mit gondol a rockzenéről? Bárki kaphat kulcsot a templomhoz? A művész jól állta a Lángoló Gitárok kérdéseit, és a végére azt is elárulta, különcnek tartja-e magát, és miről faggatná a legendás velencei kalandort, Casanovát. A francia orgonista október 10-én este lép fel a Művészetek Palotájában.
Autodidakta módon kezdte el az orgonajáték elsajátítását. Miképp volt ez lehetséges?
Gyerekkorom első hangszere a zongora volt. A szomszéd falu papja megtudta, hogy van a környéken egy zongorista, és felkeresett engem, hogy lenne-e kedvem az ő orgonájukat is kipróbálni. Adott egy kulcsot a templomhoz, és ott fedeztem fel magamnak ezt a hatalmas hangszert, ami akkoriban még egy felfoghatatlan méretű monstrumnak tűnt számomra. Kipróbálgattam a regisztereit, figyeltem a hangzását, elmélyültem a kottákban, és szép fokozatosan belejöttem, megtanultam használni a pedálokat. Tizenkét éves koromra felfedeztem magamnak Bach orgonamuzsikáját is, és ekkor már komolyan foglalkoztatott az improvizációs játék is. Elkezdtem zenét írni, közben persze továbbra is játszottam a miséken, és egyre jobban belejöttem a templomi munkába. Tizennégy évesen egy párizsi muzsikus bemutatott Marcel Duprének, aki akkoriban a Párizsi Konzervatórium professzora volt, és tulajdonképpen ő lett az első orgonatanárom.
A karrierje mégis Berlinben indult. Hogyan tudott segíteni önnek az akkoriban igencsak konzervatívnak mondható német komolyzenei színtér?
Meghívások miatt már korábban is koncerteztem Németországban, ugyanis hozzájuk is eljutott a hírem Párizsból. Franciaországban viszonylag kevés orgonahangversenyt rendeztek abban az időszakban, Berlinbe érve azonban olyan baráti hangulatú és támogató közeggel találkoztam, hogy elhatároztam, ott maradok egy időre. 1963-ban felkértek, hogy legyek a párizsi Saint-Eustache-templom orgonistája, ekkor tértem vissza hazámba.
Mit gondol, mennyiben kötődik az orgonazene a vallásossághoz? Orgonák manapság is főképp egyházi rendelésére készülnek, és feltételezem, hogy egy pap nem szívesen bízná nem istenfélő emberre a már említett templomkulcsot.
Úgy gondolom, ez a kérdés manapság már túlhaladottnak számít. A hangszer története kezdetben ezerötszáz éven keresztül a világi életben zajlott (a hangszert csak a IX. században állították az egyházi zene szolgálatába – N.M.). Nyilvánvalóan az egyház szerepe kellett ahhoz, hogy egyre nagyobb és nagyobb orgonákat építsenek meg, így teljes mértékben elfogadható, hogy az orgona ma is az egyházi muzsika egyik fő pillére, de ettől függetlenül a templomon kívül is van létjogosultsága. Ezért is alkottam meg a változtatható felépítésű orgona (l’orgue à structure variable) névre keresztelt hangszer tervét, amely tizenöt, teherautóval is könnyedén szállítható egységet tartalmaz, ennélfogva bármilyen helyszínre és fellépésre elvihető. Számomra ez a hangszer jövője.
Hogyan szeretné megvalósítani a tervét?
Az emberek sajnos mindig tartanak az új ötletektől. Én továbbra is bízom benne, hogy hamarosan találok olyan támogatót, aki hajlandó lenne pénzt áldozni erre, ugyanis egy németországi orgonamanufaktúra szakemberi már átnézték a terveket, és örömmel elkészítenék a hangszert.
Guillou Lisztet játszik, majd improvizál
Mit gondol, nem merészség hozzányúlni egy olyan darabhoz, mint a holnapi műsorában is elhangzó Egy kiállítás képei, amelynek született már egy lenyűgöző átirata Ravel jóvoltából?
Engem éppen azért érdekelt, mert kellőképp merész vállalkozásnak tartottam! Bár Muszorgszkij eredetileg zongorára írta a művet, egyértelmű volt a számomra, hogy még mindig benne rejlik a további átdolgozás lehetősége. Úgy gondolom, hogy az orgona képes teljesen más megvilágításba helyezni az Egy kiállítás képeit, és bízom benne, hogy egyszer talán az orgonairodalom emblematikus művévé válhat az átiratom.
Kritikusai azt írták, sokkal jobban tetszett nekik a Muszorgszkij-felvételén hallható merész orgonajáték, mint a mű ön által elkészített orgonaátirata. Erről mi a véleménye?
Tisztában voltam azzal, hogy ez egy zeneszerzői munka, ugyanakkor tudtam azt is, hogy technikailag olyan dolgokat fogok tudni kihozni a hangszerből, amivel kapcsolatban szintén volt némi mondanivalóm.
Magyarországon korábban Lehotka Gábor orgonaművész kísérletezett a hangszer műfaji határainak feszegetésével, többek között populáris dallamokat dolgozott át orgonára. Ön szerint szükség van erre?
Nagyon jó ötletnek tartom Lehotka gondolatát. Önmagában azt is nagyon fontos és előremutató lépésnek tartom, hogy a Művészetek Palotájában található koncertteremben fölépítettek egy versenyorgonát, és nagyon örülök a meghívásnak, mert végre alkalmam lesz kipróbálni ezt a hangszert is.
Az orgona hangját én popdalok helyett inkább egy hardrock-zenekar koncertjén tudnám elképzelni. Erre gondolt valaha?
Szerintem nem szabad a klasszikus zeneirodalmat könnyű műfajokkal vegyíteni. Engem egyáltalán nem érdekel a rockzene. Nem látom benne a művészetet. Az orgonairodalomban is csak azok a művek érdekelnek, amik intellektuális alkotómunka eredményeként születettek meg.
Némely orgonista igen érdekes személyiség. Mit gondol, a hangszerük teszi őket ilyenné, vagy inkább arról van szó, hogy az orgona egy extravagáns hangszer, amely magához vonzza a hasonlóan különc embereket?
Én például egyáltalán nem vagyok extravagáns személyiség, és a kollégáim közül sem tudnék ilyet mondani, sőt inkább úgy vélem, talán túlságosan is jól neveltek vagyunk.
Ha létezne időgép, amivel vissza tudna utazni régebbi korokba, kivel találkozna szívesen?
Mindenképpen a reneszánsz időszakba mennék vissza, és Michelangelóval beszélgetnék szívesen. A XVIII. század a másik kedvenc időszakom, ott természetesen Casanovára lennék leginkább kíváncsi.
Ezen meglepődtem. Miről beszélgetne vele?
Megkérdezném tőle, hogy költői témának tekinti-e a nőt? Ugyanis számomra a Nő – így, nagy betűvel írva – mindenképpen a legköltőibb témák egyike.
Magyar származású felesége jóvoltából biztosan sok mindent tud már rólunk. Miért fontos önnek a holnapi budapesti fellépése?
Többször koncerteztem már Magyarországon, és mindig nagyon élveztem az itteni vendégszeretetet. Épp tegnap vacsoráztam együtt Kun Woo-Paik dél-koreai zongoraművésszel, akinek a hazáját ugyebár gyakran rokonítják Magyarországgal az ázsiai származás okán, és többek között ez a különleges eredet teszi érdekessé számomra ezt az országot.
