Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
December 2-án, vasárnap az A38 Hajón két szempontból is magyar metaltörténeti mérföldkő következik be. Egyrészt végre klubkoncerten láthatjuk az eredeti gitárossal, Dino Cazaresszel, de új tagokkal fellépő Fear Factoryt, másrészt a kínosan gyakran csak őrült zseninek hívott Devin Townsend zenekara első koncertjét adja Budapesten.
Fear Factory 1995-ben a Demanufacture lemezzel az újságírók és rajongók szerint is egy klasszikust adott ki, köszönhetően a konzisztensen hideg atmoszférának, a gépnek hitt, ám valójában tényleg feljátszott dobnak (Raymond Herrera), Dino Cazares védjegyes, minimál dallamos, szaggatott, kora előtt járó, "high-tech" témáinak, a gagyi mentesen illeszkedő effekteknek és analóg szintetizátoroknak és a később klisévé váló dallamos-ének-váltakozik-a-kiabálással megoldásnak (Burton C. Bell). Ez a keverék annyira egyedi ám, nehezen utánozható volt, hogy nem is nagyon tudott trend kinőni belőle (ellentétben pl. a Kornnal), de lemezeik ma is modernnek tűnnek. A zenekar a 2001-es, vitatott Digimortal után feloszlott, Cazares nélkül újjáalakult, majd rettentő Barátok köztté változott, végül Dino Cazares és Burton C. Bell kibékülésével visszatért az ős felálláshoz, amelyhez session zenészeket béreltek fel.
Amit várhatunk tőlük:
- gépezetként működő, indusztriális ízekkel, effektekkel fűszerezett, hideg atmoszférájú metal
- hallhatóan hamis ének (azaz jobb, ha mi énekeljük Bell helyett a témáit)
- a világ egyik legjobb, legendás riffgyártója
- az Archetype és Transgression lemez hanyagolása (ezt 2006-ban hallhattuk a Szigeten)
Devin Townsend még csak korai demoit rakta össze, amikor Steve Vai felfigyelt rá. Így lett a 1993-as Sex and Religion lemezének énekese. Miután saját zenéjét szerette volna megvalósítani, hamar kilépett és álneveken, (pl. Strapping Young Lad és Ocean Machine) Steve Vai árnyékát megkerülve, majd túlnőve szóló- és projekt anyagokon kezdett dolgozni. Közben együtt dolgozott olyan híres, vagy később legendássá váló zenészekkel, mint (amíg a Metallica engedte) Jason Newsted (közös projekt: IR8), illetve Gene Hoglan (főleg Strapping Young Lad és korai Devin Townsend szólólemezek). Jelenlegi, Epicloud című 15. lemezéhez érve már szinte minden szélsőséget felfedezett, a félelmetesen gyors death metal kezdve, az epikus progresszív rock űr-musicalen át, az enyhe, chill out hangulatú vasárnap délutáni pengetésekig.
Amit várhatunk tőle:
- kreatív, szélsőségesen eltérő dalok
- világklasszis énekes
- megcsavart Broadway musical hangulat
- zanzásított best of kínálat (mindegyik lemezéről időhiány miatt sem lehet egy-egy dal)
