Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Heaven Street Seven - Felkeltem a reggelt
(Megadó)
Az utóbbi hónapokban olyan izgalmas, élvezhető magyar lemezek jelentek meg, amik bár progresszívnek nem nevezhetőek, de nagyon jó érzékkel ötvözik a hazai örökséget a trendi külföldi sémákkal. A Heaven Street Seven októberben kijött Felkeltem a reggelt című albuma merészebb hangszereléssel igyekszik felhívni magára a figyelmet, a megszokott énektémákkal pedig biztos nem okoz csalódást a régi rajongóknak sem. Az idén nagykorúvá érett HS7 magabiztosan áll még most is a hazai top zenekarok között, 11 számos eklektikus lemezükkel pedig jó eséllyel szólítanak meg olyanokat is, akik eddig nem kötődtek a zenekarhoz.
A Supernem Tudományos Fantasztikus Pop című lemeze után ismét egy régimotoros zenekar rukkolt ki olyan friss anyaggal, ami bebizonyította, hogy érhetik még meglepetések az embert ebben az annyit ócsárolt magyar zenei közegben is. Sokan vannak, akik zsigerből elutasítják a magyar, magyar nyelvű lemezeket, nekik jelenthet gyógyírt néhány az új HS7-dalok közül. Sok album van már a hátuk mögött, kb. kétévenként jöttek a sorlemezek, a Felkeltem a reggelt viszont dupla annyi, négy év szünet után jelent meg a 2008-as Jazz lemezt követően.
Az album megjelenése előtt felmerült, hogy két EP formájában adják ki a legújabb számokat. Talán ennek következménye, hogy két elkülönülő részre lehetne osztani a lemezt: az újdonságként ható elektronika-centrikus dalok mellett a klasszikusabb Heaven Street Seven-számok között is van "minden féle fajta" - ahogy ezt az energikus A mi lányainkban is hallhatjuk. A te meséd a szaggatós bridge részt, és a tételmondatot leszámítva a tavalyi év egyik legszerethetőbb magyar nyelvű száma. A szépen kiteljesedő hangszerelés csúcspontján berobbanó himnikus refrénhez illeszkedő strófa pedig kifejezetten telitalálat: Sose játssza senki el / Azt amit a fejembe' hallok / Ezer oldal teleírt kotta vallott aranyérmes kudarcot.
A több elektronika néhány számban kifejezetten jól sült el, ízlésesen és konstruktívan adtak hozzá a dalokhoz. A Zselé, bár lehet erős hasonlat, Example hangzásvilágát hozza, vélhetően a billentyűs Jappán produceri munkáját is dicsérve, de természetesen Szűcs Krisztián énekes karakterétől teljesen más értelmet nyer az összkép. A Faun szintetizátor kanapéjára kényelmesen hátra lehet dőlni, és fejtegetni a zenekarra jellemző szövegeket. A Rengeteg bor pedig egy retro-szintis dal, mellyel könnyű azonosulni, az ember pedig azon veszi észre magát, hogy ez jár a fejében állandóan. Viszont, ha túl nagy dózisban fogyasztjuk, könnyen megfekszi a gyomrunkat, akár a bor.
A hibái ellenére (a Három bárány szintipopos hangszerelését például melléfogásnak érzem) a Felkeltem a reggelt egy izgalmas, jól összerakott lemez, amit a rajongók büszkén tesznek majd a kollekcióba, a többiek pedig bőszen dúdolják majd a kocsiban a számokat a Petőfivel kánonban.
