2013.02.19. 14:05 – Kollár Dániel

A szülinapos halott piaca – két J Dilla-kiadvány februárban

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

jdilla.jpgTörhetetlenül passzírozza a centeket J Dilla emlékéből a hiphop legenda édesanyja által vezetett Yancey Media Group, ami abból a szempontból nem meglepő, hogy a tavaly életre hívott kiadónak felvállaltan semmi más célja nincs azon kívül, hogy J Dilla emlékéből centeket passzírozzon. Alig néhány hónappal az eddigi két YMG LP után (Dillatrout, The Rebirth Of Detroit) máris itt van az ismét kiadatlan trackeket tartalmazó Lost Scrolls vol. 1, ezzel párhuzamosan pedig Dilla utolsó tényleges megjelenése, a Donuts is kapott egy díszdobozos release-t a Stones Throw-tól a virtuális 39. születésnap alkalmából.

Talán csak a bizalmatlan cinizmus túlburjánzása, de időről időre egyre hitetlenebbül és szomorúbban szoktam hallgatni a posztumusz hiphop kiadványokat. Nem igazán tudok elvonatkoztatni attól a képtől, amint meg nem nevezett beatmakerek és hangmérnökök az eltávozott nagyság képe alatt azon izzadnak a stúdióban a családtagok és egyéb jogtulajdonosok szorításában, hogy minél autentikusabb zenéket facsarjanak ki az elment ember nevében. A számokra aztán rá lehet biggyeszteni az „unreleased” varázsszót, névlegesen ki lehet rakni a creditekre egy-egy ismertebb zenészt, ki lehet találni olyan meséket az alapok megírási körülményeiről, amiket senki sem tud sem megerősíteni, sem megcáfolni. Aztán egy gyors masterelés után mehet is a hirdetés a birka rajongók arcába. 

Az évek óta elég szomorúan és marakodón alakuló posztumusz J Dilla időszak tavaly tavasszal új sebességbe kapcsolt, amikor is a néhai ikonikus hiphop producer édesanyja, Maureen Dukes úgy döntött, hogy onnantól kezdve családi vállalkozásba szervezi a lupus következtében nagyon hamar eltávozott James Yancey hagyatékának lehúzását, így kerülvén ki az alapértelmezett Dilla jogdíj tulaj Stones Throw-t. A Yancey Media Group tevékenysége azóta arra összpontosul, hogy kiadatlannak mondott Dilla beatek köré húzzon régi és új acapellákat, heroizáló borítókat és egyéb merch cuccokat, illetve szerezzen pár jó szót ismert zenész cimboráktól, majd pofátlanul magas áron eladja a pakkokat. Mindeközben a Stones Throw is értelemszerűen szereti rárakni a J Dilla címkét egy-egy zenére vagy újra kiárulni a régi slágereket, mivel azoknak a Yancey családdal való perelgetés közben is van piacuk. A sztori jelenleg ott tart, hogy 2013 februárjában egy héten belül két kiadványt is kapunk a hét éve halott zenésztől. Az egyik, a Lost Scrolls vol. 1 egy négyszámos EP, a másik pedig a Donuts díszdobozos kiadása, amely Dilla utolsó instrumentális albuma.

Stussy Dilla 1.jpgA Lost Scrolls vol. 1 négy számából háromnál Dilla zenél és szövegel egyszerre, a negyedik Throwawayben pedig a fiatalabbik Yancey testvér, Illa J rappel Frank Nitt mellett, aki a Dilla mama melletti másik producere annak a kislemeznek, amely – tadamm – a hamarosan jövő Lost Scrolls LP előfutára. A DeWitt Do It kellemes, késő esti hangulatú billentyűs alappal és rajta egy tizenkét éves J Dilla szöveggel operál. A Smack A Bitch a Donuts vonalán halad a maga 47 másodperces időtartamával és energikus instrujával, az egyetlen nem oké dolog benne, hogy Dilla rapjét pont zavaróan héliumhangúra gyorsították. Az EP legerősebb alapját a Ruff and Rugged című zárás hozzá, ami a már szintén sokszor hallott, de valahogy mindig szívesen újrahallgatható metropolita hangulatú, synthes J Dilla világot közvetíti. A számot meglepő módon erősítik azok az outro-szerű rapfoszlányok, amik általában csak jajbazmegeket szoktak okozni.

A poszt-Dilla marketingverseny másik februári terméke a Stones Throw Records által újranyomott Donuts vinyl box, melyen a sajtóközlemény szerint olyan ritkaságszámba menő dalok vannak extraként, mint pl. a négy éve szépen terjedő Sniper Elite MF Doommal és Ghostface Killah-val. Ráadásul a borító is tök ugyanaz, mint az eredeti kiadványnál, azaz legalább ők nem akarták becsomagolni a mikrózást. Sajnos ez az egész történet mind a Stones Throw, mind a Yancey család részéről annyira pitiánerül pénzsóvár, hogy még azt a kevés művészi értéket is nehéz bennük élvezni, amit a Lost Scrolls vol. 1 és a Donuts reprint hordoznak magukban. Viszont mivel J Dilláról van szó, a tényleges hagyatékban még erre a helyzetre is vannak menekülési útvonalak, így például a Last Donut Of The Night most is akármikor képes kirepíteni a földi frusztrációk sűrűjéből.


hiphop rap j dilla



Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása