Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Swollen Members - Beautiful Death Machine
(Suburban Noize)
Két évvel az előző lemez, és négy évvel a tagok fejének kitisztulását követően jelentette meg az új stúdióalbumát Kanada elsőszámú hiphop exportőre, a sötét hangulatú alapokról és beforduló, filozofáló szövegekről ismert Swollen Members. Gyors és folyékony tempó, egyszerű és stimuláns billentyűk, jellegzetes flow-jú és magas hangú MC-k okos szövegekkel. Ezek együttesével lehet leírni azt a Swollen Members zenei világot, ami az arany- és platinalemezeket sorát hozta a csapatnak az ezredforduló környékén Észak-Amerikában. A vancouveri srácok lendülete a negyedik, Heavy című album környékére fogyott el, amit egyfelől maguk sem éreztek utólag jó anyagnak - egy ideig fel sem tüntették a hivatalos honlapjukon -, másrészt pedig az ezt követő időszak tagcseréi, illetve a frontembernek számító Madchild komollyá váló drogproblémái elindítottak egy olyan lavinát, amire kis híján rá is ment a formáció.
Egészen 2009 őszéig kellett várni arra, hogy összeszedje magát a trió egy stabil lemezre. A 2011-es Dagger Mouth aztán már kezdett visszakúszni a régi kiadványok szintjére (a Billboard Heatseekers a 3. helyen hozta ki vele a régi-új csapatot), az ezutáni két likviditásbarát válogatáslemez után pedig el is érkeztünk a Swollen Members-sztori jelenéhez, a Beautiful Death Machine megjelenéséhez. A történetük ismeretében visszatérés is ez most meg nem is, ha pedig hozzávesszük, hogy egy jó tíz évvel ezelőtt csúcson lévő hiphop csapat majd’ tizedik albumától alapjáraton nem igazán tudjuk, mit is várhatunk ha kijön, hogy nem kell rosszul éreznie magát annak, aki kételyekkel ül le meghallgatni ezt az albumot.
Ami fix, hogy a kanadai trió az első másodpercekben újra magába zúgatja a régi rajongókat. Az Inception című kezdő szám az első beatnél behozza azt a hamisítatlan Swollen Members-érzést, amire például a Deep Endnél rákattanhattak a fanok a maga idejében. A nyomasztó billentyűk belemásznak a hallgató fejébe, az MC-k pedig a szövegekkel is rögtön sötét képeket varázsolnak: “Welcome to the doomsday parade / Sitting in my room cartoon shades of grey”. Az Inception befordulását több hasonlóan minőségi darab is követi a lemezen (Kings Of Diamonds, Almost Famous, Death Warrant), így a gyökerekhez való visszanyúlás egyértelműen jól sikerül a csapatnak. Rob The Viking producer alapjai azonban a jelenben is megállják a helyüket, a Juggernautban például minden adott egy bivalyerős electro hiphop slágerhez, ahogyan a Colossal Beastsnek is szép élete lehet. A ’80-as évek flippergépes rajzaira hajazó borítógrafika melletti másik dicséretes pontja a lemeznek, hogy jól egyensúlyoz a minimalizmusukban működő instrumentálok és az összetettebb alapok között. Kevésszer tűnnek fel közreműködők a Beautiful Death Machine-en, igaz amikor igen, akkor egyszerre sokan, így Slain, Ill Bill és a morgórap király Vinnie Paz is szövegel a lemez legcsapkodósabb ütemével bíró Death To Youban, a már említett Colossal Beatsben pedig az Esoteric - Celph Titled – Apathy hármas érkezik.
Erős és sokoldalú lemez ez a néhány nyilvánvaló töltelékzene mellett is, amivel ha mást nem, azt biztosan bebizonyítják a magukat “the darkest poets”-ként jellemző Swollen Members tagok, hogy nem csak a régi bőröket hivatottak lehúzni. Nyert azzal a világ, hogy Madchild lejött az oxycontinról.
