Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Három hetes, 16 állomásos európai turnén van túl a Grand Mexican Warlock. A budapesti rockzenekar az ausztrál Greenthief együttessel turnézott, akiknek első lemezén Steve James ausztrál hangmérnök legenda volt a producer. A brisbane-i trió első alkalommal turnézik a kontinensen, elmondásuk szerint felettébb élvezik a koncerteket, a közönséget, számtalan új élménnyel gazdagodnak és minden idegen város újabb inspirációkkal tölti fel a csapatot. A Grand Mexican Warlock énekese, Undos szerint érdemes őket megnézni, ráadásul erre Budapesten is lehetőség nyílik, ugyanis május 10-én az Iskolában lép fel a két együttes. Alább szintén Undos mond el néhány dolgot egy ilyen turnéról.
Az emberek nagy többségének fejében az él a külföldi turnézással kapcsolatban, hogy ez egy hatalmas buli. Részben igazuk is van. Szeretnék azonban néhány tévhitet most szertefoszlatni.
1. Bulizás, ivás, drogozás: ami működik egy-egy különálló koncert után, az itt is működik azzal a különbséggel, hogy rendkívül rányomja a bélyegét a következő napi koncertre. Nem lehet hazamenni és szenvedni két napig a másnaposságtól, hanem estéről estére teljesíteni kell (már ha rendelkezik a banda némi lelkiismerettel és felelősséggel a soron következő koncertek irányában), tehát jól be kell osztani az erőt, főleg ha hosszabb a menet.
2. Csajozás: általában az úton levő bandák büdösek és koszosak, így ez a tényező távol tartja a női egyedeket, amelyiket nem, azzal meg már nem is érdemes foglalkozni. Természetesen mi hűségesek vagyunk a csajainkhoz, így ez fel sem merül.
3. Alvás: talán az egyik legfontosabb tényező, viszont sokszor nincs része benne az embernek, amikor mondjuk egy a busz székére feltett láb a rossz utaknak következtében a másik tökének közelében landol. Tízpercenként cserélgetett pózok a buszban, átvirrasztott éjszakák sora és az a tény, hogy csak akkor tudsz elaludni, ha iszonyatosan részeg vagy, de ekkor életbe lép az első pont, így fontos a mérlegelés.
4. Kaja: Az esetek nagy többségében minden állomáson van valamilyen, de erre építeni majdhogynem felesleges, így az első pontban elkövetett hiba miatt gyakran az éhezés állapotában találja magát az ember a megfelelő összeg hiányából kifolyólag. Ezt ellesúlyozza némileg a hónapokig kuporgatott zenekarpénz, ami igazából a lemezfelvételt fedezné, de hát valamiből élni kell, nem?
5. Gázsi: nincs.
6. Koncertek: teljesen vegyes a nézők száma; 0-tól egészen a teltházig, ami nagyban függ a helyi színtértől, a klub frekventáltságától, az időzítéstől és az első pontban megemlített állapotoktól. Néha a leglehetetlenebb helyszínen csődülnek össze a legtöbben, máskor meg a legnagyobb város legpatinásabb klubjában játszol 5 embernek. Biztos recept nincs, így hát nem is érdemes ezen kattogni.
Összegzésként annyit mondanék még, hogy minden a vallásosságon múlik, pontosabban annak átértékelésén. Mindegy, hogy milyen felekezet követője a zenész, ezekre a napokra mindenképpen buddhistává kell válnia. Nem szabad a körülmények áldozatává válni, mert az akár napokra lebéníthatja az embert és annak kedvét. Aki a sok viszontagságon képes túltenni magát, az cserébe kap az egy hatalmas élményt, tágabb látásmódot, jó esetben zenei fejlődésen megy keresztül, valamint mélyebben megismeri sorstársait és az őt körülvevő világot.
