Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A mostani dalmegosztásban az elektronika dominál, köszönhetően Fine Cut Bodies új EP-jének és a Mr. Bill-lel közös dalának, de van még friss EP Kodektől, új szám a Polar Deartől a nevet változtató Coarse pedig DJ Fresh-t remixelt. A dalmegosztás kakukktojása a Trousers, akik még áprilisban hozták ki a legújabb albumukat, amin végig mennek egy rakás gitárzenei műfajon a '70-es évektől napjainkig.
Fine Cut Bodies - Do Beetles Dream of Hedgehogs? EP
A Fine Cut Bodies új, kétszámos EP-je egy nagyszerű példa arra miért szeretjük annyira a Chi kiadványait. A mindenképpen dekódolásra szoruló kislemezcímmel rendelkező hanganyag kifejezetten erős filmzenei hatásokat vonultat fel. A Beetle in the Bandoneon akár egy francia misztikus horror hátterében is simán elmenne a kies zongorával, a sanzonos harmonikával illetve az itt-ott megbindzsizett akusztikus gitárral, miközben alulról jól megtámogatja egy nem túl tolakodó glitch-hop alap. A Hedgehog Universe már egy sokkal sötétebb, vészjósló szerzemény, ami tökéletesen illusztrálja azt az érzést, amikor mondjuk a Földtől fényévekre járó űrhajó egyszerűen lerobban a semmi közepén, hogy aztán a legénység között percről percre erősödjön a pánik. Jóval nehezebb alkotás, mint az előző dal, különösen a szám kétharmadánál bekövetkező mélységes kiállás, amelyet aztán a felismerhetetlenségig torzított cirkuszi hangok tesznek teljesen depresszívvé.
Fine Cut Bodies + Mr. Bill - Januko
Egy másik ingyenes FCB-hanganyagot is mutatunk, méghozzá az ausztrál glitch-hop producerrel készült Janukót. Minden apró részletében szétcsavart koprodukció legérdekesebb része kétségtelenül a négy és fél perc után belépő kvázi dzsesszes téma, ami aztán nyom nélkül el is tűnik, hogy egy falióra csengetésére hasonlító résszel záruljon a szám.
Kodek - Dark Future Illusions EP
A szintén a Chi gondozásában megjelent Kodek-EP rögtön egy egészen érdekes, jobb híján absztrakt drum and bassként jellemezhető dallal nyitja a kislemezt, ahol különösen nagy hangsúlyt fektet a dobképlet teljes szétcincálására. A másik két szám már inkább a glitch környékén mozog, a Melting egy nyugodt, atmoszferikus pillegés a figyelmet folyamatosan fenntartó pattogós dobokkal, ellenben Prplst egy sötétebb, basszusnehéz dal néhol enyhe chiptune elemeket tartalmazva.
DJ Fresh - Louder (Coarse Remix)
A Coarse korábban Blade néven szerepelt a dalmegosztásban, a névváltoztatáshoz pedig egy új remix dukál Fresh egyik nagy slágeréből. A könnyed nyári drum and bassből egy súlyos leaddel ellátott zúzást kreált Coarse, ami egyébként teljesen rendben lenne, de valahogy ez a női vokál nem igazán illik hozzá.
Polar Dear - My Cover Is Blown
A Polar Dear egyelőre nem tud hibázni, hiszen legújabb, My Cover Is Blown című számuk ismét lenyűgözőre sikerült. A mindent beterítő szintetizátorfüggöny helyett ebben a számban több helyet kaptak a mélyen búgó basszusok és a néhol monotonitásba forduló ének nagyszerű dekorációt nyújt a vége felé egyre intenzívebb hatást kiváltó electropop szerzeményhez. Aki élőben is kínácsi a Polar Dearre, annak május 31-én lehetősége nyílik erre a budapesti Ötkertben. Ja, és a dal egyébként ingyen letölthető a Soundcloudról.
The Trousers - Freakbeat
Nálunk debütált anno a Trousers legutóbbi nagylemeze, ahol Kőváry Zoltán olyan zenekarok hatását említette a Freakbeattel kapcsolatban, mint a Black Keys, a Rival Sons vagy a Monster Magnet és a lemez végighallgatása után elmondható, valóban érezhető az újkori bluesrock és vintage rock hatása. Erre tökéletes példa mondjuk az Under the Wheel vagy éppen a belga Black Box Revelationt idéző Electric Garden az album közepe felé. Ide helyezték a valamivel súlyosabb '70-es évek utánérzést produkáló dalokat, mint a legutóbbi Black Keys-album hangzásával operáló Crackin' Up Alone és persze a Hellacopters-főnök Nicke Andersson közreműködésével készült, így nem véletlenül a skandináv garázsrockot idéző Real Deep Groove. A Kinks-feldolgozást mondjuk én bőven kihagytam volna, mert az ehhez hasonló klasszikusokat csak valami radikálisan eltérő változattal érdemes átdolgozni, másképpen nem érdemes, úgyis jobb lesz az eredeti. Az viszont mindenképpen jó pont, hogy remekül szólnak a dalok, a gitárokra jól hallhatóan külön figyelmet fordítottak, így tud döngölni a Demon Gasoline vagy a Sister Sludge. Az albumot nyitó I Get Around esetében pedig egy slágeres, könnyen megjegyezhető szám is található az albumon. Egy problémám van az anyaggal: a rengeteg hasonlat és utánérzés. A Freakbeat egy tisztességes rocklemez, amely a gitárzene egyik legszebb évtizedét idézi, viszont ennél többet nem nagyon képes nyújtani, bár lehet nem is akar.
