Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Pár napja a Budapest Parkban lépett fel az amerikai Paramore poppunk formáció. A néhány éve három főre csökkenő zenekar pár perc alatt kifejtette nekünk, hogy milyen korai emo együttesek voltak rájuk a legnagyobb hatással, miért kellett négy évnek eltelnie az előző albumukhoz képest illetve hogyan születnek Hayley Williams dalszövegei.
Milyen volt a Nova Rock?
Hayley Williams: Elképesztően élveztük! Az európai fesztiválokon mindig kicsit más a hangulat, sokkal szabadabbnak tűnik mindenki, mint Amerikában. Ezért is örülünk annyira, hogy már Kelet-Európába is fellépünk, mert nagyon kíváncsiak voltunk olyan országokra, amikről talán nem is hallottunk még. A Nova Rock remek buli volt, rendesen el is fáradtunk, de Budapesten is legalább hasonlót szeretnénk.
Taylor York: Én nagyon sajnálom, hogy aztán rögtön mennünk kell tovább, mert az egyik legjobb barátomnak ez a kedvenc városa, és rengeteg klassz dolgot írt róla a Twitterén.
Amikor először találkoztam a Paramore nevével akkor általában más emo zenekarokkal említették együtt. Sokszor emósoznak még titeket?
HW: Már annyira nem, de ez a kezdetek óta hidegen hagy minket, mivel valóban nagyon sok emo együttest szeretünk. Én például középiskolában ronggyá hallgattam a Dashboard Confessional és a Jimmy Eat World lemezeit, akkoriban nagyon odavoltam az első hullámos emóért. Aztán jött ez az új irány, amikor a punkzenekarok politizálás helyett könnyedebb témákról kezdtek énekelni, teret adtak a saját érzelmeiknek. Ilyen mondjuk egy szakítás feldolgozása vagy amikor csak szimplán felhúzták őket a saját szüleik. Ezért abszolút megértem, ha a Paramore-t sokan emocionális punkrocknak tartják.
TY: Jó, azért sokszor nagyokat nevetünk egy-egy stílusmeghatározáson vagy amikor Kelly Clarksonhoz és Christia Aguilerához hasonlítanak minket. Annak persze jobban örülnénk, ha valamelyik példáképünkhöz hasonlítanának inkább, mint a Deftones, Death Cab for Cutie vagy a Jimmy Eat World.
Miért vártatok négy évet a mostani albummal?
HW: Szükségünk volt a pihenésre és egy kicsit össze is kellett szednünk magunkat, mert Zac és Josh kiszállása elég érzékenyen érintett minket.
TY: Mondjuk mi sem számítottunk rá, hogy ilyen sok idő fog eltelni, de utólag belegondolva a szünetelés minden pillanata kellett ahhoz, hogy az új album olyan legyen, amilyen. Kicsit el kellett vonulnunk egymástól a családunkhoz és átlagos életet élni egy időre.
Jeremy Davis: Szinte észre sem vettük, hogy ennyi idő telt el, hiszen azért bőven akadtak fellépéseink is. Aztán a koncertek előtti jammelések alatt megírtuk az első átvezetéseket, amit végül a stúdiózás és az új lemez követett. Pedig eredetileg nagy gondban voltunk, mert az eltelt négy év hatásának köszönhetően annyira különböztek egymástól a dalok, hogy féltünk nem fognak megférni egymással egy rendes nagylemezen. Ezért volt nekünk óriási segítség Justin Meldal-Johnsen, aki segített abban, hogy a megfelelő hangzással arcot adjon a számoknak. Eredetileg nem is akartuk ezeket közös lemezre rakni, JMJ ragaszkodott hozzá, hogy higgyünk neki, majd ő megoldja. Ezért is jött létre először a négyszámos Singles Club EP, ami után JMJ feltűnéséig komoly gondban voltunk a következő album kapcsán. Még a stúdiós felvételeknél is ezen problémáztunk. Aztán a végére egyre magabiztosabbak lettünk, amiben sokat segítettek Hayley kifejezetten személyes dalszövegei, ezek közelebb hoztak minket egymáshoz.
Akadt olyan példa, hogy Hayley egy-egy dalszövegét olvasva leültetek kicsit lelkizni?
TY: Az igazat megvallva, az esetek nagy részében fogalmam sincs arról, hogy miről énekel.
HW: A Brand New Eyeson szereplő dalok szövegei néhol kifejezetten sötétek, ezért a felvételek során többször is el kellett mondanom, hogy nyugalom, nincs semmi bajom. A mostani album kicsit más, mert Zac és Josh kiválása óta sokkal jobb lett a kapcsolatunk, igazi barátok lettünk mindannyian. A stúdiózás során egyébként senkinek sem jut eszébe leállítani a felvételt és bekiabálni nekem, hogy hé Hayley, ez a sor meg mit jelent? Nem is mutatom meg senkinek a szövegeimet egészen addig, amíg játszani nem kezdünk, onnantól viszont már nem érdekel ki mit gondol róluk.
Jövőre lesztek 10 évesek, ami mindig egy fontos mérföldkő egy zenekar életében.
TY: Erről nem igazán beszélünk egymással.
HW: Szinte hihetetlen mennyi idő telt el azóta. Még csak 17 voltam, amikor elkezdtük a Paramore-t, és akkor még eszembe sem jutott, hogy ilyen sokáig fogjuk csinálni. Nem hiszem, hogy majd jövőre nagyobb feneket kerekítünk ennek annál, hogy egy bulival megünnepeljük, aztán sírdogálunk pár percet mennyire öregek lettünk.
JD: Per pillanat úgy érzem még legalább ennyi benne van a zenekarban. Főleg az utóbbi pár évben kerültünk igazán közel egymáshoz és ez a zenénken is hallható. Mondjuk az egy tök jó ötlet lenne, ha valami jubileumi bulin Hayleyt egy tortában tolnánk a színpadra és abból ugrana ki mikrofonnal a kezében.
HW: Ezt azért még mindenképp át kell beszélnünk addig, de szerintem még olyanunk se lesz, hogy születésnapi koncert.
