Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Idén elég sokat hallani a pécsi Punnany Massifról. Az új lemez mellett a koncertezésbe is annyira belehúztak, hogy a most következő EFOTT-on például kétszer lépnek fel. A hazai pályának számító Fishing On Orfű-s bulijuk előtt készítettünk egy villáminterjút a fesztiválozásról a hiphopcsapat két vezérével Felcser Mátéval, azaz Rendben Mannel és Farkas Rolanddal, azaz Wolfie-val.
Melyik az a magyar fesztivál, amire akkor is elmentek, ha nem léptek fel?
Wolfie: A Volt fesztivál. Mindig baromi jó a lineup és pont megfelelően nagy területen helyezkedik el illetve a közeg is mindig barátságos.
Rendben Man: Nekem Orfű, és kifejezetten akkor, amikor nem kell zenélni. Nekem tökre tetszi, hogy például a Soerii & Poolek is úgy jöttek le, hogy hoztak magukkal kisstúdiót, mindenhol koprodukciók vannak és mindenki úgy gondolkozik, hogy itt egy nagy közösség van. A Fishingnek megmaradt még az a régi atmoszférája, hogy együtt van boldog-boldogtalan.
A zenélés előtt is jártatok már fesztiválozni?
Wolfie: Nem igazán, egészen egyszerűen azért, mert nem volt pénzünk rá. Nem tehettük meg anyagilag, hogy kiköltözzünk valamilyen fesztiválra egy hétre.
Most viszont szinte az összes fesztiválon ott vagytok, talán ez kárpótol.
Wolfie: Mindenképpen, csak már nem tudunk turistáskodni. Amikor csak szimplán jól akarjuk érezni magunkat, sétálni valamerre vagy megnézni egy koncertet, akkor valaki biztos leszólít, hogy megossza velünk a saját baromságát.
Rendben Man: Javarészt munkába járunk fesztiválozni és mivel ennyire sűrű a nyári menet, kicsit már a töke ki van az embernek, hogy folyamatosan menni kelljen jobbra-balra.
Wolfie: Nagyon figyelünk arra, hogy ha már ennyi rendezvényre eljutunk, akkor legyen mindegyikben tényleg valami különleges. Emiatt viszont folyamatosan dolgoznunk kell, így elveszik a klasszikus fesztiválérzés kicsit.
Nem féltek attól, hogy kicsit sok lesz már idén belőletek és jövőre nem tudtok már mit elsütni?
Wolfie: Nem, abszolút nem. Jövőre majd az év első felében kicsit pihenni is fogunk pont ezért, mert az elmúlt 2-3 év nagyon durva volt. Szép lassan a kis klubokból felépítettük magunkat a fesztiválkoncertekig, pedig az elején tényleg minden olyan helyszínen felléptünk, ahol ismerték a hangtechnika szót.
Rendben Man: Meg ott is, ahol nem.
Wolfie: Egy idő után szeretnénk, ha kevesebb bulink lenne, azok viszont mindig adjanak valami pluszt, legyenek különlegesek, a kevesebb több alapon. Muszáj, mert tényleg nincs magánéletünk. Persze nem akarok panaszkodni, az egész olyan, mint amikor kiskorodban tudatosul benned milyen típusú lányok tetszenek, majd amikor végre összejön, akkor azon kell ügyködnöd hogyan tartsd meg magadnak minél hosszabb ideig.
Rendben Man: De neked mindig a csajok voltak az elsők.
Wolfie: Én most a sikerről beszélek.
Rendben Man: Szerinted sikeresek vagyunk?
Wolfie: Miért, mi a siker, ha nem az, hogy szinte az összes fesztiválon nagyszínpadon headlinerként lépünk fel? Ez nem siker, te?
Rendben Man: Az is siker, ha írsz egy akkora slágert, amit még Kuvaitban is énekelnek.
Wolfie: Ja, hát a következő lépés természetesen az lesz, hogy külföldre nyitunk és elkezdünk arabul rappelni.
Rendben Man: Meg állítólag Mongóliában is nagyon fejlődik a hiphoppiac.
A fesztiválfellépésekkel kapcsolatban vannak nálatok aranyszabályok, amiket mindig be kell tartani?
Wolfie: Ami ott történik, az ott is marad. Egyszer volt egy csávó, aki két hétig kergetett minket egy interjúval, aztán mire végre összejött neki az volt az első kérdése, hogy nincs-e nálunk ceruzaelem a diktafonjába. Szóval, ami ott akkor elhangzott, az biztosan nem hagyta el a fesztivál területét.
Idén kétszer is felléptek az EFOTT-on.
Wolfie: Tavaly baromi jó helyszínen volt és a sok egyetemista miatt kicsit más atmoszférája van. Mondjuk kicsit sok volt a szúnyog.
Rendben Man: Tudod amúgy, hogy víz mellett általában sok a szúnyog? Viccet félretéve, én például az EFOTT-on ismertem meg a barátnőmet.
Wolfie: Én meg az EFOTT-on ismertem meg az ő barátnőjét.
Rendben Man: Akkor még Baján volt az EFOTT, én meg nagyon magam alatt voltam és a többiek próbáltak jó kedvre deríteni, hogy menjünk nézzük meg az Omegát, meg hogy a Kóbor mennyire tud még mozogni. Ez lett volna a mi nagy közös baráti koncertélményünk. Ebből annyit lett, hogy amint beértünk a fesztiválra, hárman háromfelé indultunk és legközelebb reggel láttuk egymást.
