Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Editors – The Weight Of Your Love
(PIAS)
Elég merész lépés volt elsőként az A Ton of Love című dalt bemutatni a világnak az Editors negyedik nagylemezéről. Aki jól ismeri a zenekart, de legalább nagyjából képben van, azonnal szembesülhetett vele, hogy el lehet felejteni az előző album viszonylag izgalmas kirándulását a nyolcvanas évek flitteres, új hullámos, sötéten romantikus világába. Aki viszont csak úgy meghallotta valahol, azt hihette, a U2 jó útra tért, és újra tud normális számot írni – még ha a Desire második részére tellett is mindössze. A The Weight Of Your Love egésze azonban a jutúzásnál is nagyobb sokkhatás: van itt Keane és Coldplay is. Tom Smith, az Editors énekese viszont az R.E.M.-et és az Arcade Fire-t említette mint amik inspirálták őt az új dalok készítésekor. Ez (is) hallatszik a The Weight Of Your Love-on, amely kiegyensúlyozottabb elődjénél, az In This Light And On This Eveningnél, viszont ezúttal sokkal több helyen lehet sorolni, hogy mi egyébre hasonlít a régebbi, első két lemezes Editors mellett. Az A Ton of Love tiszta sor, U2, még a desire-özés is stimmel, meglepetés, hogy ekkora hendikep ellenére is működik tulajdonképpen.
A What Is This Thing Called Love-ban Smith zongorafutamokra áriázik, bizony, azonnal a Keane juthat az eszünkbe, mégsem fáj annyira, amennyire fájhatna. A Bird of Prey egy visszafogottabb Arcade Fire-t idéz, míg a Honestyben és a Nothingban lágy vonósok hullámán ringatózik a Szép Ének (a továbbiakban: Sz. É.). Kár, hogy ez a két szám egymás után következik, mert a végére Coldplay-koncerten érzi magát az ember, és önkéntelenül megtapogatja a zsebét, van-e nála elég papír zsepi. Szerencse, hogy rögtön utánuk érkezik a Formaldehyde, ez az interpolos (Joy Division-ös) basszusfutamokra alapozó pattogósabb darab, amelybe persze Sz. É. is bepimaszkodik a miheztartás végett.
Ha lehet, a Hyena még interpolosabb, a Two Hearted Spider pedig a közepére olyan nagy ívűvé dagad, amekkorát még szemmel se tud követni senki, kivéve természetesen Sz. É.-t, aki hűen kíséri ezt az ívet is, sőt egy még nagyobbat rajzol fölé. A The Phone Book igazi amerikai road movie soundtrack, csak a túlzottan emocionális ének nem passzol hozzá, illetve így sokkal több a mélye, ezt be kell látnia annak is, aki nem kedveli a drámázást. Az első két szám hiányzik még a felsorolásból: a The Weight és a Sugar szimpla Editors-slágerek, a jobbik fajtából.
Sz. É. túlmozgásos szereplése dacára sem kétséges, hogy a The Weight Of Your Love őszinte lemez, amiről leginkább a keserédes, néha absztraktba hajló szövegek (kétszívű pók és hasonlók) árulkodnak. Tom Smith nevéhez méltatlanul színes érzelmi élete és szerelmi bánatai minden bizonnyal benne foglaltatnak valamennyi sorban. Az Editors most érett végleg nagypályás zenekarrá, nem nehéz odaképzelni hozzájuk mobiltelefonok fényeinek ezreit és az együtt óóó-zó tömeget. Mivel ez az érési folyamat sokkal szimpatikusabban és a fülnek is kedvesebben zajlott le, mint a The Killersnél, én drukkolok nekik, hogy jussanak is be álmaik stadionkapuin.
