Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Die Antwoord @ Brixton Academy, London, 2013. június 22.
„Dél-Afrika történelme: Nelson Mandela, District 9, Die Antwoord” - állítja Ninja, és van benne valami. A Die Antwoord (jelentése: A Válasz) pedig a maga módján hozzájárul hazájának világszerte való megismertetéséhez. Dalaik hatására egyre többen tudják mi is az a ZEF, illetve ismerkednek a világ legfiatalabb hivatalos nyelvével, a holland, angol és helyi törzsi nyelvek ötvözetéből kialakult afrikaansszal.
Teljes sötétség és morajlás. Telt ház. Elkezdődik az intro és közel ötezer ember néz farkasszemet a három méter magas, pislogó DJ Solarize portréval. Ő volt az a progériában szenvedő festő és dj, aki az Enter The Ninja klipben szerepelt, és aki egy évvel a forgatás után, 26 évesen bele is halt a gyógyíthatatlan, korai öregedést okozó kórba.
A zene lassan beindul, a várakozással teli feszültség tapintható. Mikor felgyúlnak a fények, a csarnok felrobban, és ötezer ember egyszerre rúgja seggbe DJ Hi-Teket. Azt a DJ Hi-Teket, aki egyes vélemények szerint csak kitalált karakter, mások szerint viszont nagyon is létezik, csak fél a repüléstől és ezért a tengerentúli fellépéseken DJ Vuileboost helyettesíti őt. Ninja és Yo-Landi narancssárga overállban robban be a színpadra. A dj pult piramisszerű, lépcsőzetes építmény, ami a színpad egész szélességében elnyúlik. Yo-Landi folyamatosan szaladgál is rajta fel-le, illetve néha a tetején táncol. Háttérben kivetítő.
Nagyjából fele-fele arányban játszanak a két eddigi albumukról. Először a kevésbé ismert, középtempós számokat, majd a slágereket illetve két feldolgozást hallunk. Közben az overálok le, a tetkók meg előkerülnek. Vuileboost és Ninja félmeztelenül, Yo-Landi kis topban, forrónadrágban, illetve karonként minimum három-három színes karórában feszít. A Wat Pomp? alatt kiegészülnek két táncoslánnyal is, akiknek az arcát nem láthatjuk, mert a DJ-hez hasonlóan maszkot viselnek.
A Dis Iz Why I’m Hot dél-afrikai ZEF stílusra átültetett szövege köröket ver az amerikai gettórapes, Mims féle eredetire. Yo-Landi szerint a ZEF lényege: „csóró vagy, de stílusos”. A kis belassulás után a Fatty Boom Boom felrázza az embert. A színpadon törzsi táncot járnak, a két lány seggriszálása pedig önmagában is megállná a helyét egész estés produkcióként. A kivetítőn mindeközben egy oroszlán tépi szét Lady Gagát Johannesburg utcáin. Gaga bűne, hogy le akarta szerződtetni a Die Antwoordot előzenekarnak. „Lehet, hogy híresebb vagy nálunk, de mi vagyunk a menőbbek” - jött erre Ninja válasza, no meg az említett videó.
A Die Antwoordban az a jó hogy valóban eredetiek, és hogy nem PC-k. Az internet által lettek híresek, és egyelőre valóban nem adták el magukat. Nem csak Lady Gagát utasították vissza, de például eljöttek az Interscope-tól is, mikor a kiadó bele akart szólni a második albumuk szövegvilágába. Inkább létrehozták saját, független kiadójukat. Yo-Landi pedig David Finchert utasította vissza, mikor az fel akarta kérni A tetovált lány hollywoodi remake-jének főszerepére. (Ez az a film ugyebár, aminek a zenéjét a nagyon lázadó Trent Reznor Nine Inch Nails-vezér írta.) A Die Antwoord ehelyett, inkább megteremtette saját univerzumát, ahogy Ninja mondja egy interjúban: „Az emberek olyan mértékben nem tudatosan élik életüket, hogy a művészet eszközeivel sokkoló gépezetként kell őket felébreszteni”. Az örök kedvenc VHK vezérelvével megegyező gondolat. Kicsi a világ, hejj!
A kiadatlan Money and Da Poweren lehet kicsit szusszanni, majd a Rich Bitch alatt önfeledten énekli az aranyozott, három számmal nagyobb kapucnis pulóverben ugráló Yo-Landivel, hogy nem volt ő bizony mindig gazdag lány, régen csak egy szegény lány volt. És ekkor jön valami, amire még egy Die Antwoord-koncerten sem számít az ember. „Black Cat,… White Cat… igyál egyet!”- halljuk Ninjától. Na jó, a végét már lehet csak én hallom így, és valami teljesen mást mond, de a lényeg, hogy az egyik kedvenc filmem ikonikus száma következik. Hihetetlen, de a kivetítőt valóban ellepik a pitbullok és a méteres öklök. Ninja felemelt könyökkel, összeszorított öklökkel a mikrofonállvány előtt: „PIT-BULL TERRIEEER, I am a PIT-BULL TERRIEEER”. Kegyelmi állapot. Kultúrák találkozása, Közép-Kelet Európa és Dél-Afrika barátok. Biztosan tudom, hogy a teremben Ninján kívül csak én ismerem a dalt. Viszont mindenki ugrál, mindenki pitbull. Abszolút csúcspont.
A Beat Boyt Ninja már a Dark Side of the Moon-os alsógatyájában idétlenkedi végig, míg az Evil Boy alatt több méter magas, hatalmas péniszű, felfújható Casper szellem jelenik meg a háttérben. Ugyanaz a figura, ami Ninja jobb karjára is fel van varrva. A szám maga egyébként, a Xhosa törzs férfivá avatási ceremóniájának részét képező, körülmetélést utasítja el. Evil Boy ilyen áron nem akar férfivá válni, inkább gonosz fiú maradna egész életére.
A Never Le Nkemise 2 instant rave partyját levonulás, majd az egyetlen ráadás, az Enter the Ninja követi. A főhős beugrik a közönségbe, hogy szörfözés közben nyomja tovább a vakert. Az ember meg nyomul előre, hogy egy pillanatig ő is vállán tarthassa Ninját, ami ha belegondolunk teljes hülyeség, de mégis jól érzi magát tőle. Úgy érzi, hogy maximálisan átéli az adott pillanatot, a koncertet, ami nem árt, ha már 1500 kilométert utazott érte.
Levezetésként magyar barátommal és afgán lakótársával fél órát állunk sorba egy brixtoni klub előtt, ahova igazolvány hiánya miatt be sem engednek. Továbbállunk és az éjszakai buszon megismert gitáros arcnak köszönhetően egy Old Street-i foglaltházas buliban kötünk ki végül, ahol az ausztrál Wombat Combat nyomja a dub alapú hip-hopot. Igazi ZEF Style befejezése ez az estének. Csóró, de stílusos.
Szöveg és fotók: Szoó Attila
