Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Newsted - Heavy Metal Music
(Chophouse Records)
A Hegyalja Fesztiválon nem ritka jelenség, hogy az ember utólag képtelen bármit is felidézni egy-egy koncertből. A probléma ott kezdődik, ha a tükörből még enyhén szalonspicces önmaga és nem Borisz Jelcin mosolyog vissza rá. Jobb, ha előre leszögezzünk: akiből Jason Newsted személye nem vált ki vegytiszta rokonszenvet, az jó eséllyel egy bögölykeresztesi rózsafüzér-kommandó nyolcvanon felüli tagja. Nos, ezen sorok írója ezt a legkevésbé sem mondhatja el magáról, sőt, a legboldogabb lenne a világon, ha legalább sógori viszonyt ápolhatna az egykori Metallica-basszerrel. Tehát a rosszindulat leghalványabb jele nélkül közli: az említett fellépésből mindössze Jason rikító cipőfűzőjének látványa és a ráadásban elnyomott Whiplash maradt meg benne. De még így is különösebb fenntartások nélkül közelített a Heavy Metal Musichoz.
Pedig ha úgy nézzük, ez a cím a 21. században csak hajszálnyival bizalomgerjesztőbb, mint A nindzsa imája a haláláért. Másfelől viszont nagyon beszédes is. A jó Jasont bizony nem kellett attól félteni, hogy cintányér méretű fültágítókat üttet be magának, majd összelopott At The Gates-témákat hasznosít újra. Ennek megfelelően a lemez semmivel sem sikeredett trendibbre egy váci börtöntetkó-katalógusnál. Ám sokkal izgalmasabbra sem. Ezúttal is hasonló a helyzet, mint a Vinnie Paul-féle Hellyeah esetében: a hosszútávú műélvezet minimális feltétele pár doboz sör, egy korszerű hangcucc, valamint jó, ha akad a közelben egy reggel hétkor csempét bontó szomszéd is, akit az esti órákban akarata ellenére beavathatunk abba, mi is az a metál. A zene önmagában ugyanis jó negyed óra elteltével hasonló reakciókat válthat ki belőlünk, mint egy vasárnap délutáni Pax TV-s portréfilm. Azzal együtt ugyanis, hogy Newsted egy ízig-vérig old school anyagot hozott össze, jó pár lejárt szavatosságú szerzeményt is felvonultatott.
Ezen kívül a néhol thrash-es, néhol groove-os, néhol szimplán bumfordi dalok között kevés az igazán karakteres darab. Az első ilyen az As The Crow Flies, melynek parasztosan egzotikus középtempóira ingerenciánk támadna felszántani és retekkel beültetni a Hungária körutat. Akárcsak a demizsonlóbálásra kitűnően alkalmas Ampossible-re, mely magasan a lemez egyik legjobbja. A stoner rockba hajló Above All megint csak kifogástalan, ám a King Of The Underdogs sem sokban marad el mögötte. Utóbbi mellesleg akkora Load-korszakos Metallica, hogy hatására Kirk Hammett újfent Terry Black hajhálójában sminkelné magát Psota Irénre. Newsted Voivodos évei mellesleg nem múltak el nyomtalanul. hangja leginkább egy karcosabb Snake-et juttathat eszünkbe. Kardélre hányt hobbitokról tehát sosem fog visítozni power metalos hokizásra, ám ide ez az orgánum is bőven elég. Jobbára névtelen zenésztársai hozzák az elvárható minimumot, ám ennél több méltatást nem érdemelnek. Egykori kollégáival ellentétben Jason Newsted ízig-vérig hiteles zenész maradt, aki akkor sem pózolna zenekari fotón vietnami Jézus-pacskerben, ha forrasztópákát döfnének a szemébe. Ám a Heavy Metal Music ettől még viccből sem titulálható kiemelkedőnek.
