Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Shonen Knife @ Dürer Kert, 2013.09.17.
Harminckét éves fennállása során először lépett fel Magyarországon a japán pop-punk-legenda, a Shonen Knife. “Amikor végül sikerült őket élőben látnom, úgy éreztem magam, mint egy hisztérikus, kilencéves lány a Beatles koncertjén” – mesélte Kurt Cobain a kultikus státusszal bíró, noha az igazán nagy áttörést soha el nem érő lányzenekarról, akik a Nevermind turnéján többször is felléptek a Nirvana előtt. De nem csupán a Nirvana – egyébként kiváló zenei ízlésű – frontembere volt az egyetlen Shonen Knife-rajongó: Cobainnek a Nirvana ‘88 és ‘90 közti dobosa, a Bleach című bemutatkozóalbumon is szereplő Chad Channing mutatta meg az oszakai lányok debütlemezét, a Burning Farmot; a lányzenekar előtt tisztelgő ‘89-es feldolgozáslemezen (Every Band Has a Shonen Knife Who Loves Them) pedig olyan zenekarok dolgozták fel dalaikat, mint például a zajrock alapvetésének számító Sonic Youth vagy a Black Flag-közeli Redd Kross.
A Shonen Knife tehát végre Budapestre is eljutott. Igaz az alapítók közül már csak Naoko Yamano állt a Dürer kistermének színpadára, a pólókat, CD-ket és bögréket viszont húga, Atsuko Yamano, az eredeti felállás dobosa (később a zenekar basszusgitárosa) árulta. Ám az új tagok jelenléte mit sem von le a koncertéléményből, sőt, a trió legfrissebb szerzeményei, azaz Ritsuko Taneda basszusgitáros és a dobok mögött helyet foglaló Emi Morimoto is bohókás energiájukkal tökéletesen illeszkednek a már három évtizede sikeresen működő Shonen Knife-élménybe és színpadképbe.
A japán trió egyik legnagyobb vonzereje, hogy gond nélkül megfeleltethetőek a Ramones női változatának. Dalaik élőben is egyszerűek, sodróak és különcek, olyanok, amelyek őszinte és széles mosolyt csalnak az arcokra. A tagadhatatlan zenei hatást a lányok sosem cáfolták: Osaka Ramones néven nemcsak koncerteznek, hanem két évvel ezelőtt egy feldolgozáslemezt is megjelentettek– természetesen a nagy példaképek dalait eljátszva. Utóbbiban nem volt hiány ezúttal sem, hiszen az örökérvényű Rockaway Beach is elhangzott a koncert során. És valóban arról van szó, mint a Ramones esetében is, hogy nem kimondottan punk, hanem csupán a punk eszköztárával előadott bűbájos popdalokat hallhatunk – többnyire cicákról, finom eledelekről vagy épp szülővárosukról, Osaka Rock Cityről. Közben pedig mindezt nyakon önti a hatvanas évek lányzenekarainak rágógumisan rózsaszín máza, a vokálok tarka játéka és az elragadóan kislányos báj. Az ilyet pedig kizárólag imádni lehet. Különösképp az elbűvölő színpadi jelenléttel együtt: az önironikusan mókás színpadi koreográfiával, a naivan kifigurázott rockmanírokkal, a metálvillázó ujjakkal és lobogó hajkoronákkal.
Annyi negédes mosoly és szeretet hatja át a produkciót, hogy ha létezne cukiságmérő berendezés, az már az első szám után rögtön kiakadt volna. Még azért sem tud haragudni senki, amiért a zenekar tört angoljával Helsinkiként üdvözli a magyar fővárost. Persze azonnal kapcsolnak és helyesbítenek, megjegyezve, hogy ott azért még ennél is hidegebb van. A hurráoptimizmus tehát működik, a koncert erejéig a terem teljes egésze egy rózsaszín babaházzá avanzsál.
Időközben az is kirajzolódik, hogy mi tette a lányokat Kurt Cobain egyik kedvenc zenekarává. A Nirvanát az ösztönössége emelte ki kora rockzenei felhozatalából, az a mindennemű mesterkéltségtől való mentesség, ami voltaképpen a Shonen Knife-ra is tökéletesen igaz, azzal a különbséggel, hogy őket nem a Wishkah folyó sáros partja, hanem egy émelyítően tündibündi kislánybirodalom inspirálta. Persze a show végén azt is megvillantják, hogy korántsem csupán ehhez értenek, és felváltva csapnak bele experimentális zajrock és sludge/doom-metál riffekbe. Ezen a ponton mutatkozik meg, hogy ezek a lányok valóban lenyűgözőek és zseniálisak. Arcukra ragadt, vidám mosolllyal törlik fel a hallgatókkal a padlót, jelezve, hogy ők tényleg nem szeretnének kitörni ebből a szerepből. Valódi szórakoztatóhölgyek, akiknek eszük ágában sincs művészként tetszelegni, holott nagyon is bennük lenne a potenciál. Született gésák ők, egyáltalán nem lehet véletlen, hogy pont Japán termelte ki őket.
Most végre mi, magyarok is átélhettük, hogy mit érezhetett Kurt Cobain, amikor kilencéves kislányként ujjongott a Shonen Knife koncertjein. Az ember ritkán érezheti magát a Nirvana néhai frontemberének bőrében, de ezen az átlagos őszi hétköznapon kicsit még erre is sor kerülhetett.
