Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Az október 23-i piros betűs ünnep alkalmával ismét összeállt a Red Bull Pilvaker társulata egy új videóra, azonban most a János vitéz helyett egy valamivel kevésbé konkrét témát dolgoztak fel. A kisfilmben szerepel Szabó Győző, Kiss Ádám, Kautzky Armand és Csuja Imre is, az alkalmi hiphop kollektívát pedig Saiid (Akkezdet Phiai), Wolfie (Punnany Massif), Dipa és Bom (mindkettő DSP) alkotja, de közreműködik még Diaz illetve zenét a punnanys Felcser Máté (Rendben Man) írta. A klipbemutató után az előadókkal beszélgettünk.
Ebben a mostani projektben csak négyen rappeltek, illetve közreműködött még Diaz és Rendben Man a Punnanyból. Hosszú távon nem tervezitek, hogy új arcokat vesztek be?
Bom: Mi már régóta benne vagyunk ebben a körben, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy mi fogjuk csak továbbvinni a Pilvakert, később még hozunk be embereket, akik beleillenek.
Wolfie: Inkább magnak nevezném magunkat, akik levezényelték az egészet és kitalálták a történetet. Azzal persze tisztában vagyunk, hogy többen vagyunk a szcénában, és hülyén is nézne ki, ha mi ezt kisajátítanánk. Viszont lesz folytatás, amibe ismerős és kevésbé ismert nevek is be lesznek vonva.
Diaz, a János vitézes videóban még rappeltél, most viszont énekesként szerepelsz.
Diaz: Mivel a koncepció négy emberi alaptípusról szól, ezért ezekhez kellett négy fix MC. Ezeket hamar meg is találtuk, viszont nem volt refrén a dalban.
Wolfie: Mi nem tudunk énekelni, ő meg igen, így viszonylag gyorsan megoldódott a probléma.
Diaz: Egy ideje énektanárhoz járok és otthon készítettem két demót is a dalhoz, azt mutattam meg nekik előtte. Végül az első verziót választották. A szöveget együtt írtuk, és nem volt egyszerű, mert olyat szerettünk volna, aminek valami mondanivalója is van. Az ének esetében ez valamivel nehezebb, mivel a kevés szótagszám miatt nem lehet olyan hosszú sorokat írni, mint a rapben.
Egy ilyen közreműködői munka esetében mennyire véleményezitek a másik szövegét?
Wolfie: Ez az első olyan közös munkánk, amiben száz százalékosan egymás ötleteire építettünk, ezért is annyira erős a kohézió. Viszont mivel különböző személyiségtípusokról van szó, nincs szükség arra, hogy konkrét vízión keresztül menjen a sztori. Pont ezért volt amúgy fontos a refrén, hogy összehúzza az egész történetet.
Ezeket a típusukat külön rátok szabták, vagy a már meglévőkhöz kerestek karaktereket?
Bom: Már az elején ott voltunk az ötletelésnél, így könnyű volt mindenkire leosztani a megfelelő szerepet.
Wolfie: Mondjuk én pont nem vagyok az az ingerlékeny típus...
Bom: Látod, már is ingerlékeny.
Wolfie: Inkább egy sit back, relax típus vagyok, ezért is akartam egy rám nem jellemző szerepben kipróbálni magamat.
Ez a kezdeményezés azért elég szorosan kötődik a slam poetryhez, ami az utóbbi időben azt az utat járja be, mint a stand up comedy. Lassan minden térségi fesztiválon látni ilyet, aminek köszönhetően kezdi elveszteni a műfaj az izgalmát, és egyre érdektelenebb arcokat dob ki magából.
Bom: Én inkább örülök annak, hogy ennyi ember megismerkedik vele, mert ez kultúra és kortárs költészet, amiről mindenkinek értesülnie kell. Ha pedig kicsit felhígul az egész, az azért nem baj, mert százból tíz jót nehezebb találni, mint ezerből. Az Akkezdet Phiai most lépett fel Erdélyben, és Saiid mesélte, hogy annyira jó slammerekkel találkoztak, hogy a hajukat kitépték. Ha nem futott volna fel ez a dolog ennyire, akkor sosem kerül elő ez a rengeteg tehetséges ember.
Hosszabb távú, akár rendszeres megjelenési tervetek van a Pilvakerrel?
Wolfie: Ezt előre nem tudjuk megmondani, inkább csak azt szeretnénk, ha egybeolvasztanánk a szövegcentrikus műfajokat, ezzel irányt mutatva a fiataloknak, akik súlyos kommunikációs válságon mennek keresztül. Ha vannak gondolataink, akkor azokat igenis merjük megosztani egymással, de ne a Facebookon és az interneten keresztül, hanem egymással, egy közegben. Hasonló módon érzek a kommentekben fröcsögőkkel is.
Bom: Mondjuk a Pilvaker esetében ezek elkerülnek minket, inkább azért szoktak nyavalyogni, hogy miért épp ez, miért nem az a rapper szerepel a klipben.
Wolfie: Ez mondjuk tipikus, hogy egy ilyen válogatott arcokból álló dal Youtube-feltöltése alatt állandóan olyan kommentek vannak, hogy ki kellett volna még bele.
Diaz: Egyszerűen nem fér bele az ilyenbe mindenki, még a Hősök hatalmas posse cutjába sem, amiben majdnem két tucatnyian voltak.
Az viszont feltűnő, hogy egyre markánsabban különülnek el egymástól a különböző társaságok. Például a Majkáék-féle brigádból vagy Mr. Busta köréből nem merült fel senki?
Bom: Most már akkora a hiphop színtér itt Magyarországon, hogy ezek a társaságok egyre jobban távolodnak el egymástól. Ezzel semmi baj nincs, nem szül ellenségeskedést, csak mi csináljuk a mi dolgunkat, ők meg a sajátjukat. Csak a kettő között nem nagyon van metszet.
Saiiddal nemrég újraélesztettétek a hiphop.hu-t, ami azért is nagyon érdekes, mert a magyar rapzene eddig is egy szeparált univerzumként létezett a hazai zenei sajtóban. Miért éreztétek annak szükségét, hogy ismét üzemeljen az oldal?
Wolfie: Ahhoz képest, mennyien hallgatnak itthon hiphopot, csak nagyon kevesen értik igazán. Ez a tudás jelenti egy itthon már húsz éve létező műfaj elveszett elemét, amit korábban is csak a hiphop.hu tudott megfelelően visszaadni. Mi is kapunk hideget-meleget azért, mert olyan előadóknak adunk teret, akik már régóta benne vannak itthon a zeneiparban, de pár fiatal szerint ők már nem férnek bele a hiphop skatulyába. Mi ezzel nem értünk egyet, el akarjuk kerülni a belterjességet és az ellenségeskedést.
